Laikus időutazás

- a forradalom a megyei sajtó tükrében -

2005. október 21. délelőttjét a könyvtár Helyismereti Gyűjteményében töltöttem. A nyilvános ünnepélyeket sohasem szerettem – tekintettel arra, hogy az ember gondolatai, érzelmei irányítottá válnak - így 23-át egy "kis helyi sajtószemlével" gondoltam megünnepelni. Kikértem a Veszprém megyei Népújság 1956. évi gyűjteményét, amit a könyvtárosnak nem kellett sokáig kutatnia – jelezve azt, hogy ezekben a napokban nagy a keletje a megsárgult újságoknak.

Veszprém megyei Népújság – amely ekkor az MDP Megyei Bizottságának és a Megyei Tanácsnak lapja –, 23-án még jókedvvel ír a zalaszántói burgonya és kukorica betakarításról, és még csak a szelét sem lehet érezni annak a folyamnak, amiről már másnap beszámolnak (1956.10.24.): „A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata: A tegnap esti órákban a politikai helyzet értékelése és a további feladatok megtétele végett a Központi Vezetőséget tanácskozásra hívta egybe.” De tanácskoztak városunk egyetemistái is – akik már akkor az újság oldalain hozták le, hogy Veszprém csak akkor válhat kulturális centrummá, ha a város és az egyetem összefog!

„A Veszprémi Vegyipari Egyetem hallgatói kedden (23-án) nagygyűlést tartottak. A fiatalok azzal a céllal gyűltek össze, hogy eldöntsék, továbbra is a DISZ-hez akarnak-e tartozni, vagy megalakítják az egyetemi ifjúság új szervezetét, továbbá, hogy megvitassák az egyetemi és országos jellegű követelésekkel foglalkozó 22 pontból álló javaslatukat. Az egyetem hallgatói valamint a város tudományos intézményeinek dolgozói délután 3 órakor zsúfolásig megtöltötték a Petőfi Színházat. (…) A nagygyűlésen résztvevő több száz egyetemi hallgató 2 szavazat ellenében amellett döntött, hogy megalapítják a MEFESZ-t, amely a marxizmus-leninizmus alapján állna, elismeri a párt vezetését, és együtt akar működni a dolgozó fiatalok szervezeteivel.” Ezen kívül persze történtek események, de az újságba ennyi „fért” bele.

Amikor a lapzárta történhetett, Pesten már javában zajlottak az események, és az első lövések is eldördültek. A megyei napilap azonban még Gerő Ernő fenyegető beszédének stílusában jelent meg október 24-én: „Minden ellenforradalmi kísérlettel szemben megvédjük a nép hatalmát! Veszprém megye dolgozói! Elvtársak! A budapesti események bizonyítják, hogy a hazánkban végbemenő demokratizálási folyamatot fasiszta, ellenséges elemek hogyan igyekeznek fegyveres ellenforradalmi támadásokkal kihasználni (…) Bízunk abban, hogy megyénk munkásai, dolgozó parasztjai, értelmiségiek és fiataljai az elkövetkező napokban is egy emberként állnak ki pártunk, kormányunk mögé, a haza nagy ügye, a rend fenntartása a békés építőmunka, az ország demokratizálása terén előttünk álló feladatok megvalósítása érdekében. MDP Veszprém megyei Bizottság, Hazafias Népfront Veszprém megyei elnöksége.”

Érezhette a vezetőség, hogy a fenyegetésen kívül mással is kellene élni, így a „megbízható” források azt a látszatot keltették, hogy a fővárosi események csak elszigetelt akciók. „A Veszprém Megyei Építő Vállalat ajkai műhelyének építőmunkásai, vezetők és dolgozók egyaránt mélységesen elítélik az ellenforradalmi, fasiszta provokációt, amely mérhetetlen szenvedést okoz Budapest dolgozó népének és az egész országnak.” A Közép-dunántúli Szénbányászati Tröszt: „E1ítéljük az ellenforradalmi banditák terrorcselekményeit.” „A pártunk, egész munkásosztályunk és dolgozó népünk bízhat a herendi bányászokban, mert megteszik kötelességüket.” „A Fűzfői Nitrokémia sporttelepének dolgozói mélységesen elítélik a fegyveres provokációs felkelést: Ma még termeléssel bizonyítják hűségüket, de ha szükséges lesz, mással is.” Várpalotán a „Veszprémi Szénbányászati Tröszt, Ernő-, Ferenc- Gépüzem és Vegyesüzem dolgozói a leghatározottabban ítélik el az ellenforradalmi provokátorok aljas támadását és szilárdan állnak a párt és a kormány mögött…”

Aztán jött a változás, megjelent a Különkiadás látványosan más stílusban, ami például már szó szerint tartalmazta az egyetemi kiáltványt. A VVE Tanácsa és ifjúságának MEFESZ szervezete az egyetem autonómiáját 24-én megvalósította, és azt sikeresen gyakorolta. A dolgozó nép által megválasztott képviselőket az egyetem védett területén várták, és a küldöttek kinevezték azt a delegációt, amely – az akkori remények szerint – haladéktalanul a Minisztertanács elnökéhez és a Központi Vezetőség első titkárához utazik, és előttük kifejti a város lakosságának álláspontját. A legfontosabb továbbra is a nyugalom megőrzése, és az erőszakos cselekedetektől való tartózkodás.

Október 27-én a Magyar Dolgozók Pártja helyét átveszi a Hazafias Népfront, mint kiadó. A jelszó is változik: Éljen a független, demokratikus Magyarország! Megalakult a Megyei Nemzeti Forradalmi Tanács, amely átvette a megyei és városi közigazgatás irányítását. Rendeleteit mindenki köteles betartani. Nemcsak az újság, de a hivatalos szervek (pl. a megyei rendőr-főkapitányság) is támogatták.

A sajtószabadság leglátványosabb jele az újságírók hitvallása: „Szabad a Veszprém megyei Népújság! Az újságírók, az igazságot keresők ereje megszabadult a visszahúzástól és hűséggel a nép szolgálatába állt!” A következő sorok mindent elmondanak arról, hogy nemcsak a sajtó lett szabad: „Leírhatatlan, lángoló lelkesedés a veszprémi felvonuláson.” „Aki magyar, álljon közénk – hangzik a sorokból. (…) S énekkel, békés jelszavakkal tüntetnek az új kormány, a párt új vezetősége mellett, a magyar függetlenségért.” „A nép, az érett nép nem gyerek: a nép csak jól választhat. Ha ledöntötte a Rákosi és Sztálin szobrokat, csak félig fejezte be művét. Állítsunk szobrot Dózsa Györgynek, Kossuthnak, Adynak, Rajknak és a többieknek!”

A hazafias költészet is lángra kapott, álljon itt zárásként a Budapest ifjúságának írt „Veszprém válaszol” című vers a Nemzeti Forradalmi Tanács kiadványából:

„Budapest népe! Hősök, katonák!
Nem éltetek, nem haltatok hiába!
Isten velünk és veletek megyünk
a Szabad életbe, vagy hősies halálba!


Dicsőség néked budapesti ifjúság”

1956.10.26. HL

Rovat: