Rövid összefoglalása mindannak, amit szűkebb és tágabb környezetünk kulturális életéből tapasztalhattam az elmúlt héten. Monodráma négy életképben. Címszavakban: Szingli vs. Feleség, avagy nő a nőnek nem vájja ki…; Ők öten, avagy Peti meg a sztár; Könyvesboltok itt és ott, avagy valóság a Mérlegen; Holló mélyrepülésben, avagy kultúrházi esték.

Szingli vs. Feleség, avagy nő a nőnek nem vájja ki…

Rohamos iramban növekszik a „szingli” kifejezés egy főre jutó átlagos használata kicsiny hazánkban. Kereskedelmi tévéket vizslatva kb. kétpercenként hallhatjuk, gyanítom, a bulvársajtó is szívesen él vele, fiatal hazánklányairól nem is beszélve. Lassan kezdünk már szingliözönbe fulladni, és azon csodálkozunk csak, hogy látunk még párokat kézen fogva sétálni az utcán, de akkor megjelenik a felmentő sereg… Megjött nekünk az anti-szekszésnyújork, Amerika új őrülete, a Született feleségek.

A TV2-n debütáló sorozat főszereplői kisvárosi feleségek, akik különböző nej-archetípusokat képviselnek, úgymint a pedánst, a férjcsalót, a gyereknevelésben leépültet és az elvált-pasivadászt. Van még egy ötödik feleség is, aki az elhunyt szellem-narrátora az eseményeknek. A történet fergetegesen bonyolult, a helyzetek kicsit sem hatásvadászok – persze, ahogy azt amcsi sorozatoknál megszokhattuk –, a végeredmény viszont elég szórakoztató, legalább két-három évig le fogja kötni az átlag magyar tévénézőt. És ki tudja: hátha ezután a büszkén felvállalt egyedülálló (ja, valaki nem tudta, hogy a „szinglit” ezzel a csúnya magyar szóval lehet lefordítani?) életforma helyett ismét divatba jön a házasság…

Ők öten, avagy Peti meg a sztár

A Született feleségek előtt pedig minden szerdán újra Megasztár… Jó, hogy ismét lehet röhögcsélni a magukat iszonyatos tehetségeknek tartó béna figurákon, de azért így harmadjára még nem sikerült a fonalat igazán elkapni. Az mindenesetre érdekes, hogy a zsűri, melynek négyötöde távozni készült fél éve, végül csak egy ponton változott: a hegedülést nélkülöző bohóc-producer helyett feltűnt (Kim)Novák Péter, aki nem érte be az oláhibolyás együtténekléssel, hanem döntnök akart lenni. És lett is.

Ezen meg Soma és Bakács Tibor Lopakodó (a mellék-név az üzemmódtól is függ) annyira fellelkesültek, hogy mégis maradtak. Presser nem lelkesült fel, de ő is maradt, Péli Barna meg el se akart menni. Hát akkor most a lelkes zsűritagokkal együtt megvárjuk, hogy lesz-e cserebogár a harmadszor is megszűrésre kerülő önjelölt magyar popzenei jövőreménységekből, de addig is, amíg ez kiderül, jókat mulatunk a bénákon. (Csak a tavalyiak mintha viccesebbek lettek volna. Hol van az idei „Remetelány”???)

Könyvesboltok itt és ott, avagy valóság a Mérlegen

A Stop Shop fantázianevű, újkeletű bevásárlókomplexusunk dísze a Libri könyvesbolt. Tudom, hogy néhányan inkább tűzbe jönnek a Humanic cipőbolttól (cipőből több is kell, mint könyvből egy rendes háztartásba!), de én azért ennek örülök. Hogy mást ne mondjak, öt veszprémi könyvesboltot látogattam végig pénteken, és a Libri volt az egyetlen, ahol meg lehetett kapni Parti Nagy Lajos frissen újrakiadott Hősöm tere című regényét. Talán van hát remény, hogy a plázás Alexandra überpopuláris választéka után a klasszikus szépirodalom is teret nyer Veszprém könyvesboltpolcain. Drukkoljunk együtt: hajrá, Libri! (Alcímmagyarázat: tudom, hogy a mérleg az libra, a libri pedig könyveket jelent, de ez az alkotói szabadság, és punktum!)

Apropó Alexandra… Budapestre vetődvén sikerült eljutnom a nemrégiben nyílt Alexandra Könyvesházba a Nyugati téren. Négy emeletnyi(!!!!) könyv, CD, DVD, videó, előadóterem, meg ki tudja még mi minden, mi szemnek-elmének ingere! Ott bizony nem csak Danielle Steelből van hatalmas választék… Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki Pesten jár, s van néhány szabad órája, és intellektuális orgazmusra vágyik.

Holló mélyrepülésben, avagy kultúrházi esték

Budapestre egyébiránt azért megy az ember, hogy kulturális élményekben legyen része. Teszemazt, ellátogat a Holló Színház új estjére, hogy megnézze, mit alakít Galla Miklós meg a beújított társulat. A frissen verbuvált szextettben Gallán kívül két „régi motoros” van, meg három sorozatszínész (Kisváros, Szeress most… ilyenek). Ennek megfelelően az „Etelka, a tapír elmegy anyagmennyiségbecslőnek” című est inkább hasonlít brazil szappanoperára, mint repülő cirkuszra…

Az még hagyján, hogy túl színházszerű az egész, és valahol elvész az abszurditás hanyag bája, de Galla Miklós fásult, kifakult gesztusai végképp lerombolják a klasszikus Holló-imídzst. Aki teheti, ne menjen el megnézni ezt az estet, úgyis lesz majd a tévében, és ott szépen megkoreografálják az egészet, mint Tupírkát a Csinibabában.

Hát ennyi volt a mese mára, sok kis gyöngyszem mindennapjainkból. Kulturált szórakozást kívánok mindenkinek az elkövetkező hétre, valamint az azt követő néhány évtizedre!