Sohasem szorultak rá a zarándokutak a reklámra, és a zarándokok sohasem kértek a reklámból. Úgy látszik, mint minden, ez is változik. Napjaikban két sikerkönyv is a Szent Jakab sírjához vezető spanyol zarándokútól szól. Az egyik Coelho „A zarándoklat” című könyve, a másik pedig a nemrég Veszprémben járt Tolvaly Ferenc El Camino című sikerregénye.

Míg Coelhónak a mágikus szavakkal sikerül most is egy egészen silány regényt alkotnia, addig Tolvaly Ferenc merőben új színt hoz a magyar irodalom palettájára. Könyvét fővárosunkban igen erős reklámhadjárat kísérte, a zarándoklata során készült filmet (melyet Novák Emil fényképezett, a zenéjét Márta István szerezte) több tv-csatorna is a műsorára tűzte. Mindenképpen dicsérendő a könyv-film-hangoskönyv triász menedzsmentjének príma és profi munkája, hiszen ezek egyszerre történő megjelenésére, a reklámhadjárat erőteljes voltára, ilyen összehangolt és jól időzített munkára a magyar „kultúr-piacon” még nem volt példa.

De térjünk a tárgyra! A marosvásárhelyi Tolvaly Ferenc sikeres üzletember (egykori tv2 vezérigazgató), aki egy 800 kilométeres zarándokútra adta fejét. Joggal merül fel a kérdés: Miért? Saját bevallása szerint egyszerre csak azt vette észre, hogy túl sok szenny, zaj rakódik rá a mindennapokban, aminek a terhét már nem volt képes elviselni. Projekt-gondolkodásmódja is erősen zavarta. Zavarta, hogy az életet nem szépségében, hanem projektjében látja. Kiutat keresett az egyre értelmetlenebbnek tűnő létből. A gyógyírt spanyol barátaitól kapta meg, akik egy vacsora alkalmával annyit mondtak csak: El Camino (azaz az út), aminek a végcélja: Santiago de Compostela, ahol Szent Jakab sírhelye található, és ami Jeruzsálem és Róma után a kereszténység harmadik legfontosabb zarándokhelye. Az út, az Észak-Spanyolországon átvezető El Camino pedig a világörökség része, ahol hívők és hitetlenek tapossák 800 kilométeren át milliók nyomát, értékekért kapálózó emberek, akik a szabadságot és önmagukat keresik.

A 800 kilométeres gyalogút pedig edzettséget kíván, bár Tolvaly inkább csak a lelki dolgokra erősített rá, Szent Ágostont, Szent Hildegardot olvasott, és vett egy jó túracipőt. Az út fokozatosan alakult át nála a testi megpróbáltatásból lelkivé. Szép fokozatosan jutott hozzá civilizációs betegségének elixírjéhez: a lelki megtisztuláshoz. Az út végére pedig sikerült átértékelni és letisztítania életét, kapcsolatait, sikerült közelebb kerülnie ahhoz az erdélyi 17 éves kölyökhöz, aki egykoron volt.

És, hogy milyen hasznot hozott az üzletember Tolvaly Ferencnek e zarándoklat? Hadd idézzem szavait: „Az úton, ha elszántak vagyunk, rátalálhatunk arra, ami minket valóban egyedivé és helyettesíthetetlenné tesz...Csak ha a végén kezdtük az utat, akkor láthatjuk, hogy honnan indultunk. A Caminón megtehetjük, hiszen Santiago de Compostelából nézve a kezdet a kevesebb. Olyan, ahová nem szeretnénk eljutni soha többé. A véghez viszont, ami a kezdet, csak szenvedéssel, küzdelemmel teli úton lehet megérkezni. Mert nem az út nehéz. A nehézség maga az út."