Az önkormányzat kötelezően ellátandó feladata az orvosi alapellátás, a munkát orvosok végzik, akik vállalkozók. Az ezzel kapcsolatos kötelességekről, díjakról, tulajdoni viszonyokról, valamint munkaidőről nincs teljes egyetértés. A jelenlegi helyzet ismertetésére Asztalos István alpolgármestert kértük fel.

Asztalos István: – A kórházparkoló kapcsán megtanultam, gorombáskodással semmit nem lehet megoldani. Indulatokkal csak indulatokat lehet gerjeszteni. Ezt a konfliktust az európai kultúra szabályai szerint tudjuk kezelni. A kezdet az Orbán-kormány idejére vezethető vissza, ekkor történt meg a háziorvosi praxis privatizációja. A helyzet azóta kaotikus. Létezik egy feladat, aminek ellátása az önkormányzat kötelessége, de mivel nem rendelkezik megfelelő szakértelemmel, ezért orvosokkal szerződik, akik azonban vállalkozók. Korábban a közalkalmazotti törvény a kettejük közötti viszonyt megnyugtatóan rendezte. Amikor ennek az alapvetően homogén szituációnak egy elemét kiemelték, és gyökeresen megváltoztatták – vagyis a háziorvosok közalkalmazottakból vállalkozók lettek –, a döntés elvetette a viszály magvait.

Index: – Mit jelent ez a káosz?

AI: – Az önkormányzat kötelezően ellátandó feladata az orvosi alapellátás. Ezt továbbra is képzett orvosok végzik, akik már nem az önkormányzat alkalmazottjai. Azok a rendelők, ingatlanok viszont, amelyekben a tevékenység folyik, továbbra is önkormányzati tulajdonban maradtak. A működési költségeiket elvben a benne praktizáló háziorvosoknak kellene állniuk, az önkormányzat azonban bizonyos tételeket – méltányosságból, a tulajdonosi kötelezettségekből kifolyólag – átvállal. Az egész feladat finanszírozása a Megyei Egészségbiztosítási Pénztár (EP) feladata lenne, amely azonban nem rendelkezik elégséges pénzzel. Ezt nevezem én káosznak. Az önkormányzat és a háziorvosok arra vannak kényszerítve ebben a szituációban, hogy egymással folytassanak elkeseredett alkukat. Eközben az egészségügy reformja késik, azok, akik változtatni tudnának, a kisujjukat sem mozdítják, aláírásgyűjtők és népszavaztatók lesik a politikai hasznot, egyébként pedig csak nézik, mint vívják helyettük a harcot a végek.

Index: – Sikerült valamilyen megoldást találni? Tudomásom szerint bírósági per is indult az ügyeleti díjszabással kapcsolatban.

AI: – A központi orvosi ügyelet is a háziorvosok munkakörébe tartozik, ennek vállalása nélkül nem lehet háziorvosi praxist kapni. Az ügyelet finanszírozása szintén az EP feladata, az önkormányzat – ha akarja – természetesen ehhez is hozzátehet. Mi például minden egy forinthoz további egy forintot. Amikor világossá vált, hogy nem tudunk az ügyeletért a Dániában vagy Angliában szokásosra emlékeztető összeget kifizetni, döntenünk kellett, hogyan tovább. Egy jogállamban, ha a felek valamiben nem tudnak megegyezni, gorombáskodhatnak is egymással, de sokkal kulturáltabb, ha bírósághoz fordulnak. Megindult egy óriási jelentőségű per, aminek végeredménye országos precedenst teremt, és ezért hihetetlenül nagy pénzekről szól. Született egy elsőfokú ítélet, amely az önkormányzat álláspontját erősítette, majd a másodfokú ítélet megsemmisítette az egész addigi peres eljárást, s az első fokot egy új eljárás lefolytatására kötelezte, de ez érdemben még nem indult el. Azt sem lehet kizárni, hogy közben olyan törvényi változások születnek, amelyek ezt a pert részben vagy egészben okafogyottá teszik. A per egyébként szól a rendelési időről is, de erről majd később.

Index: – Milyen szerződés alapján dolgoznak jelenleg a háziorvosok?

