Honnan ered Veszprém jelentése? Ki volt Óvári Ferenc? Miért áll Szent István és Gizella szobra a várban? Kinek a nevéhez fűződik az egykori gyerekkórház építése? A fenti kérdésekre a helytörténet tud válaszolni. A lokális historizmus nemcsak ismereteket közöl, hanem kialakítja, erősíti kötődésünket lakóhelyünkhöz. Mert csak azt lehet szeretni, amit ismerünk!

Emlékszem, pesti egyetemistaként barátaimmal milyen büszkén vállaltuk veszprémiségünket. Társaságban nagy hévvel ecseteltük szülővárosunk szépségét, és megpróbáltunk mindenkit rábeszélni egy veszprémi kirándulásra. Aki elfogadta invitálásunkat, annak a jó hangulatú összejövetelek mellett kötelező volt a veszprémi séta, vagyis a vár, a Buhim, az állatkert és az Óváros tér megtekintése.

Rajongásunk helytörténeti ismereteinkből ered. Általános és középiskolai tanáraink órákat szenteltek Veszprémnek: elmesélték a város nevének történetét, megismertettek a nevesebb veszprémi polgárok életével, a városi kirándulások során régi házakról, épületekről anekdotáztak.

Naivan azt gondoltam, a rendszerváltást követően az iskolákban még nagyobb hangsúlyt helyeznek a helytörténet tanítására, a kiemelkedő veszprémiek személyiségek élettörténetének megismertetésére. Ezzel szemben a kép siralmas. A lokális történet tanítása attól függ, hogy az adott tanár fontosnak érzi vagy sem. Pedig a helytörténetnek óriási jelentősége van, hiszen nemcsak ismeretanyag-átadásról van szó, hanem nevelésről, egy aktív, a közéletiség, embertársai felé nyitott személyiség neveléséről. Egy városhoz – jelen esetben Veszprémhez – csak úgy lehet kötődni, ha ismerjük történetét, ha tudjuk, mit cselekedtek jeles polgárai, ha tisztában vagyunk jelenével, sport és kulturális sikereivel.

Az iskolavezetők, fenntartók felelőssége, hogy az esetleges tanári akciók helyett megfontolt, átgondolt helytörténet tanítás szerepeljen az oktatásban. Osztályfőnöki, történelem és földrajz órákon beszéljenek a városról, legyen kötelező egy év eleji veszprémi séta, melynek keretében műemlékeinket, fontosabb közintézményeinket ismerjék meg a diákok. Irodalomórán a régmúlt és a jelen elismert helyi kötődésű költőinek, íróinak alkotásaival találkozzanak. Lehetne rendhagyó zene vagy rajzórát tartani a veszprémi komoly- és könnyűzenészek, festők, szobrászok bevonásával. A helyi médiumok segítségével várostörténeti vetélkedőt szervezni. A város honlapján elhelyezni egy mindenki számára elérhető Veszprém történetet rövidebb és hosszabb változatban, letölthetővé tenni a neves veszprémi polgárok életrajzát. Pályázatokat hirdethetne az önkormányzat Veszprémmel kapcsolatban történészek, illetve műkedvelők számára.

Valószínűleg ezek az ötletek magukat az iskolai órákat és azokon sokat unatkozó diákokat is feldobnák. És ami jó, abban szívesen vesznek részt a diákok a későbbiekben is, nevezzük azt önkormányzatiságnak, demokráciának, kultúrának – vagy egyszerűen veszprémiségnek.