Télifagyi

DVD-melléklet egy fesztiválhoz

Egy koncertről készült DVD-ről nekem először a télifagyi jut eszembe. Tudják, az az émelygős csokikulimász, amit fagylalttölcsérszerű ostyabigyóban szervíroznak a kiskorú kliensnek – mintegy becsapván őt, hogy fagyit ehet a cudar hideg ellenére, pedig nagyon nem. Merthogy a télifagyi minden előnyös tulajdonsága ellenére sem fagylalt.

Itten van most nekünk a Veszprémfest 2005 (lánykori nevén Veszprémi Ünnepi Játékok) folyamán felvett anyagokból készült DVD. (Megjegyzés: a produktum könyvárusi forgalomba nem kerül, csakis kicsiny városunkba látogató maharadzsák és amerikai nagykövetek részesülhetnek belőle, meg persze a tömegkommunikáció méltatlan, de buzgó szolgái.) A promóciós termék egyébként már külső megjelenésében is lehengerlően exkluzív, hát ha még belegondolunk, hogy egy egész zenei fesztivál van belezárva!

A 63 perces válogatás – hasonlóan a tavalyihoz – mindegyik koncertből ad egy rövid ízelítőt, a zenei felvételekbe ékelten pedig rövid interjúrészletekre bukkanhatunk a prominens fellépőkkel. Miután sajnos idén sem jutottam el a fesztiválra (nem kóstoltam meg az „igazi fagyit”), kíváncsian vártam, vajon milyen képet alkothatok arról a DVD alapján. El kell mondjam, a benyomások lenyűgözők voltak.

Bárány László rendező és csapata idén is kitettek magukért, és csodálatos hangulatú koncertet varázsoltak tévéképernyőmre. Ha nem tudom, hogy az előadások nagy része a Március 15. utcai sportcsarnokban került megrendezésre, a képek alapján biztos nem ismerek rá a helyszínre. A filmen a koncertekre valamilyen misztikus-bensőséges helyen kerül sor, melynek tökéletes az akusztikája, és ahol mindenki jól érzi magát (főleg a DVD nézője, aki valószínűleg otthon, egy kényelmes karosszékben élvezi az előadást).

Nem csak a halványan felderengő nézőközönség, de a fellépők is el vannak ájulva ettől a csodától, ahogy az nyilatkozataikból kiderül. Én mondjuk, személy szerint kicsit túlzásnak érzem Rost Andrea Salzburg-hasonlatát, ugyanakkor nagyon meggyőz „Presser Pici bácsi”, amikor azt mondja, büszkének kell lennünk erre a fesztiválra. Büszkének is érzem magam kicsit, bár nem tudom, ez mennyire a valóságon és mennyire a DVD virtuális látszatvilágán alapszik.

No jó, az extráktól nem esem hasra, de hát ez nem egy igazi film, hogy rengeteg érdekes werkfilm sorakozzon utána, hát nézem a pezsgős fogadás képeit, meg hogy ki kivel smúzol. Egy óra húsz percben (extrákkal együtt) enyém lett a nyár három napja – ízléses kivitelben, hála a készítőknek –, jóízűen megkajoltam a „télifagyit”, és nem kellett áznom-fáznom, tülekednem, helyért verekednem, izzadnom, mások izzadtságát szagolnom, ésatöbbi, ami egy koncert szerves velejárója…

Úgy érzem, ez az élmény minden veszpréminek járna, hogy tényleg büszkék lehessünk – azok is, akiknek a „néhányezer forint” is nagy pénz, mert parizerre spórolnak, nem koncertjegyre. Legalább ez a film valamilyen formában eljuthatna a veszprémiek többségéhez… Talán majd, ha mind maharadzsák leszünk. Vagy amerikai nagykövetek…

Rovat: