Amikor Krisztus Urunk a földön járt, a gonosz emberek elől bujdosnia kellett. Az Úrnak ellenségei már nyomában voltak, mikor egy fenyőfához ért. Alig volt lombja, ezért ágai rejtették el Jézust, aki így meg is menekült. Az Úr most megáldotta a fenyőfát: "Soha ne hullasd el a leveleidet. Akkor is virulj és zöldülj, amikor a többiek levéltelenül sorvadoznak. Te légy a legdélcegebb és legszívósabb minden társad között, élj meg mindenütt. Légy az emberek öröme, és emlékezetünkre rajtad gyújtsanak karácsonyi gyertyát."

Magyarországon a karácsonyfa csupán a XIX. század második felétől trendi, először természetesen a jómódú nemesi családokban terjedt el – mint manapság a „Halovín”-tök –, ha minden igaz, Brunszvik Terike állította az elsőt Aszódon, de a XX. század elejétől egyre többen díszítettek fel otthonukban egy kis fenyőt vagy ágacskát az ünnep alkalmával. Ma már mindenhol találhatunk legalább egy szimbolikus fenyőágat, nejlonfenyőt vagy más karácsonyi-ünnepeket idéző dekorációt így december vége felé.

Sokan már a gondolattól is megbotránkoznak, mások – mint például jómagam – egyszerűen elhányják magukat, ha a műfenyő szót hallják. Állítólag a műfenyővel a kivágásra ítélt fák menthetők meg. Tény, hogy a földlabdás fenyővel való kísérletezés csak az igazán elszánt zöldérzelmű kerttulajdonosoknak ajánlott, és kertje nem mindenkinek van, ami ugyebár nem utolsó szempont, lássuk be… A „hagyományos”, vágott fenyő hasonlóan sok problémával jár. Ki kell választani a megfelelő – pénztárcánkhoz leginkább illő – méretet, formát, meg haza is kell szállítanunk. Mázlistáknak a törzs szinte magától belecsúszik a talpba, de ez a legritkábbik eset. Ki nem ismeri azt a kínos érzést, amikor kidobjuk a kukába a kedvenc konyhakésünket, amit sikerült szétcsesznünk a nagy faragásban, természetesen a kezünkkel együtt… Az szinte senkinek sem jut eszébe, hogy magával vigye a talpat vásárláskor, és az eladóval belefaragtassa…

De térjünk csak vissza az alapkérdéshez: Kivágni, vagy nem vágni? Azt eddig is tudtam, hogy igen sok család keresetkiegészítésében tétel a fenyőtermesztés… Nemrégen olvastam egy cikket a neten (link: www.ujszo.com ), ami egész más színben láttatja velem az amúgy nékem igencsak zöld világot. (A műanyag-fenyőt hagyjuk most, az nem kérdés, hogy ki kell vágni – a lakásunkból…)

Azt írja ez a Bálint János – aki a cikket szakértette-szülte –, hogy a balnis (földlabdás) fatermelés nem környezetkímélőbb. Meg hogy ma a fák döntő többségét karácsonyfa-termesztési célra létesített ültetvényekben állítják elő, ami alapjaiban nagyon hasonlít a vágottvirág-termesztéshez. Tehát ha nem veszünk fát, kiszúrunk azzal, aki ebből él. Meg hogy a környezetvédőknek ugyan tetszik a földlabdás megoldás, mert nem kell a fát „megölni”, de az tény, hogy a „balnizás” lepusztítja a termőtalajt – a földlabdás karácsonyfa-termesztés széleskörű elterjedése katasztrofális lenne felgyorsítaná a domboldalak erózióját, ugyanis a balni kiemelésével a legértékesebb talajrétegtől fosztjuk meg a földeket…

Nehezen varrtam erre gombot zöld szívemmel, de ezek után elslattyogtam a fenyőárushoz, és vettem egy karácsonyfának nevelt zalai lucfenyőt…