A Jappán című könyv volt az első, amin „véresre” röhögtem magam, kíváncsi voltam hát, milyen is lehet Badár élőben. Azt sem bántam, ha kapok hozzá egy Szőkét, hiszen őt meg ismerem Dörögdről, meg a Fábryból, meg hát az idegpróbáló filmjeiből (Zsiguli, Roncsfilm, Kisvakond…, stb). Régi cimboráim, ideje volt hát a háromdimenziós változatnak is teret adni. Még szerencse, hogy a VMK a segítségemre sietett…

A két szentesi fenegyerek dumaszínháza – a stand up commedy műfaj reprezentatív példánya – rendhagyó esttel ajándékozott meg minket a VMK-ban. Nem hazudtolták meg az est címét, miszerint: „Szőke és Badár mesél”. Meséltek ők, hol egyszerre, hol egyesével, hol egymás nélkül. Meséltek vasútról, a nudista strandon Badárra tekeredő medúzáról, Bedőcs Éva melleiről és a szentesi avantgarde színházról. Megtudtuk, hogy Szőke miért nem lett szobafestő és azt is, hogyan ütött le Badár egy bolgár fenegyereket egy tvállványból eszkábált nundzsakuval a moziban megtanult egyszerű bruce lee-i mozdulattal.

Teljes képet kaptunk Badár MÁV-os karrierjéről, ami alatt elsajátította a széken, valamint a nyitott szemmel alvás, továbbá a parodizálás mesterfogásait… Mi meg csak röhögtünk a „hát ilyen nincs” történeteken. Az első tíz percben még gondolkodtam azon, vajon hol tudom elkapni a handabanda és a valóság közti határt, de egy idő múlva már nem érdekelt semmi, csak nevetni tudtam (ha kaptam levegőt…).

Saját bevallásuk szerint forgatókönyvön – ami nem más szerintük, mint grafomán agymentség – nem foglalkoztak, még szerencse, hiszen így megismerhette Veszprém is a Stand up commedy rendszerét. A rendszertelen rendszer – melynek kötöttsége, hogy nincsenek kötöttségei – a legtökéletesebb műfaj a két művész számára, akik alkatuknál fogva semmiféle zablát nem bírnak elviselni. Így válhattunk szerda este egy nagy rögtönzött mese hallgatóivá.

Sikerüknek titka az egyszerűség, hiszen nincs brad pittes sztáralkatuk, ugyanolyan – vagy még egyszerűbb – környezetben nőttek fel, mint mi, és a megannyi Szőke-film – no, és Jappán óta – tudjuk, hogy ezek az egyszerű alföldi gyerekek a semmiből is képesek életre szóló poént eszkábálni. A luxus és a megfelelési kényszer teljes hiánya tökéletes eszközük a szimpátia kivívásában, nem megjátszanak, hanem eljátszanak. A lendületes Badár tökéletes ellenpontja a mackós Szőke, érzékeny radarjaikkal kémlelik egymást és a közönséget, akit természetesen játszva csavarnak az ujjaik köré. És mindeközben szabadok, őszinték, nagyszájúak, pironkodtatóak és örök barátai egymásnak. Pontosan úgy, ahogy ezt szerda este láthattuk…