Úgy gondoltuk, az önkormányzatiság 15 évének ünnepléséből nem hiányozhat egy ismerős, kritikus hang: Balogh Elemér író, költő, drámaíró, a közélet éles nyelvű bírálója városunkban. Veszprém közszereplői legutóbb „A rátóti királytalálkozó” című kötet állatmeséiben kapták meg tőle a magukét. Neki is feltettük hat kérdésünket az önkormányzatról.

Index: – Mi a feladata az önkormányzatnak, ezen belül a polgármesternek?

Balogh Elemér: – Egy városi önkormányzat akkor működhet jól, ha tagjai nem kisstílű közéleti nyüzsgöncök, hanem tájékozott és cselekvőképes munkásai a köznek, és egyáltalán képesek különbséget tenni előítéleteik, érdekeik és a választóik számára fontos értékek között. A polgármesternek pedig föltétlenül távolabbra kell látnia az orránál, gazdának kell lennie, nem a nyilvánosság című színjáték főszereplőjének.

Index: – Jó-e, ha 16 évig ugyanaz az önkormányzat vezeti a várost?

BE: – A tizenhat éves bebetonozottság önelégültté teszi azokat, akik (el)mozdíthatatlannak és fölboríthatatlannak hiszik bársonyszékeiket.

Index: – Milyen a jó önkormányzat, milyen a jó polgármester?

BE: – Ha kevés benne a hiteles ember, maga a testület sem lehet hiteles.

Index: – Ön szerint jó polgármesterünk van?

BE: – Dióssy László polgármester minden bizonnyal derék ember, ám mintha fontosabbnak tartaná a szívós hétköznapi munka helyett a szereplést. Úgy látom, nincs meg benne a kellő képzelőerő (vagy talán bátorság?) ahhoz, hogy közreműködésével és irányításával Veszprémben valóban nagy dolgok szülessenek.

Index: – Milyen eredményeket ért el az önkormányzat a gazdaság, a kultúra, az oktatás (a városkép) területén?

BE: – Az önkormányzat „eredményei” felemásak és ellentmondásosak. A veszprémi polgárok elég bánatosak, hogy tizenöt év alatt nem sikerült megoldani, mondjuk a városi uszoda vagy akár egy korcsolyapálya ügyét, hogy sokkal több a közterületeken a szemét, mint amennyitől nincs az embernek hányingere, hogy itt, a magyar zene (kórusművészet) egyik fellegvárában nincs egy valamirevaló hangversenyterem, hogy a köztéri szobrok helyzete katasztrofális, hogy a város kulturális értékei gyakran elkallódnak (mint például az Ircsik- és Bognár-szoba), hogy itt, a Bakony és a Balaton kínálta lehetőségek ellenére nem hoztunk létre művésztelepet... A nem ritkán nagyon jó színvonalú, ám többnyire silány vagy legfeljebb szokványos kulturális rendezvények tömkelege nyomja agyon a valódi szellemi életet, s ezek többsége nem is a város hagyományaira, lehetőségeire épül, hanem főleg az idegenforgalmi haszonszerzést szolgálja. (A szatócsszemlélet egyébként számos más területen is kellőképpen eluralkodott nálunk.) Ami figyelemre méltó a városban, az inkább egyéni kezdeményezés (mint a Vass Gyűjtemény a várban, Vándorfi László Pannon Várszínháza, Kovács Péter Mendelssohn Kamarazenekara stb.), az önkormányzatnak ehhez vajmi kevés köze van. Veszprém az egyik legnagyobb történelmi múlttal rendelkező magyar város, ám nyoma sincs semmiféle helytörténeti kiállításnak, a múzeumot a város nem tekinti magáénak. Szóval az ezernyi rendezvény ellenére az összkép eléggé sivár. Jómagam viccesnek találom, hogy városunk nem kis önbizalomról tanúbizonyságot téve pályázni mert az Európa Kulturális Fővárosa címre, ám számomra legfőképpen az az igazán mulatságos, ahogy ilyen körülmények között öntömjénező csinnadrattával ünnepli tizenöt éves működését a városi önkormányzat.

Index: – Hogyan látja a veszprémi jövőt?

BE: – Ha akad majd valaki, akiben elég képzelőerő (és kezében megfelelő hatalom) lesz, születhetnek itt még nagy dolgok.