A karácsonyi ünnepek csak a XIX. századra váltak Európa-szerte az első számú keresztény ünneppé és családi eseménnyé. A szeretet ünnepének szokáskörében a nemzeti sajátosságokat hordozó étkezési hagyományok mellett lassanként kialakult az ajándékozás rítusa is. A karácsonyi ajándékozási tradíciók ugyan szinte országokként és nyelvterületenként mások, de azért nem nehéz észrevenni a hasonlóságokat, trendeket és azt, merre „fejlődik” az ünnep…

Európában mindenütt állítanak karácsonyfát, de ennek – és az otthonok, az utcák, a közterek díszítésének – legnagyobb kultusza a német nyelvterületeken és az északi országokban van. A gyerekek természetesen mindenütt azért is várják a karácsonyt, mert ilyenkor ajándékokat kapnak. A magyar családokban általában a Jézuska hozza a meglepetéseket. Volt ugyebár idő, mikor az oroszoktól importált, kevésbé klerikális felhangú Tél Apó teljesített szolgálatot, de ő a szovjet csapatokkal együtt távozott. Így Jézuska visszatérhetett, aki nemcsak hazánkban, hanem Észak-Olaszország egyes vidékein, és Portugália bizonyos részein is vezet csomagküldő szolgálatot…

A sógoroknál – Osztrákiában – egy bizonyos Christkindl, (karácsony szülötte) az ajándékfelelős. Németországban Weihnachtsmann, a Karácsonyapó, költi az ejrót – pontosan 319 €-t/Kinder, egy friss kimutatás szerint! Svédországban Jultomten, vagyis egy manó ajándékozik. A finneknél ébren vannak a gyerekek, amikor a Télapó a házba lépve hangosan megkérdezi: „Lakik itt jó gyerek?". A jó válasz: „Igen!” A lett gyerekek mázlisták: a Mikulás a szentestétől kezdve majdnem két héten át (tizenkét napon keresztül) minden este hoz nekik valamilyen meglepit. Ez jól lett kitalálva… A karácsony izlandiul Jol, és a Jolasveinar-nak nevezett manókról kapta nevét. A 13 manócska rendszeresen megtréfálta-bosszantotta a gyerekeket. Aztán megjelent a Télapó, ők megszelídültek, és azóta ajándékokat készítenek. Kényszermunka vagy közmunka – mindegy. A gyerekeknek már december elején ki kell tenniük a cipőiket az ablakba, de csak karácsonykor nézhetik meg, mit kaptak. Szívás… Aki rossz volt, az csak krumplit kap... Dupla szívás egy gyereknek, mi?

A szlávoknál attól függ, ki ajándékoz és mikor, hogy katolikusak-é, vagy pravoszlávok… A cseheknél (itt Szenteste – és az ő érkezését a gyermek Jézus jelzi kis csengettyűjével) meg a szlovákoknál (itt 6-án, mint nálunk) a Mikulás költekezik ki. Az orosz kiscsókáknak meg egészen január 6-ig kell vármiuk a jolkára meg a Télapóra, vagyis akkor jön a fenyő, amikor nálunk megy… Viszont a hosszabb várakozást hihetetlen gazdag zabálnivalóval váltják meg…

Dél-Európában nem alakult ki jelentős Télapó-kultusz, érthető módon. Olaszországban és Spanyolországban az ajándékozás fő napja nem Szenteste, hanem Vízkereszt napja, vagy annak előestéje. Itália több vidékén a La Befana, vagyis Vízkereszt szülötte hozza az ajándékokat. Ő egy jópofa boszi. Újabban divatba jött Babbo Natale, azaz a Télapó is, aki nem vár januárig az ajándékok szétosztásával – a gyerekek nagy-nagy örömére. A spanyol gyerekek a bibliai napkeleti bölcstől várják az ajándékot Vízkeresztkor, kifényesített cipőkért cserébe. Különösen Baltasar örvend nagy népszerűségnek. Portugáliában is a cipők kerülnek a kandallók mellé, hogy a kéményen keresztül érkező O Pai Natal (Karácsonyapó) abba rejthesse az ajándékokat.

Az angoloknál a Father Christmas-ra várnak a gyerekek, és nem Szenteste, hanem december 25-én reggel kapják meg a cuccot. Az öreg a kéményen keresztül érkezik, és a kandallóból bújik elő, az ajándékokat pedig egy hosszú, vastag zokniba rejti el. Az angolok voltak talán legnagyobb hatással a szokásainkra (persze a németek után, akiknek köszönhetjük a fenyőt), amíg nem ért el hozzánk az amcsi Santa Claus, aki rénszarvasszánon érkezik – már nálunk is ismerik Rudolfot, az alkoholista húzónevet (mitől lenne vörös az orra?) –, és az angol mintának megfelelően a kéményen keresztül lopózik be és rejti a fenyőfa alá az ajándékokat. A nagy játékgyártók és forgalmazók szinte minden új termékük világpremierjét az amerikai ajándékozási szezonhoz igazítják (ugye egy novemberi Hálaadás, meg egy év végi Mikulás…), és ezt tudják az európai Télapók is széthordani gyermekeinknek – a mi költségünkön… Globalizálódik a Mikulás. Jézuska még ellenáll, de a mi generációnk kipurcanásával neki is annyi lesz, Angyalkástul, mindenestül… Nesze neked szeretet ünnepe!