Október 22-én nyílik a megyei könyvtárban a költő nem túl hosszú életét bemutató kiállítás. A József Attila születésének 100. évfordulója alkalmával rendezett ünnepségsorozat részeként, egyelőre a csak szerte az országban és a határon túl felállított szobrok fotóit lehet megtekinteni a könyvtár felső emeletének folyosóján. Hamarosan érkezik a többi is…

Annak a költőnek a szobrait mutatják a fotók, aki tiszta szívvel üdvözölte Thomas Mannt; aki kertész a akart lenni, de csak egy balga költő lett; akit hetedikként Horger Antal úr eltanácsolt, aki szolt a mamához, Lucához, Flórához; aki altató után is hallotta a gyereksírást; aki járt a Dunánál, a Magyar Alföldön, de Magyarország így is messzire volt.

Hallatta hangját a bérmunkásokról, a tőkésekről; levegő után üvöltött, nagyon fájt neki, hogy meghalt Juhász Gyula; a temetés után medvetáncot járva, mint egy gyermek, Ady emlékezetét idézve szólt a bűnökről, de elhitte, hogy mindannyian jók, hiszen az emberiség részei vagyunk.

Tudta, hogy nincs bocsánat, az árból már nem bukott fel, hiszen mit érlel annak a sorsa, akinek nem jut kapanyél; egy téli éjszakán, mikor a hold sütött, kései siratót mormolva ünnepelte a harminckettediket; aztán már csak egy tehervonat tolatott…

Nekünk pedig itt maradt ez a sok merev figura, ugyanazzal a megtört arccal, ars poeticával és a világegyetemhez intézett kérdéssel együtt: Miben hisztek…