Az új oktatási azonosító kártya kézhezvétele után számos kérdés felmerült diákban és tanárban egyaránt. Tamás Gyulával, a Jendrassik-Venesz Középiskola és Szakiskola tanárával arról beszélgettünk, miként értékeli, látja a kártya kibocsátása körüli helyzetet.

Index: – Mit gondol az új igazolványról?

Tamás Gyula: – Szerintem az átlagemberek szemében az új azonosító kártya körül kialakult helyzet a pedagógustársadalom újabb trükkjének fog tűnni. Úgy formál ismét negatív képet a tanárokról, hogy megint nem rajtunk múlik, mit gondolnak rólunk. Ezek a pedagógusok mind csalók! – gondolták eddig is sokan, s most, hogy igazából még az érintettek sem tudják, miféle számokat kaptak, honnan tudnák azok, akik még ennyire sem tájékozódnak.

Index: – Mi a legnagyobb problémája az üggyel kapcsolatban?

TGy: – Minden előzmény nélkül – törvény, rendelet, stb. – köteleznek tanárt és diákot egy gyenge minőségű papírból készült kártya átvételére, aminek a célja teljesen tisztázatlan. Számomra ismeretlen célra használják fel személyi adatainkat bizonytalanul körvonalazott intézmények, vagy hatóságok. Egy újabb „azonosító” számhalmazzal gyarapodtunk, olyanok kezdünk lenni, mint valami sokadik gazdáját kiszolgáló tehén, amelyiknek az oldalára mindegyik tulajdonosa rásütötte a maga „billogát”.

Index: – Mit tud a kártya használatával kapcsolatban?

TGy: – A kártya hátulján azt olvashatjuk, hogy semmiféle eddig használt igazolványt nem helyettesít. Akkor mi a létezésének az értelme? Néhány dologra azért tökéletesen rávilágít ez az új helyzet! Először is: ismét bebizonyosodott, hogy a társadalom legiskolázottabb rétegével bármilyen értelmetlenséget el lehet fogadtatni, másodszor pedig, még mindig elég gazdagok vagyunk ahhoz, hogy az oktatásra fordított kiadásaink egy részét ne feltétlenül értelmesnek tűnő dolgokra költsük.

Index: – Hallott bármilyen „hivatalos” állásfoglalást az új azonosítóról?

TGy: – Egy televíziós műsorban hallottam nyilatkozni egy illetékes urat, aki azt fejtegette, ennek a kártyának a segítségével azt akarják megakadályozni, hogy intézményvezetők fiktív létszámot jelentsenek az önkormányzatok felé, hogy így magasabb összeget kapjanak az intézmény működtetéséhez. Ez már magában felháborító gyanúsítás!

Index: – Ön szerint ez elképzelhetetlen?

TGy: – Ha előfordult is ilyen, azt egészen biztosan a kényszer szülte. Ha a kártyák előállításának költségeit szétosztották volna az iskolák között, talán nem kellene hasonló feltételezett becstelenségekhez fordulniuk embereknek. Nem történnének akkor efféle létszámcsalások, mert a meglévő pénz elegendő lenne az oktatási feladatok ellátásához.