A kettős régióközpont kérdéskörében született három interjúnk utolsó darabjában Dr. Rechnitzer János egyetemi tanárt, az MTA Regionális Kutatások Központja Nyugat-magyarországi Tudományos Intézetének igazgatóját a régiós átalakulás jelentőségéről, a régióközpont szerepéről és Veszprém helyzetéről kérdeztük.

Index: – Valójában mit jelent a régiós átalakulás Magyarország közigazgatásában?

Dr. Rechnitzer János: – A régiók, vélhetően 2014 után már politikai régióként működnek. Ez azt jelenti, hogy választott önkormányzattal rendelkeznek, nagy önállósággal a fejlesztéseik finanszírozásában, sőt saját forrásgyűjtéssel is, egyben magukra nézve rendeleteket alkotnak. A regionális struktúra olyan decentralizált állami berendezkedést jelent, ahol a régiók a központi államtól funkciókat vesznek át (pl. területfejlesztés, nagyrendszerek működtetése, felsőoktatás stb.), illetve a településektől és azok közösségeitől is (pl. középfokú oktatás, környezetvédelem, stb.). A regionális rendszer inkább a nagyobb, térségi hatásokkal rendelkező feladatok és funkciók működtetésében nyújt majd újat, de jelentős szerepe lesz a térségi hatással rendelkező fejlesztések (infrastruktúra, környezetvédelem, oktatás-képzés, kutatás-fejlesztés, gazdaság telepítése, foglalkoztatás) tervezésében, szervezésében és működtetésében is.

Index: – Az új rendszerben mi a szerepe egy régióközpontnak?

RJ: – A régióközpont nem elosztó, osztogató, forrásfelhalmozó centrum, hanem a régió politikai irányítóhelye, agyközpontja. A mai és a holnapi világban meg lehet és kell osztani a politikai és fejlesztési, de a működtetési szerepeket is a nagyobb városok között, így nem egy központtal, hanem több centrummal kell számolni. Egy város – vagy város-kettős – olyan kritikus tömeggel rendelkezik, amely a régió egészére hatással van, azt formálja. Ez a kritikus tömeg megjelenik a szellemi erőforrásokban (felsőoktatás, közszolgálat, gazdasági menedzsment), és az intézményekben, szervezetekben, illetve a kultúrában, szolgáltatásokban is.
A jövő régióközpontja tehát a központok hálózata, ahol a legjobb adottságokkal rendelkező városok összefűződnek, egymásba kapcsolódnak és együtt alakítják a régiót.

Index: – Ön szerint a közép-dunántúli régióban melyik város alkalmas ennek a szerepnek, feladatnak a betöltésére?

RJ: – A régióban Székesfehérvár és Veszprém, mint város-együttes, mint városkettős alkalmas arra, hogy közösen, bölcs feladatmegosztásban olyan központ legyen, amely a régió egészére kisugárzik.

Index: – Az egyéb fontos városok milyen feladatokat kaphatnak a régión belül?

RJ: – Mellettük Dunaújváros és Tatabánya fontos gazdasági alközpont lehet, nem elhanyagolható Pápa, Esztergom szerepe sem, főleg a középfokú oktatásban, illetve a gazdaságban, kultúrában.

Index: – Tehát ön reálisnak látja a két régióközpont létének lehetőségét?

RJ: – Nem a kettős, hanem együttes szerepét tartom lehetségesnek. Kiváló adottságok vannak mind Székesfehérváron, mind Veszprémben – jó a megközelíthetősége mindkét településnek, lehetséges kapcsolatok tömege áll rendelkezésre. Ezt kell kihasználni és az együttműködésben, a feladatmegosztásban az erőforrások együttes érvényesítésére kell törekedni. Az élet úgyis ezt hozza, a politikának csak egy kicsit a valóságot kellene néznie, és azonnal sikeresebb lenne.

Index: – Ön szerint milyen feladatok ellátására alkalmas Veszprém városa a régión belül?

RJ: – Veszprém felsőoktatási potenciálja jelentős és nagy lehetőséget kínál, de a kulturális szerepe is jelentősen megnőtt, nem elhanyagolható a növekvő és erősödő gazdasága, amely fokozatosan kapcsolódik a felsőoktatáshoz. Ki kell találni új szerepeket a városban, illetve az együttműködés irányait Székesfehérvárral, valamint azzal a városrégióval, amely a két nagyközpont között terül el.