A kérdés sajnos még mindig aktuális, ha már ehhez a nagyszerű dátumhoz lapoztunk naptárunkban. Mert ezek szobrok még mindig uralnak különböző országokat szerte a világon. Bár a Szovjetunió már csak a történelemkönyvek lapjain létezik, a függetlenné vált utódállamokban a talapzatra emelt vezetők még mindig sajátosan értelmezik a demokrácia fogalmát. Ilyen helyeken sajnos nem sok gyümölcs terem az ott élőknek. Oroszországban nemrég újra felvetődött a kérdés, mi legyen a Főkopasz múmiájával a Mauzóleumban.

Teljesen abszurd az a tény, hogy egy európai országban a harmadik évezred kezdetén még mindig üvegkoporsóban őriznek egy politikust, aki nem sok jó tettel írta be magát a történelembe. Az volt ám a cudar világ, amikor a Kopasz mellé még a Bajuszkirály tartósított hulláját is közszemlére tették, bár gyorsan rájöttek, hogy talán őt mégsem kellene mutogatni, így inkább elföldelték. A hetvenes évek elején ugyan voltak rá kísérletek, hogy esetleg rehabilitálni kéne őt, hála Istennek, ez nem realizálódott, noha akkor egy másik, mauzóleumba kívánkozó, a Vastagszemöldökű uralta az Uniót.

Aztán teltek az évek, az ideológia a múlté – immáron tizenöt esztendeje –, de Moszkvában a Mauzóleum még mindig áll, benne a Kopasz hullájával. Tüntetnek mellette, még fiatalok is, amikor felmerül az eltávolítás lehetősége. A szelleme most is él, és az a furcsa, hogy nem is Oroszországban, hanem inkább a többi volt tagállamban nem tud a politika megszabadulni tőle, igaz pár országban már sikerrel emelte fel szavát a nép ellene.

Most végre a legfőbb vezetés is megszólalt az ügyben, és talán ők is a temetés mellett vannak. Ideje volna, dugjuk azt a hullát a föld alá a rémisztő ideológiával együtt, hogy a jövőben még véletlenül se jusson eszébe senkinek hasonló gondolatmenet…