2004. szeptember 16-án döntött a városi közgyűlés arról, hogy ’56-os emlékművet állítanak a forradalom 50. évfordulója tiszteletére Veszprémben. Az alapkőletételre a napokban került sor. A győztes pályaműről, a pályázati procedúráról Asztalos István alpolgármestert kérdeztük.

Asztalos István: – Ha jól emlékszem, a 2003. október 23-án tartott rendkívüli közgyűlésen beszélt a polgármester úr először erről a kezdeményezésről. Egy közterületen felállított műalkotásnak hosszú előélete van, mindenekelőtt a képzőművészeti lektorátus által bonyolított pályázati eljárást kell elindítani. Ki kell választani a helyszínt, ahol a műalkotás felépül, majd a hely ismeretében kell a konkrét pályázatot kiírni. Mi a meghívásos pályázat mellett döntöttünk. A pályázat zsűrijét a képzőművészeti lektorátus állítja megfelelő rutinnal rendelkező, köztéri szobrászathoz, építészethez értő szakemberek bevonásával. A végleges döntést a kiíró, jelen esetben a városi közgyűlés hozza meg.

Index: – Miért a Színházkert lett a helyszín?

AI: – A kezdetekkor öt lehetséges helyszín fogalmazódott meg, ebből a lektorátus kettőt ajánlott elfogadásra a közgyűlésnek. A most átadott II. világháborús emlékmű területét, illetve a Színházkertet. Ígéretemhez híven meghallgattam a négy veszprémi ’56-os civil szervezet véleményét, akik elfogadták a kijelölt helyszíneket. A közgyűlés a Színházkert mellé tette le a voksát – elvben választhatott volna a lektorátus által nem támogatott helyszínek közül is –, mert itt megtalálható az a tér, amely egy ilyen alkotás körül alkalmanként megjelenő tömeg fogadására is alkalmas, valamint építészeti szempontból egy meglehetősen kulturált, készre kialakított környezet.

Index: – Hogyan választották ki a 12 pályázó közül a győztest?

AI: – A képzőművészeti lektorátus – Soós Katalin tanácsos asszony vezetésével – a beérkezett pályaművek közül szóban négyet támogatott. (erről jegyzőkönyv is készült) – Trombitás Tamásét, aki teljesen nonfiguratív művet adott be; Rajk Lászlóét; Párkányi Rab Péter, (meghasadt kövön fekvő nőalak); Szilágyi Bernadettét (meghasadt kőből előtörő szökőkút). Később írásban már csak kettőt javasolt megvalósításra (Trombitás, Párkányi Rab). Mint látható, ebben nem szerepelt a később a közgyűlés által választott Rajk László alkotás. A szükséges szerződések megkötését követően elkezdődött a megvalósítás, már gyártják az elemeket, amelyek majd a Színházkertbe kerülnek. Az emlékmű fizikai létrehozása majd jövő év tavaszától, a hóolvadás után indul.

Index: – Milyen értékeket kell közvetítenie egy ilyen emlékműnek?

AI: – Egy pályázati kiírás kényes pontja, hogy a megrendelő milyen gondolatokat, értékeket, célokat akar közvetíteni, sugallni, megjelentetni egy-egy művel. Ezt úgy kell megtenni, hogy a művészi szabadság ne sérüljön. Azt kértük, fejezze ki a műalkotás – kicsit a klasszikus görög szophoklészi tragédiákra utalva – azt az érték-szerkezetet, amely a felszabadulás eufórikus pillanatától a szabadságharc heroizmusán keresztül egészen a bukás katarzisáig tart – tehát valami módon egy drámai folyamatot testesítsen meg. Amennyiben lehetséges, ne csak attól legyen veszprémi az ’56-os emlékmű, hogy itt áll, hanem valamiképpen hordozza is a veszprémiséget a kompozíció. Zárójelben megemlítettük, hogy a veszprémiek számára leginkább Brusznyai Árpád neve és személyisége testesíti meg1956-ot. Kértük, hogy ne akarjon semmi ellen harcolni az emlékmű, inkább a történelmi pillanat értékét fejezze ki. Legyen képes megemlékezéseket, protokollárisabb tartalmú szituációkat is befogadni, és emellett legyen hétköznapi létmódja is – október 23-án túl is tudjon hitelesen létezni a hétköznapi életben, részévé válni a veszprémiek mindennapjainak. Kértük, hogy időtálló, nemes anyagból készüljön. Ezen túl utaltunk a pályázati kiírásban arra, hogy valami módon a vizet, mint téralkotó kompozíciós elemet illesszék bele a pályaműbe. Ez a Rajk műben eléggé hangsúlyosan szerepelt, azonban utólag kiderült, hogy egy ilyen vizes környezet többe kerülne, mint a mű maga. A helyszínt úgy alakítjuk ki, hogy a vizes struktúrához szükséges összes előfeltételt megteremtjük, de a víz csak egy későbbi szakaszban fog megjelenni.

Index: – Mekkora összegből valósul meg az emlékmű?

AI: – Természetesen egy ilyen pályázat nem csak eszményeket, hanem költségeket is tartalmaz. 19 millió 500 ezer forint áll rendelkezésünkre az emlékmű megvalósítására. Itt kellett meghúznunk a határt, efölött már közbeszerzési pályázatot kellett volna kiírni, amit – végtére is műalkotásról van szó – egyszerűen abszurdnak tartanék. Erősen bizakodunk abban, hogy miként 2000-ben, a millenniumi emlékművek létrehozására, úgy az ’56-os évforduló kapcsán is lesz lehetőség pályázni a költségek egy részére.

Index: – Korábban hol lehetett megtekinteni a terveket?

AI: – A pályaművek 1:10-es arányú makettjét másfél hónapon keresztül lehetett látni a Városháza aulájában. A legtöbb közönségszavazatot egy, a lektorátus által nem javasolt műalkotás kapta, de az összeszámolásnál látszott, hogy az erre jutó voksok nagy részét egyazon kéz írta. Ezt leszámítva Rajk László, illetve Párkányi Rab Péter műve kapta a legnagyobb bizalmat, éppúgy, mint a közgyűlésen a végső döntés előtt.

Index: – Elégedett az eredménnyel?

AI: – Én is a Rajk műre szavaztam. Úgy gondolom, hogy egy eredeti és jelentős köztéri alkotás fog Veszprémbe kerülni. Azt is tudom, hogy vitákat fog kiváltani. Sokszor elmondtam, hogy ettől nem kell visszarettenni. Számos olyan jelentős műalkotást ismerünk, amelyek létrejöttét viták övezték – véleményem szerint az emlékmű be fog illeszkedni a veszprémi köztéri műalkotások sorába.

Index: – Mikorra készül el az alkotás?

AI: – 2006. október 23-án, az ünnepre is emlékező ceremónia keretében avatjuk fel.

Index: – Mennyire zavaró, hogy ezzel párhuzamosan két Brusznyai-emlékmű is készül Veszprémben?

AI: – Egyáltalán nem zavaró. Szeretném megismételni, hogy Veszprémben az ’56-os gondolatot a legdrámaibb erővel Brusznyai Árpád sorsa testesíti meg. Bár tényleg láthatóak az országban és a városban is az ünnep körül egyenetlenségek, viták, úgy látom, Brusznyai személye olyan erő, amely legalább itt, nálunk képes egyetértést teremteni.