AI: – A háziorvosok és az önkormányzat viszonyát a feladat-ellátási szerződés határozza meg, amelyet tavaly novemberben tárgyalt a közgyűlés. Ez komoly vizsgafeladat volt. A kérdés arról szólt, tudunk-e – miközben bizonyos kérdésekben perben állunk – más kérdéseket mégis értelmesen megvitatni. Tudtunk, és ezért nagyon hálás vagyok azoknak a háziorvosoknak, akik nem sajnálták az időt és a faradságot, működtetni, ami működtethető. Hetekig egyeztettünk a kamarákkal, végül létrejött a lehetséges konszenzus, amit a felek írásba is foglaltak. Ebben a szerződésben találtunk kompromisszumos formát a munkabeosztásra is, így ebben a kérdésben akár peren kívüli egyezség is létrejöhetne, ha nem függene egy másik szálon össze a megoldhatatlannak tűnő díjazási problémákkal. Ezt a szerződést a közgyűlés elfogadta. Később, egy másik szerződés kiegészítéseként a háziorvosok egy egyoldalú jognyilatkozatot fogalmaztak meg, jelezve, hogy a díjazással kapcsolatos önkormányzati ajánlatot nem fogadják el. Megértettem: amíg a per folyik, ez a kérdés nyitva marad. Mégis, ami megoldható volt helyben, azt megoldottuk.

Index: – Helyenként meglehetősen leromlott állapotban vannak a háziorvosi rendelőintézetek. Kinek a feladata ezek rendbetétele?

AI: – A rendelőintézetek állapota olyan, mint az önkormányzat által fenntartott intézményeké általában. Vannak tehát jobb és rosszabb állapotban lévő rendelők. Tulajdonosként felajánlottuk a háziorvosoknak, hogy a becsült forgalmi érték 30 százalékán megvásárolhatják a rendelőt, így ebben a kaotikus helyzetben kicsit rendezettebb lett volna a kép. Ez az ajánlat nem aratott sikert, sőt, amikor felvetettem az ingyenes átadás lehetőségét, arra is „nem” volt a válasz. Tulajdonképpen megértem. Nekik pontosan azért nem kell ingyen sem, amiért mi ingyen is adnánk. Ez a tulajdon inkább teher, hiszen nagy pénzeket igénylő uniós elvárások vonatkoznak a rendelőintézetekre – mindenekelőtt az akadálymentesítés, de sok minden egyéb is. Amíg mi vagyunk a tulajdonosok, miránk hárul ez a kötelezettség. Évente lépünk előre, amennyit tudunk, idén például valamivel több mint 11 millió forintot költünk orvosi rendelőkre.

Index. – Milyen támogatásban részesülnek a háziorvosok?

AI: – Magunkra vállaltuk a rendelők fűtési költségeinek 20%-át, mi fizetjük a biztosítást és az őrzés-védelmet. Ez utóbbi szerintem tulajdonosként kötelességünk is. Támogatjuk a parkolásukat, hiszen munkájukból adódóan olyan helyen is meg kell állniuk autóikkal, ahol magánemberként nem tennék. Az önkormányzat kedvező éves bérleti konstrukciót biztosít a háziorvosok első autója számára.

Index: – Mennyire áll fenn a veszélye annak, hogy kiöregszik a szakma, esetleg külföldre mennek a háziorvosaink dolgozni?

AI: – Az a benyomásom, hogy a veszprémi háziorvosi gárda meglehetősen stabil. Orvos túlkínálat természetesen nincs. Nem hiszem, hogy azok az orvosok, akik életüket itt rendezték be, ide kötődnek, veszpréminek vallják magukat, tömegesen elmennének innen.

Index: – Társadalmi szinten, illetve anyailag ön szerint megbecsültek a háziorvosok?

AI: – A háziorvosok munkája kemény és nagyon felelősségteljes, cserébe – benyomásaim szerint – tisztességes életminőséget finanszíroz. Mégis: ha nyugatra pillantanak, egy másik világot látnak, aminek részei is, meg nem is. Szeretnének igazán a részei lenni, mint ahogyan a magyar pedagógusok, könyvtárosok, szociális gondozók is ugyanezt szeretnék. Ebben nincs vitánk. Én csak azt szeretném, ha ezt az finanszírozná, akinek a kötelessége. Azért tartunk egészségpénztárt, azért fizetünk egy életen át, hogy finanszírozza az egészségügyet. Ha erre képtelen, akkor a mellényt újra kell gombolni. Meggyőződésem, hogy a magyar egészségügyben minden reform után kiált. Ehhez bátorság kell, kreativitás. Különben marad a per, ami akkor sem ideális megoldás, ha nem jár feltétlenül haraggal.