A legifjabb generációk kivételével minden veszprémi emlékszik városunk Lenin-szobrára. Ha minden jól megy, jövő ősszel már egy új Brusznyai-emlékmű néz majd szembe a Megyeházával. Az emlékmű felállítását kezdeményező és a munka oroszlánrészét magára vállaló Védegylet Veszprémért Egyesület elnökével – Bélafi Lászlóval – a tervekről, a tervezőről, a megvalósítás lehetőségeiről beszélgettünk.

Index: – Mikor merült fel a gondolat, hogy emlékművet állítsanak Brusznyai Árpádnak?

Bélafi László: – A Védegylet Veszprémért Egyesület épített környezetért felelős asztaltársasága kezdeményezte a Brusznyai-emlékmű megépítését. Brusznyai történetének érdekessége, hogy kivégzése után harminc évvel is csak a konyhaasztal mellett lehetett róla beszélni, nem tudott bekerülni a városi köztudatba. A rendszerváltás óta eltelt 15 év, más megközelítésből figyeljük az eseményeket, így Brusznyai Árpád alakja, élete is végre közismertté vált, ami elsősorban a Brusznyai Alapítvány tevékenységének köszönhető. Így lehetséges az is, hogy az egyesület egy emberként állt az emlékmű felállításának ügye mellé.

Index: – Hol lenne a helyszín?

BL: – Egyesületünk tagsága magától értetődőnek gondolta, hogy a hajdani Lenin-szobor helyén – egyszerűen oda kívánkozik. Az ellentétpáron el lehet majd morfondírozni, mezei gépészmérnökként ezt inkább az erre hivatottakra bíznám.

Index: – A hely közterület, egyeztettek már a városi önkormányzattal az emlékmű felállításával kapcsolatban?

BL: – Még nem, de már kértünk időpontot, és szeretnénk, ha szoros együttműködés alakulna ki e kérdésben a város vezetése és az egyesület között.

Index: – Közadakozással gyűjtött összegből tervezik finanszírozni a költségeket?

BL: – Igen, az egyesület úgy gondolja, akkor lesz a személyiség, a gondolatkör és maga az emlékmű mindannyiunké, ha lehetőséget teremtünk arra, hogy mindenki szándéka szerint hozzájáruljon az ügyhöz. Brusznyai emlékével nem lehet megtenni, hogy bárhol is megakadjon a folyamat – a Védegylet Veszprémért épp ezért mindent megtesz az elképzelés sikere érdekében.

Index: – Az alkotót hogyan választották ki?

BL: – Egyesületünk úgy gondolta, Melocco Miklós a legméltóbb művész az emlékmű megalkotására. Nagy szerencsénkre megkeresésünkre pozitívan reagált, önmaga is kihívásnak tekinti a munkát, és nagy élvezettel áll neki. Egy hónap alatt elkészíti a tervet, amelyet szeretnénk majd a nagyközönséggel megismertetni. Nem tudom megmondani, hogy egészalakos, avagy mellszobor, netalán nonfiguratív mű kerül-e ki Melocco Miklós keze alól, hiszen a megbízás és a téma megjelölése után a tervezés folyamatába nem szólunk bele. Mindenesetre bízunk a művész kvalitásában, és annyi a lehetőségünk, hogy a tervet véleményezzük.

Index: – Mikorra tervezik az emlékmű felállítását?

BL: – Az 1956-os forradalom és szabadságharc ötvenedik évfordulója mindenképpen kiváló időpont lenne. Addig egy év van hátra, ami nagyon szűkösnek tekinthető, de mindent elkövetünk azért, hogy jövőre felavathassuk a Brusznyai-emlékművet.

Index: – Ön szerint mennyibe fog kerülni?

BL: – Nem merek becslésekbe bocsátkozni – a tervek elkészülte után majd többet tudunk. Mindenesetre a Megyeháza tömbje meghatározó a helyszínen, tehát nem lehet kisméretű alkotást a térre álmodni, ellenpontozni kell az épület súlyát – ebből következik, hogy jelentős összegre lesz szükség.

Index: – A gyűjtés sikerességét hogyan próbálják elősegíteni?

BL: – Ha a városi önkormányzattal felhőtlen lesz az együttműködés, akkor az emlékmű helyén valamilyen korszerű módszerrel bemutatjuk a terveket, ezen a felületen megjelenhetnek a számlaszámok is. Már felállt egy öttagú testület, amely a gyűjtés tisztaságára fog ügyelni – ezzel hitelessé kívánjuk tenni munkánkat. Emellett az adakozást minél egyszerűbb formában szükséges megoldani, ennek technikáján még dolgozunk.

Index: – Ha jól tudom, készül egy másik Brusznyai-szobor is.

BL: – Valóban, a Brusznyai Alapítvány tevékenysége ezen a területen is úttörő, az öntés fázisában van Brusznyai Árpád mellszobruk. Az alapítvánnyal egyeztettünk ebben az ügyben – jó közöttünk a viszony, és közös a célunk. Meglátásom szerint a szobor és az emlékmű hosszútávon tökéletesen tud egymást kiegészítve, erősítve létezni – emlékeztetve Brusznyai Árpádra, a tanárra, a mártírra, valamint az ’56-os veszprémi eseményekre és a forradalom szellemiségére.