Mintegy másfél millió oktatási azonosító kártyát postáztak a közelmúltban. A jövőben ennek köszönhetően egy-egy diák teljes oktatási életútja nyomon követhető lesz 6 éves korától tanulmányai befejezéséig. Az azonosítót a pedagógusok is megkapták. A rendszerről Pálffy Zoltánt, a Lovassy László Gimnázium igazgató-helyettesét kérdeztük.

Pálffy Zoltán: – Valóban aktuális kérdés a napokban: ha van diákigazolvány, minek oktatási azonosító? Ennek egyszerű magyarázata van: előbb volt diákigazolvány, utána gondolták ki a diákazonosítót. Hazánkban másfél millió az általános és középiskolások száma. Nehezen lett volna megoldható a diákigazolványokat bekérni, és ellátni oktatási azonosítóval. A diákigazolvány azonosította eddig a diákot, de ez gyakorlatilag csupán egy kedvezményre jogosító plasztikkártya. Az oktatási azonosító ennél sokkal többet jelent, a diákot a teljes oktatás spektrumában azonosítja majd 6 éves korától tanulmányainak befejezéséig. A 2006. szeptember 1. után kiadott diákigazolványok már tartalmazni fogják az oktatási azonosítót, tehát az új diákok külön kártyát nem kapnak.

Index: – Milyen előnyökkel jár az azonosító bevezetése?

PZ: – A kártya a diákok számára az elektronikus ügyintézéshez szükséges sokrétű, mondhatnám univerzális azonosítóként funkcionál – az alapadatokat nem kell állandóan számítógépre vinni, így az ebből adódó hibák minimálisra csökkenhetők. Az iskolának azért fontos, mert eddig naprakész információval csak az iskola rendelkezett tanulóiról, az önkormányzat már kevésbé, nem beszélve a minisztériumról. A statisztikai adatszolgáltatást minden iskolának el kell végeznie, ennek határideje minden évben október 15., de erről végleges eredményt csak májusban kap az önkormányzat, illetve a minisztérium. Az oktatási azonosító bevezetésével a tanulói létszámok egyértelműek lesznek. A jogviszonyváltást a tanulói azonosító, valamint a közoktatási információs rendszer honlapján megtalálható program segítségével nagyon könnyen lehet majd kezelni, azaz követhetőbbek lesznek a változások.

Index: – A tanárok is megkapták ezt a kártyát.

PZ: – Ez elsősorban azt a célt szolgálja, hogy tanárok jogviszonyának alakulása is könnyen követhető legyen. A pedagógusok munkaviszony-kezelése, vagy egy adott intézmény különböző „telephelyei” közötti áthelyezés egyetlen kattintással megoldható. A XXI. század nem biztos, hogy örömteli, ám szükségszerű hozadéka, hogy egy (univerzális) azonosító szám tartozik majd hozzánk.

Index: – Ez nem ébresztheti fel azt az érzést, hogy figyelnek minket?

PZ: – Amikor kimondtam az előző mondatot, akkor egy évtizedekkel ezelőtti történet jutott eszembe, ahol számokkal azonosítottak embereket. De a történelem nem ismételheti meg önmagát. Egészen addig, amíg az információkat biztonságosan tárolják, az illetéktelenek nem juthatnak hozzájuk, tehát nem tudnak velük visszaélni. Mindenkinek van például adóazonosító jele. Ha ez az emberekben nem keltett visszásságot, akkor az oktatási azonosító sem fog. Nem érzem, hogy megfigyelésről lenne szó. Talán helyesebb pozitív értelemben vett regisztrálásról beszélni, amelynek elsődleges célja a különböző intézmények munkájának segítése, ami a diákoknak sem fog kárára válni.

Index: – Milyen információk alapján kerültek fel ezek az adatok a kártyára?

PZ: – Az Educatio Kht. fejlesztett egy programot, amelynek segítségével az adatokat be kellett vinni az elektronikus közoktatási információs rendszerbe. A pedagógusok adatait a gazdasági hivatalon dolgozó munkaügyi előadók, a tanulói adatokat egy meglévő adatbázis alapján az osztályfőnökök vagy az iskolatitkárok adták meg.

Index: – Kértek engedélyt arra, hogy ezek a személyes adatokat elküldhessék?

PZ: – A tanároknak és a diákoknak azt kellett aláírniuk, hogy átvették a kártyákat. Ha egy törvény írja elő, hogy ezeket az adatokat fel kell vinni a rendszerbe, akkor – gondolom – a törvényalkotók átgondolták, hogy mindez személyiségi jogokat ne sérthessen.

Index: – Mennyire számított meglepetésnek a kártya kiosztása?

PZ: – Nem igazán propagálták az új rendszert. A diákok akkor tudtak először a kártyáról, amikor kézbe kapták – azaz egy tájékoztatás szempontjából jobban előkészített bevezetés helyesebb lett volna. Sokan kérdezték, hogy mire jó. A kialakuló rendszer tényleges előnyeit akkor fogjuk majd látni, ha már több éve működik. A kártyákat egyébként nem lehet újra nyomatni, ha valaki elveszíti, akkor csak az adott intézmény adhat igazolást, hogy korábban megkapta.

Index: – Mekkora költségekkel járt a kártya bevezetése?

PZ: – Az Oktatási Minisztérium kimutatása szerint egy ilyen kártya előállítási költsége 10 forint volt. Közel másfélmillió darab igazolólapot készítettek, aminek költsége mintegy 15 millió forintot tett ki. Egyszerű ember számára ez sok pénz, de az éves 1300 milliárd forintos oktatási költségvetéshez képest elenyésző.

Kapcsolódó link: http://www.om.hu/letolt/oktatasi_azonosito_pp_szp_rt_final.ppt