Még mielőtt bármit is kérdeznék, nézzek meg néhány baleset helyszínelése közben készült fényképet – kérte Pintér József törzszászlós, a Veszprémi Rendőrkapitányság baleset-helyszínelője. Negyed órán keresztül szótlanul figyeltem az elém táruló roncsokat, áldozatokat. Színesben, fekete takarások nélkül. Ezt követően beszélgettünk munkáról, családról, biztonsági övről.

Pintér József: – A rendőrképző szakközépiskola után nem lehet közvetlenül a baleset-helyszínelőkhöz kerülni, szükség van közterületi gyakorlatok elvégzésére, valamint egy hat hónapos szaktanfolyamra. Ez tipikusan az a munka, amit nem lehet az iskolapadban megtanulni, rengeteg gyakorlatra van szükség. A tanfolyamon megtanítják, mit, hogyan kell mérni, de ez kevés, ha olyan helyszínre érsz, ahol van három mentőautó, tűzoltóautó, helikopter, mellette 4–5 összetört gépkocsi, amikben nincs semmi… Egyébként 11 éve vagyok rendőr, és 2001 nyarától dolgozom baleset-helyszínelőként.

Index: – Tudta, hogy mi vár rá, amikor ezt választotta?

PJ: – Hazudnék, ha azt mondanám, tisztában voltam vele. Itt kőkemény a meló, nem lehet lazábbra venni egyetlen napot sem. Ha baleset van, menni kell. Mindegy, hogy műszak vége előtt vagyunk félórával, vagy éppen -20 fok van odakinn. Ez a terület kicsit más, mint a többi, nem az a „szögletes” rendőri munka. Szerintem társadalmilag is sokkal jobban meg kell felelni. Ha valaki balesetet szenved, a helyszínelő arcára évek múlva is emlékezni fog, ezért is nagyon humánusnak kell lennünk az emberekkel, hiszen a segítséget várják tőlünk. Nem egyszerű feladat egy elhunyt hozzátartozójával közölni a rossz hírt, vagy éppen behívni a rendőrségre, hogy átvegye a vérben úszó személyes tárgyakat.

Index: – Mi a helyzet a látvánnyal?

PJ: – Idővel megszokja az ember. Nem semleges számomra, de bele lehet törődni.

Index: – Önök érnek először a helyszínre?

PJ: – Ez változó. Először a mentőknek szólnak, ők értesítenek minket. Általában egyszerre szoktunk kiérni.

Index: – Mi a feladatuk a helyszínre érkezéskor?

PJ: – Amikor szól az ügyelet, hogy baleset történt, még nem tudjuk, mire számíthatunk, mennyi sérülttel találjuk szembe magunkat, van-e halott… Arra is fel kell készülni, hogy esetleg ismerős vagy rokon is lehet az áldozatok között. A helyszínen mindenekelőtt megvizsgáljuk, mi történt, egyeztetünk a mentősökkel, tűzoltókkal. A hűtővíz, az akkumulátor, valamint a motorolaj vegyülete jellegzetes szagot áraszt – ez a „balesetszag”. Kisebb koccanásoknál a tanúk, érintettek elmondják, mi történt, de komolyabb baleseteknél más a helyzet. Az emberek rémültek, főleg ha meghalt valaki mellettük. Később felmérjük a terepet, feljegyezzük az adatokat, elkészül a szemle-jegyzőkönyv. Ha végeztünk a helyszínen, feltakarítunk, ha kell, hívjuk a közterület-fenntartót, hogy lemossák az utat. Egyes esetekben innen a kórházba vezet az utunk, hogy az érintettekkel beszéljünk. De két fontos dolgot már az elején tisztáznunk kell. Beszélhetünk-e ittasságról, illetve műszaki hibáról.

Index: – Egy-egy nagyobb baleset az egész napot kitöltheti?

PJ: – Az eddigi leghosszabb helyszínelésre tavalyelőtt télen került sor Márkónál. Két kamion ütközött, az egyik zárjeggyel ellátott rakománya a szakadékba zuhant. Éjfél előtt kezdtük a munkát, és reggel kilencig a helyszínen voltunk -8 fokban, miközben a viharos szél hordta a havat. Minden technikánk befagyott a végére, egyedül a mobiltelefon működött, de csak azért, mert beraktam az alsónadrágomba, hogy melegen maradjon.

