Hát igen, elég fontos lenne felidézni, mit is csináltam előző este, de ez igen nehéz feladatnak bizonyul remegő gyomorral, kóválygó, nehéz fejjel, miközben folyamatos harcban állok a hányingerrel.

Két jó barátnőmmel indultunk neki az éjszakának. Még mielőtt beültünk volna valahová, bontottunk egy üveg pezsgőt. Nem sok időt töltöttünk azzal, hogy okot találjunk a pezsgőzésre, egyszerűen csak ittunk. Ennek eredményeképpen egyikünk sem volt rosszkedvű, mikor betértünk az első kocsmába. Egy kancsó leóval folytattuk a sort, duma, majd az útközben összetalálkozott barátokkal átmentünk egy másik helyre. Elém tettek még két nagyleót, ám nekem ezekre már nem volt szükségem, hogy mozgás-koordinációs problémáim legyenek. Mit tehetek, ez van; nem bírom a piát!

Egyik pajtásomnak jó ötlete támadt, amivel viccesebbé lehet varázsolni az estét. Így kimentünk, elszívtunk egy cigit, majd széles vigyorral az arcunkon visszatértünk a többiekhez. Ezután aztán elfoglaltuk a helyünket a táncparketten, és a hangulatteremtés után indulhatott az igazi party!

Valahol itt azonban elvesztem a fonalat, és összefolynak az események. Leó, tánc, vodka-narancs, haverok... Ha nem tévedek, az este nagy részét egy "ex"-szel töltöttem, mindenfajta testi érintkezést kizárva. A csajok is feldobták az estét egy-egy pasival.

Itt most egy huzamosabb homályos rész jön, de – magamat ismerve – vannak elképzeléseim, mivel töltöttem az értékes perceket, órákat. Ostoba szövegelés egy éppen arra járó, régi vagy új ismerősnek, esetleg összefüggéstelen, táncszerű mozgás a tánctér közepén. Talán mindkettő... Így azt hiszem jobb is, hogy nem emlékszem!

Mikor tisztult a kép, egyedül találtam magam. Az ismerősök visszavonultak, a csajok elvoltak, hát én sem tétlenkedhettem. Megragadtam egy szál cigit, hogy tűz és társaság után nézzek. Mindkettőt megtaláltam egy személyben. Rábukkantam egy jó fej srácra, akivel aztán a távozásig eldumálgattam.(Csak duma.) Azért jó néha olyan fiúkkal is találkozni, akik például egy kóbor csók után nem invitálnak egyből a nyaralóba. Hajnali hatkor aztán finom jelzéseket kaptunk a távozást illetően, így mi is elkotródtunk, hogy egy kis várakozás után egy fűtött busz hazavigyen minket.

Azért általában több mindenre szoktam emlékezni, de ez most így jött össze. Sebaj, a következő szombaton hallok majd érdekes információkat, melyek majd teljesebbé tudják tenni a képet. Most jut eszembe! Egyszer mintha valakinek a nagymamámról meséltem volna...

-la-