A Veszprém Indexet működtető SZABAD-SAJTÓ Kulturális és Ifjúsági Egyesület hosszú évekig tartó gondos megfontolás után úgy döntött, hogy örökbe fogadja a Kittenberger Kálmán Növény-és Vadaspark vaddisznóit. Az egyesületi döntésben szerepet játszott az állatok szépsége, kelleme és bája, valamint az egyesület, a szerkesztőség és a vaddisznók szellemiségének hasonlósága is. Az örökbefogadási ceremónia képei mellett az ünnepélyes pillanatot fokozó Vaddisznóda is megtalálható alábbi cikkünkben.

Vaddisznóda
(version 1.2)

Malacok eleje! Te legvadabb disznó!
Hunyadi pajzsán se ült hozzád hasonló!
Röpülj, Múzsa, röpülj! Röpülj a szájamba,
Hadd zengjek őróla verseket áradva!

Imrének ostora, Zrínyi veszedelme
– hogy alkothatott meg az isteni elme:
Csíkról csíkra haladt, mikor megteremtett,
Vagy szőrrel s bőröstül világra röffentett?

Itt áll előtted az Index szerkesztőség,
Nem rettent el minket se hó-fagy, se hőség,
Se bősz agyaraid, melyeket kifenve
Szájadban hordozol nagy veszedelmekre.

Eljöttünk, tisztelünk, hódolunk mi Néked,
Elődbe járulunk, s hajtunk fejet-térdet.
Számunkra, ím, Te vagy az isteni disznó,
Nem csábít már minket se kocsma, se diszkó,

Sárban hempergőznénk álló nap, akár te,
S nem ennénk már vadast többet à la carte.
Disznótoros? Mondod: "Ímé, az én testem!"
Legyűröm a kolbászt, és nem is szégyellem,

Hiszen megváltásul osztod a te véred,
Örökké áradó tiszteletünk béred.
Így leszel Te a mi idolunk, bálványunk,
S jelképünkül eztán jól fel is használunk.

Nem szerethetnénk már Nálad jobban senkit,
Hoztunk Neked almát, répát, retket, serclit…
Halld meg hát karámba elkiáltott szavunk:
Nevelőszüleid hogy Néked mi vagyunk!