Index: – Milyen munkabeosztásban dolgoznak?

PJ: – 12 óra munka után 24 óra pihenő következik, majd az újabb 12 órás szolgálat és utána két szabadnap.

Index: – Át lehet erre állni?

PJ: – Persze. A család is megszokta már. Év elején elővettük a naptárt, és beírtuk a beosztásomat egész évre. Már most tudom, hogy idén december 31-én éjszakás leszek.

Index: – Nem szokták behívni nagyobb baleset esetén?

PJ: – Arra még nem volt példa, hogy szabadnapról behívtak volna.

Index: – Gondolom, a munka során kiélezett helyzetek is akadnak.

PJ: – Sokszor észnél kell lenni. Így volt ez egy december 26-ai estén is. Balesethez riasztottak, az egyik járműben egy 25 éves srác utazott a jobb oldali első ülésen, a volán mögött pedig az édesanyja bátyja, aki egyben a nevelője is volt. A fiatal srác a helyszínen meghalt, nevelőjét pedig annyira megviselte a dolog, hogy meg akarta késelni a másik autó sofőrjét. Négyen próbálták visszafogni az apró törékeny embert, de nem bírták megállítani. Mindenért én felelek a helyszínen, így nagy nehezen sikerült beültetnem magam mellé a kocsiba. Miközben üvöltött velem, kértem, vegye ki a zsebéből a kést. Amikor odaadtam neki az elhunyt telefonját, hogy tegye el emlékbe, lenyugodott. Elővette a 18 centiméter pengehosszúságú pillangókését, a kollégák kikerekedett szemmel várták a fejleményeket. Végül a kés a műszerfalra került. Kezdeményezhettünk volna intézkedést, de nem tettük. Másnap bejöttek, megköszönték a munkánkat, elnézést kértek a történetek miatt. Tisztában voltam vele, hogy ez nem ő volt, hanem a szituáció hozta ki belőle. A balesetet szenvedők különben gyakran bejönnek megköszönni, hogy emberségesen bántunk velük a helyszínen.

Index: – A munkája hogyan befolyásolja a hétköznapokat?

PJ: – Egy idő után teljesen átértékelődött a konfliktuskezelésem. Nem értem meg például, hogy miért kell egy családban apró dolgokon veszekedni. A munkámmal együtt jár a folyamatos veszély, a nap elején nem tudhatom, hogy épségben kerülök-e haza.

Index: – Gondolkodott már azon, hogy nem folytatja?

PJ: – Sokszor van vele így az ember. Nehéz éjszakás műszak után még délben is itt ülni. Ezeket ki kell pihenni. Az éjszakázás mindenképp nehéz – bele lehet törődni, de aki azt mondja, hogy ezt meg lehet szokni, hazudik. Ám itt nem fáradhat el az ember, hiszen nem lehet tudni, mi következik.

Index: – A beszélgetésünk elején látott képeket másoknak is megmutatta már?

PJ: – Azért gyűjtjük ezeket össze, hogy akik megnézik, kicsit lassabban vezessenek, bekössék a biztonsági övet. Egy ismerősöm 50 perc alatt ért ide Budapestről két gyerekkel. Beszélgettünk, megmutattam neki a képeket, lássa mit dolgozom. Az út hazafele 2 óra 20 percig tartott.

Index: – Nagyban befolyásolja a helyszínen töltött időt, hogy be voltak-e kötve a balesetet szenvedők?

PJ: – A biztonsági öv használata mellett három fő ok szól. Az első, klasszikus, hogy ne repüljünk ki a kocsiból baleset esetén. A második összetettebb. Ha nem kapcsolom be magam, és más okoz nekem balesetet, és meghalok, akkor a másikat lecsukják. Tehát nem csupán a saját életével játszik az, aki nem köti be az övet. Az utolsó ok kissé személyes. Ha bekötve okoz valaki balesetet, és nem sérül meg, csupán 4–5 oldalt kell írnom, de ha megsérül, 40-et. A legfőbb probléma az, ahogy mondani szokták: a mai technikával, a holnapi sebességgel, a tegnapi minőségi utakon közlekedünk.