Szombaton kicsiny városunk megmerítkezett a „pannon fílingben”, miután Veszprém hosszú idő után ismét filmes seregszemlének adott otthont. A Pannonfíling Fesztiválon amatőr filmkészítők vehettek részt olyan rövidfilmjeikkel, amelyek valahogyan a mai magyar életérzést fejezik ki, a jelen fiatalságáról beszélnek. A fesztivál egyben verseny is volt természetesen, egy háromtagú zsűri döntötte el, idén melyik versenyfilm bizonyult a legjobbnak – ennek elnöke Sára Sándor filmrendező volt, mellette két helyi művész, Felhősi István és Fenyvesi Ottó vettek részt a döntésben.

Délelőtt tízre, a vetítés kezdetére már „tömeg” gyűlt össze a helyszínen, az Expresszó Klubmoziban (ex-Sédkamara), legalábbis a hely befogadóképességéhez képest tömeg, vagyis többeknek már nem jutott hely a széksorokat helyettesítő fotelekben. A családias hangulatot egy kisebb gázkályha biztosította, amely csaknem egyméteres körzetben barátságos meleget ontott magából. A messzebb ülő többségnek meg kellett barátkoznia a nátha különböző variációinak közelgő veszedelmével (ahogy azt saját bőrömön is tapasztalom).

A kényelmetlenségek ellenére a vetítés jó hangulatban indult – erről az első versenyfilm, a Veszprém, a királynék városa (Dér-Bules Róbert) könnyed hangvétele is gondoskodott. A 21 versenyfilmet három adagban vetítették le, délelőtt másfél és délután kétszer egy órában. Az egypercestől a húszpercesig terjedő, különböző hosszúságú és igen változatos témákat megelevenítő alkotásokat láthattunk a fesztiválon. Előfordultak egyetlen poénra vagy ötletre épülő filmgegek, inkább művészi kifejezésre törekvő művek, de rövid dokumentum-, illetve riportfilmek is.

Minden egyes vetítési szakasz után a zsűri rövid elemzése és vita következett, amely beszélgetések ugyan nem voltak igazán pergőek, de néhány film kapcsán (főleg a későbbi díjazottakról lehet ezt elmondani) igazán érdekes eszmecsere alakult ki. Az viszonylag korán nyilvánvalóvá vált, hogy a zsűri meglehetősen homogénnek bizonyult, ami nyilván megkönnyítette döntésüket, ugyanakkor talán kicsit egyoldalúvá tette az ítéletalkotást. Nekem hiányzott a fiatalosabb nézőpont és a „nőiség” – ezen talán jövőre érdemes lenne változtatni.

A versenyfilmek után (a meghirdetetthez képest egy órával később, ötkor) Szőke András új, agyonhallgatott filmjét, a Zsigulit nézhették meg a legkitartóbb érdeklődők. Ahogy azt a rendezőtől megszokhattuk, a Zsiguli is vicces és „retro”-elemekben bővelkedő alkotás, bár az eddiginél érezhetőbben több volt a popularitásra törekvő mozzanat, például egy csomó sztár néhány másodperces szerepeltetése. A bemutató után Szőke Andrással is beszélgethettünk röviden, aki kihangsúlyozta, mennyire stílszerű filmjéhez a környezet – az oxigénzabáló Siesta kályhával (lásd fentebb), az ütött-kopott fotelekkel, az előtér rossz szigetelésével – egyszóval a hetvenes éveket idéző kelléktárral. Veszprémiként kicsit pironkodtunk (hát ha még tudta volna, hogy valójában már ez sincs!), de azzal vigasztaltuk magunkat, hogy a retro most divat…

Az eredményhirdetésre este hétkor került sor. Közönségdíjas lett Kiss Viktor Space Project című alkotása, amely inkább humorával tűnt ki. A harmadik helyezést Kuchanda Edit, Csátich Renátó és Komjáthy Máté Reprodukció című, inkább hangulatok bemutatására épülő mini-művészfilmje, a másodikat pedig Pölcz Boglárka és Pölcz Róbert Tanvilla – oktatási realiti című dokumentumfilmje kapta, mely egyrészről a romakérdést, másrészt bizonyos oktatási problémákat vizsgált meg. Ez utóbbi produkció külön érdekessége, hogy a közönségszavazáson is előkelő, harmadik helyen végzett. A fődíjat Kapronczai Erika Eltérés című „kisjátékfilme” (még leginkább erre az alkotásra illett ez a műfajmeghatározás) érdemelte ki – Sára Sándor felajánlásaként a rendezőnő a Dunaversitas Filmakadémián folytathatja a jövőben filmes tanulmányait.

Az igazán elvetemült fesztivállátogatóknak még ekkor sem kellett hazamenniük, hiszen a Vad Fruttik együttes vette át a filmesektől a stafétát, majd Syrup-bulival folytatódott az este, amíg belefért…

A Pannonfíling Fesztivál szervezői – és itt emeljük ki Balogh Zsófia és Likó Marcell munkáját – igen jó munkát végeztek a rendelkezésükre álló rövid idő alatt, hiszen a fesztivál megvalósítására alig négy-öt hónap állt a rendelkezésükre. A sikerhez nagyban hozzájárult sokak (gyakran ingyenes) közreműködése, segítsége. A program gazdája a SZABAD-SAJTÓ Kulturális és Ifjúsági Egyesület, megvalósítását támogatta, elősegítette a Vad Fruttik együttes, a Veszprémi Civil Alap, az Expresszó Klubmozi, az Íz-lelő vendéglő, a Szeremley-pincészet, Szőke András és a zsűritagok.

Emellett viszont azt is fontos megemlíteni, hogy a rendezvény könnyen lehetne még nagyobb volumenű, ha a szervezők jövőre valóban időben kezdenének hozzá az előkészítéshez. Az idei programon gyakorlatilag különösebb reklám nélkül teltház tudott lenni, mivel a helyszín befogadóképessége igencsak szűkös volt. Jövőre ezt a rendezvényt jobb lenne sokkal nagyobb nézőszámot is befogadni tudó helyszínen, de ismét teltházzal viszontlátni.