Megható szilveszteri történet, amelyben hősünk megküzd a szokásos év végi önértékelési mizériával, amelyhez az alkoholt hívja segítségül, de végül maga a Király menti meg.

„Asse’tom’mitörténik”, motyogta Szikkadt Tom, útban a mellékhelyiség felé, miközben kikerült egy részeg arab sejket. Agyának kisebb és józanabb része azon tanakodott, hogy a fickó épp alkalmas lenne az „A vicces sofőr és a hatvan halott” című filmjének főszerepére, de a nagyobb rész a bódulattal volt elfoglalva.

Szikkadt Tom nem szerette az év végét, az elvárt össznépi restartot. Ilyenkor mindig elfogta az a gyűlölt érzés, hogy számba vegye addigi életét. Mit ért el, mit nem, mi mindent hagyott ki, hogy a fülén őszül a szőr, és hogy ismét eltelt egy év, amikor nem tett le semmi igazán maradandót az asztalra. Persze, ha nem számoljuk kedvenc galambfogó hálójának nyelén szaporodó rovátkákat, lassan, de biztosan gyarapodó kézikönyvét, melyben ír koboldokat megszégyenítő trükkjeit és tréfáit gyűjtötte össze, no meg tekintélyes törpe pankráció kollekcióját. Ja nem, ez utóbbit már elkótyavetyélte (lásd Szikkadt Tom és a NovaRock ). De mivel örökké elégedetlen önmagával, újra és újra elfogja az az önmarcangoló érzés, amitől viszketni kezd a hónalja, és pókokról álmodik, de nagyon. Ezért aztán, hogy elterelje negatív gondolatait és azok mellékhatásait, azt csinálta, amit a Föld nevű bolygó legmagasabb rendű életformája tesz az év ezen napján – berúgott.

Úgy érezte, eddig nagyon jól teljesített. Már túl volt egy rettentő hamisan, közönség előtt előadott Bob Marley dalon (természetesen a szövegbeli hiányosságoknál jól érthetően halandzsázva), egy őszinteségi és egy „mindenkit szeretek” rohamon, egy cipőfűző csomózó és egy vadul vitázó szakaszon, és természetesen már minimum egy embert megsértett akaratán kívül. Vagy többet. Sejtette, hogy másnap a kínzó fejfájás mellett újabb szégyenkezni valókkal is meg kell majd küzdenie. „A francba, legalább most ne gondolj erre!”, parancsolt magára, „Csak érezd jól magad!”

Amire amúgy minden esélye meg volt, hiszen igazán jó házibuliba csöppent. A vendégek nagy része mókás jelmezekbe bújt (Angyal, Krampusz, Párizsi Utcalány, Transzvesztita Rockisten, Télapó, A Bajszos, stb.), és már jócskán részegnek tűnt, így ünnepi külsejével egyáltalán nem keltett feltűnést. A mulatozók nagyobbik része egy keskeny folyosón csápolt, visongott, orrot túrt és hempergett önfeledten, a kisebbik pedig a konyhában gyártott ipari méretű hallucinogén anyagot alkoholos filc, hólé, tornacipő és nagymama lekvárja összetevőkből, vagy csak úgy tűnt. Szikkadt Tom könnyen elvegyült, és tekintélyes mennyiségű alkoholtartalmú ital magába döntésével hamar felvette a buli ritmusát. A szinten tartásról egy Clint Eastwoodnak és egy Carter dokinak öltözött fazon gondoskodott: amíg egyikőjük szabálytalan időközönként valami ismeretlen folyadékot lövöldözött vízipisztolyából a szájába, addig a másik egy félelmetes méretű fecskendővel tette ugyanezt. Bár az utóbbiból származó lövedéket sikerrel és megnyugvással azonosította boros kólaként. Vagy rumos kólaként.

Szikkadt Tomnak hébe-hóba sikerült is felhőtlen örömöt éreznie, például a reggae sláger éneklése közben, hiszen abban a pillanatban nem gondolt arra, hogy hiányosságok lehetnek az előadásmódjában, ám a keserű érzések újra és újra magukkal ragadták. Például amikor valaki a munkájáról beszélt, és ő bűntudattal gondolt az első bekezdésben említett, még mindig befejezetlen filmjére. Vagy amikor egymást tapizó párokat látott, és ilyenkor a szívébe karmolt valami.

Szikkadt Tom nem tudta, mitévő legyen, ha már az oly egyszerű gyógyír, mint az öntudatlanságig ivás sem segít az év végével járó gyötrelmeken, és a lemming tojások szekrény mögé rejtése sem dobta fel igazán. Ám ekkor, mintegy megvilágosodásként, eszébe jutottak a Király szavai: „Ha úgy érzed, tehetetlen vagy: csak táncolj.” (lásd Szikkadt Tom és Elvis Presley Dr. Pusztítás ellen, még kiadatlan) Megragadott hát egy lányt, és táncolni kezdett a varázsütésre felcsendülő rockabilly ütemeire. És ezután hajnalig kipörgetett, és rongylábazott, és hajat kócolt, és csiklandozott, és kipörgetett, és rongylábazott…

Amikor végül kifulladva leült, úgy érezte, megtett minden tőle telhetőt, most már jöhet a szorongás és az önmarcangolás. Azzal rajtaütésszerűen elaludt.