Nem könnyű írni valakiről, ha nem ismerjük egyáltalán. Talán még nehezebb, ha nagyon jól ismerjük. 1991-ben érkezett városunkba, azóta a Veszprémi Színház közkedvelt és közismert művésznője, aki könnyedén abszolválja mind a prózai, mind a zenés szerepeket. Játszik, gyermekeket tanít, pár éve tagja az Abszolút Kezdők nevű – eleinte csak színészekből álló – zenekarnak. Az index.veszprem elbeszélgetett az immár „veszprémizálódott” veres csillaggal, aki újraértelmeztette velünk a betiltott jelkép fogalmát…

A következőkben rendhagyó módon nem (csupán) a szavak, hanem a képek beszélnek Módri Györgyi élettörténetéről. Kezdve az egy éves születésnaptól a világot jelentő deszkákig.

1966 június 2., Kúla

4 évesen, az első fodrászati beavatkozás után…

Nyaralás a nagyszülőknél Szenttamáson. Kezemben az imádott korsóm, mellyel addig jártam a kútra, míg el nem törött…

Óvoda, akár balett-táncos is lehettem volna… Felhívom a figyelmet a fekete-fehér kép szép színeire… Azok a régi szép retusált idők…

Ne szerénykedjünk: a világirodalom összes banyáját eljátszottam már! Egy kép az egyikről…

Egyik első nagyobb szerepem – még egyetemista koromban –: a Nagymama (mellettem a Nagypapa nem más, mint az interjú másik alanya). A ketrecben Ladik Katalin, a fonetikus költészet egyik honi művelője. (Nem kellett volna kiengedni – a költészet érdekében! – loonatic megjegyzése!)

Barátok közt – a színművészeti mesterség vizsgáján… A zsenge Berényi Miklós hamvas-ropogósan…

Kemény-fából faragtak!

És így nézek ki most!!! Hahaha-ha-ha-hahaha…