Az Index Veszprém Fenyvesi Ottó író-költő, szerkesztőt, a Védegylet Veszprémért civil szervezet tagját kereste meg, hogy mondja el gondolatait az Európa Kulturális Fővárosa pályázatról, valamint arról, miként képzelné el a város kulturális kibontakozását.

Index: – Ön szerint mire volt jó az Európa Kulturális Fővárosa pályázat Veszprémnek?

Fenyvesi Ottó: – Arra, hogy egy kicsit felrázza a város áporodott kulturális életét, hogy egyesek komolyabban elgondolkodjanak azon, hol a helyünk Magyarország kulturális térképén. Sajnos, az elfoglalt pozíció korántsem kedvező. Bebizonyosodott, hogy városunk kulturális szerepe, elfogadottsága szélesebb körben igen csekély. A tömegkultúra területén az utóbbi években ugyan volt néhány kimagasló dobásunk (utcazenei fesztivál, nyári játékok), de a kultúra minőségét tekintve messze elmaradunk a többi centrum mögött. Ha megnézzük a két dunántúli rivális, Pécs és Győr pályázatát, illetve az ő országos kisugárzásukat, láthatjuk, hogy nehéz versenyre kelni velük, sőt ennek a két városnak az elmúlt évtizedekben módszeresen sikerült felépíteniük kulturális imázsukat (Győri Balett, Mediawave, Pécsi Balett, országos színházfesztivál, Csontváry Galéria, Jelenkor folyóirat és könyvkiadó stb.).

Index: – Az elutasítás egyfajta önvizsgálatot is felvet. Ön szerint mik voltak a legmeghatározóbb hiányosságai a pályázatnak?

FO: – Szerintem híján volt a kreativitásnak, valami igazán különös esztétikai minőségnek, ugrásnak. Hiányzott belőle a korszerűség, valami könnyed nagyvonalúság. Vagyis Veszprém nem tudta átlépni árnyékát. Művészeti hagyományai provinciálisak. Veszprémben soha nem voltak árkádiai állapotok, innen „elmenekültek” a jelentősebb írók, például a Cholnoky-fivérek, Viktor és László. A város legnagyobb szobrászának, Csikász Imrének nincs méltó helyen köztéri szobra a városban. De manapság se jobb a helyzet, a városban élő alkotóművészek mostohagyerekei a városnak. Nagyon sokat elmond egy város kulturális koncepciójáról, ha évi 800 ezer forintot szánnak a kreativitásra, az alkotóművészek támogatására, új művek létrehozására (Veszprémi Kultúráért Közalapítvány). Ez az összeg híven tükrözi Veszprém kulturális és szellemi állapotát.

Index: – Mit lehetne megvalósítani a pályázatból, illetve milyen új elképzeléseket lehetne a jövőben kivitelezni?

FO: – Egy impozáns hangversenyteremre és egy reprezentatív képzőművészeti galériára mindenképp szükség volna, de nem ártana, ha az irodalmi műhelyeket, folyóiratokat és könyvkiadókat is hatékonyabban támogatnák. A Városi Művelődési Központ átépítése felettébb aktuális volna. Modernizálni kellene a tevékenységét is. A város kultúráját talán közelebb kellene vinni az egyetemistákhoz. Az egyetemi kampusz környékén mindenképp fejleszteni kellene a kulturális szolgáltatásokat. A város centrumát, sétálóutcáját ki kellene bővíteni a pláza és az egyetem irányába (esetleg egy „alternatív centrumot, művésznegyedet” is ki lehetne alakítani). Kávézók, könyvesboltok, antikváriumok kellenének a belvárosba. A kórház előtti borzalmas közlekedési csomóponttal végső ideje kezdeni valamit (ott például el tudnék képzelni egy aluljárót).

Index: – Értelmiségként, művészként hogyan látja, mi lehetne az a fő vezérelv, amely meghatározhatná a város kulturális arculatát?

FO: – Szerintem Veszprémnek egyrészt regionális tudásközponttá kellene válnia, erre van esélye, másrészt pedig kulturális alapjainak megerősítésével (akár a sznobizmus fokozott terjeszkedésével és térnyerésével is) talán valamiféle szellemi erőkoncentráció is létrejön majd. Nagyon fontos volna növelni a város vonzerejét, hogy a fiatal alkotótehetségek maguknak érezzék Veszprémet, hogy lokálpatriótává váljanak. Ha el is mennek a nagyvilágba tanulni, majd jöjjenek vissza. Mindenestre a helyi politikai elit tagjai figyelő szemüket a kreativitásra, a világra és a fiatalokra vethetnék. A város szellemi életének valódi megújulása ugyanis tőlük várható.