Eljutottam az első rögbimeccsre Queensbury-ben! Soha nem voltam egy sportrajongó otthon, de ez a hangulat megfogott. Arról csak álmodhatnak a magyar fociszurkolók, hogy ilyen önkívületi állapotban tomboljon egy egész város, ha nyer a helyi rögbicsapat. Nem csak a megyéből, de több száz kilométerről is érkeznek rajongók az egész országból, főleg akkor, amikor – az évek óta simán nyert nemzeti bajnoki cím jogán – a Brit Ligában játszanak.

A hazai ellenfelek között nem sok vetélytárs akad, de a walesi határnál fekvő – Queensburynél amúgy háromszor nagyobb – Thynaily városának brigádja hosszú évek óta feni a fogát az aranyra. A délieknél sok a walesi játékos, és bár nálunk is játszik több skót – az edző is az – meg más nemzetiségű is, de azért a kelták közt is van különbség. A mi csapatunkra (most már nevezhetem így) épül az angol válogatott, például olyan kitűnőségek játszanak, mint Steve Shepherd, Daniel Cockney vagy Jules Gull.

A Brit Ligában (röviden BL-ben) évek óta nagy vetélytárs az ír Kingstown együttese, a legutóbb idegenben tőlük kapott zakó miatt a fél tanszék depressziós volt egy hétig. Bár a stadion az egykori bányászoknak felhúzott lakótelepen áll, ide egyaránt jár munkás, értelmiségi, diák vagy éppen cégvezér. Politikus állítólag csak kampány idején.

Személy szerint engem az egyik tanársegéd csalt el a meccsre, akinek a beceneve – alkata alapján – csak egyszerűen Jabba. Ő az egyik szurkolói csoportnak a vezetője, a nevük is érdekes: Highlanders (persze ez elsősorban a környező hegyekre utal, de gyanítok benne némi skót beütést is). Van itt egy hasonlat, miszerint a foci durva emberek úri sportja, a rögbi pedig úriemberek durva sportja. Bizonyos IQ alatt tilos játszani a rögbit, alapérték a fair play, az ellenfél és a játék tisztelete – magyarán nekem nagyon angolos. No, nemcsak azért mentem el a meccsre, mert jó európéerként eredendően kíváncsi vagyok, de Jabba azon elejtett félmondata is izgatott, miszerint rögbimeccsre legalább annyi nő jár, mint férfi…

És igaza volt. A futballisták bizony itt sem fogorvosok, ráadásul ugyanolyan ólábúak, mint az otthoniak. A rögbijátékosok között azonban sok a diplomás, vagy a sikeres vállalkozó, arányos testalkatuk pedig össze sem hasonlítható a rongylabdakergetőkével (ezt még kedvesem is megjegyezte). Érdekes nézni a csillogó női szemeket, mikor a játéktéren vagy egy tucat férfi felsőtest feszül egymásnak…

Már két hónapja, hogy megérkeztünk, és ugyanennyi ideje próbált Jabba jegyet szerezni egy meccsre. No, ennek nem csak a sok bérletes az oka, hanem az is, hogy a több mint 20 éve épült stadiont bizony már rég kinőtte a csapat. Mr. Dawn, aki szinte a kezdetektől vezeti az egyesületet, már jó néhány éve lobbizik – akár a legfelsőbb szinteken is –, de az új létesítmény ügye mégis lassan halad előre. Ebből lassan politikai ügy is lesz, mert a polgármester – Mr. Major – pár éve tett egy könnyelmű ígéretet, hogy 2006-ban kész lesz a csarnok. Akkor pedig Queensburyben éppen választások lesznek. De ez már egy másik mese…