Húdeabszurd… Vadultam érte régen. Ha az egyes is ilyen, meg kell néznem ízibe’. Üvegtigris 2. Nem emlékszem az elsőre, pedig másfélszer láttam. Gondolom, nem is kell talán. De ez a kettes nem rossz…

Epizódokban csetlenek-botlanak föl (ismét) a tipikus figurák: a kikapós feleség, a felszarvazott férj, a hülye rendőrök, a balek polgármester, a pénzes pasas, a cicababa, ésatöbbi ésatöbbi. Na, és persze a hat lúzer haver: Lali, Sanyi, Csoki, Cingi, Gaben és Róka. Mindenkinek története van, és minden szál elvarrva, még a sírgödörbe belebukó zenekari dobosnak is jut zárójelenetke. Profira ki van találva az egész, és ebben a világban mindenki egytől egyig hülye. Nemvicc. Ez vicc.

Tele van klisékkel a történet, klisés az emberi viszonyokkal kapcsolatos mondanivalója, de a szereplők jellemábrázolása nem az, hanem tipikus, mégis egyedített. Jó lehet úgy filmet forgatni, hogy bármit megengedhet magának az ember. Van sok spannja, akik remek karakterszerepeket kapnak, és végigasszisztálják a sztorit. Illetve sztori nincs, epizódok rengetege van. Epizódról epizódra építkezünk, míg az utolsó nagyjelenetben mindenki feltűnik, és (egy időre) be is fejeződik a mese. „Hol volt, hol nem volt… Hol?”

Tömény egyébként. Nagyon. Sok a szöveg, és nincs felépítve mindig a poénok ív, sok az apró, finom dumálgatás, rejtett értelem. Egyszerre nem felfogható, nem megemészthető. Háromszor annyit hordoz a film, mint amennyi elsőre látható. Ez az értéke, és az improvizációs módszerből fakadóan (amit lehet, hogy csak én sütök rá nagyhirtelen, jól ismerve a technikát) a hátránya is. (Mármint nem hiszem, hogy ezt a rengeteg utolsó utáni poénocskát volt ember, aki megírta hazánk egészen elfogadható szinten teljesítő színészeinek, inkább ők „impróztak” karakterből. S nem volt, aki leállítsa őket…) Szóval az értően húzó és kellően súlyozó kolléga hiányzott talán a rendező Rudolf Péter mellől, mert sokkal-sokkal nagyobb film lehetett volna az Üvegtigris 2-ből.

„- Tegnaptól tudok szalmából egeret csinálni. Voltak a szalma meg a madzag, tekergettem, tekergettem, egyszer csak ott volt…
- Hülyülsz?
- Mér? Nem lehetek zseni?
- Mi ebben a zseni? Tudod, miből készül az egér, bazmeg? Egérből! Nem cérnából.
- Szalmából. Ez ilyen Fuck Shui dolog.
- Olyan nincs. Feng-shui.
- Tudod, mi fog nektek eszembe jutni! …”

Egyik kedvenc részem, rövidítve és szabadon idézve. Semmi értelme, és mégis kurva jó. Odabasz, ahogyan barátnőm mondaná. És aaannyira aaabszurd! Ezen sírni volna jó…

Maga az életérzés, amit a film sugall, lefest, az nem épp EU-s, mint az elhangzik a büfére a filmben. Az Üvegtigris Magyarországa nem EU-s világ, mégis ezt érezzük igaznak – bizonyítja a film népes rajongótábora is. Lali a felesége által juttatott családi nagyszekrény mellett egy karosszékben mesél Sanyinak az útszélén. Vállalva különcségét, meg mit is kezdene magával? „Soha semmi nem változik. Évek óta ugyanarról beszélünk.” Nagyon őszinte, igaz a film, és belegondolva: torkig vagyunk már ezzel az országgal. És mégis, mégis… Az élet szép, itt is…