Veszprémi fiatalok és szakemberek számára hirdetett pályázatot a helyi KEF (Kábítószerügyi Egyeztető Fórum) Gondolat 2006 címmel. Wéber Lászlót, a KEF elnökét kérdeztük ezzel kapcsolatban.

Index: – A városnak van már kábítószerügyi stratégiája. Akkor mi szükség erre a pályázatra? Az abban megfogalmazott feladatok nem működnek?

Wéber László: – A stratégia elkészítésekor igyekeztem elfogadtatni másokkal is, hogy nyitottá kell tenni a kábítószer-ellenes tevékenységet. Ki-ki vérmérséklete, ismeretei, információi vagy akár mások vélekedése alapján megítélheti, hogy ma hol tartunk. Egy biztos; azért tartunk ott, ahol tartunk kábítószerügyben, mert a probléma csak a legközelebbi múltban került társadalmasításra. Ma már egyre kevesebbet kell vitázni azon, hogy a drogszcéna nem pusztán hatósági és egészségügyi kérdés. Így illetékességük sem csak a korábban hegemón szervezeteknek van, hanem adott esetben bizony a táncpedagógiával foglalkozóknak, a szórakozóhely-üzemeltetőnek, az életmód-tanácsadóknak, a sportszervezőknek, a betegjogi képviselőnek, a fesztiválszervezőnek is – és még lehetne sorolni, hogy ki mindenkinek. A kábítószer-probléma nagyon összetett, így a kezelésére alkalmazott eszközöknek is igen kombinatívaknak kell lenniük, az eszközök sokféleségét pedig csak a sokféle szemléletmód, tapasztalat és különböző tudások képesek biztosítani. Ezért javasoltam a stratégia elkészítésekor, hogy az ötletpályázat is legyen része a programnak. Tehát most, amikor kiírjuk ezt a pályázatot, akkor a stratégia, annak egy feladata kezd működni.

Index: – A statisztikák szerint nem tapasztalható jelentős javulás a kábítószer-fogyasztás terén, sőt! Ez a pályázat mennyivel vihet közelebb a javuláshoz?

WL: – Azt tudjuk, hogy nagyjából stabilizálódott a drogpiac. Rövidtávon nem várható drasztikus növekedés a fogyasztók számát tekintve. Ez persze nem kell, hogy örömmel töltsön el senkit: mi, akik segíteni próbálunk, csak egy kis időt kaptunk soraink rendezésére. Látható, hogy a korfán csorog lefelé a „drogvilág”, azaz egyre fiatalabb korban kötnek ismeretséget valamilyen tiltott szerrel a fiatalok. Nem viccelek, amikor azt mondom, hogy egy, maximum kétgenerációnyi időn belül olyan társadalomban fogunk élni, ahol a többség azokból áll, akik életük folyamán valamikor fogyasztottak kábítószert. Ez egészen biztosan hatással lesz a normákra is, s nem pusztán az erkölcsök frontján. Éppen ezért lényeges, hogy már napjainkban is keressük azokat az elképzeléseket, megoldásokat, amelyek a korábbinál szélesebben értelmezett társadalmi közegben keletkeznek, és majd aztán működnek is. Előre nem tudhatjuk, hogy milyen pályamunkák születnek, de biztos vagyok benne; lesznek akik a prevenció témakörében gondolkodnak új megoldásokon, s olyanok is, akik a kezelést vagy akár rehabilitációt újítanák meg ötleteikkel.

Index: – Mit remélnek a kiírók ettől a pályázattól? Várakozásaik szerint kb. hányan és kik jelentkeznek majd elképzeléseikkel?

WL: – Kreatív elképzeléseket remélek. Várjuk a leginkább érintett korosztályhoz tartozók (14–26 évesek) elképzeléseit, és természetesen azokét a szakemberekét is, akik akár már évek óta kitalálták a saját módszerüket, de eddig nem tették közkinccsé, vagy nem tudták megvalósítani. Remélem, lesz olyan a pályázóink között, aki akár mindkét kategóriába besorolható. Ez egy kísérlet, így nem hiszem, hogy célszerű volna a jelentkezők, a pályázatok számát előre kalkulálni. Azt tapasztaltam az elmúlt években, hogy sem szervezetek, sem pedig magánszemélyek nem tolongtak megvalósítandó újszerű elképzeléseikkel a KEF segítségét kérve. Lehetséges, hogy ez a korábbi működési viszonyok miatt volt így, s mindeközben számos kiváló ötlet itt sorjázott a közvetlen közelünkben, csak nem került felszínre. Az is képlet része, hogy a mai támogatási rendszerek nem a gondolatot, a gondolkodást díjazzák, hanem az aktivitást, a cselekvést. Ebből is következik, hogy a jól bevált és ismert, biztonsággal és kis kockázattal végrehajtható programok valósulhatnak meg legtöbbször. Persze, ezek között is van számos olyan, amely eredményesen és nagyszerűen alkalmazható elképzelés. Mégsem ezek a legkreatívabb, a „fogyasztók” részéről is nagyra értékelt megoldások. Mi most a gondolkodást és a kreativitást szeretnénk motiválni. S ha csak néhány alkalmazható programot, módszert ismerhetünk meg, azzal is fejleszthetjük a „veszprémi kombinativitás” képességét.

Index: – Mi lesz az ötletek sorsa? Ki fogja megvalósítani a pályázatban leírtakat? Lehetséges az, hogy 100 000 forintért a kiírók kvázi megveszik az ötletem, a Kábítószerügyi Egyeztető Fórumból megvalósítja valaki, és learatja a babérokat helyettem?

WL: – A pénz a pályázóé, ahogy az ötlet is. A dicsőség meg közös. Mi leszünk az elsők Magyarországon, akik a kábítószer-probléma kezelésére ilyen módon fejlesztenek új eszközöket, akik alkalmazzák a társadalmi akció-tervezés módszerét. Tehát Veszprémé a dicsőség. Ami pedig az ötletek utóéletét illeti: azt szeretném, ha a legjobb elképzelések bekerülnének a városi kábítószerügyi stratégiába, illetve annak feladatrendszerébe. Ez azt jelenti, hogy maximum egy-két éven belül megvalósíthatóvá válnak az ötletek, hiszen Veszprém város önkormányzata jelentős pénzügyi támogatást nyújt a stratégia végrehajtásához – az összeget eddig minden évben ugyancsak milliós nagyságrendű állami pályázati támogatásokkal sikerült kiegészítenünk. Az ötletadónak értelemszerűen lehetőséget biztosítunk arra, hogy részt vegyen a megvalósításban. Szerencsés esetben akár projektvezetőként, azaz meghatározó szereplőként vehet részt saját ötlete gyakorlati kidolgozásában.

A pályázat letölthető: a http://www.drognet.veszprem.hu oldalról.