A tavalyi évadnyitó nagy bejelentése az volt, hogy a Pannon Várszínház ideiglenes játszóhelyül kapta a Séd mozi épületét. Ma – egy év elteltével – a helyzet úgy fest, hogy a színház ezzel a szerződéssel talán új és állandó otthonra lelt. Vándorfi László, a színház ügyvezető igazgatója beszélt arról, mennyiben jelenti a hányatott sorsú épület a színház jövőjét.

Index: – Mennyit költött tavaly óta a Pannon Várszínház a mozi „lakhatóvᔠtételére?

Vándorfi László: – Megközelítőleg tízmillió forintot. Megtörtént a fűtés beszerelése, a festés, a vizesblokkok rendbehozatala. Színpadot építettünk, leválasztottuk az Expresszó Klubmozitól az elektromos rendszert, és olyan alapvető dolgokat is biztosítanunk kellett, hogy égjenek lámpák, és hogy a csapokból folyjon a víz. Jelenleg a tető szigetelését végezzük. Ezt mind szponzori pénzekből oldottuk meg.

Index: – Most, hogy ismét terítéken a mozi ügye, újra felmerül a kérdés, megérte-e a színháznak ennyi pénzt ölni egy eladásra ítélt játszóhely felújításába?

VL: – Ezt az évadot számításaink szerint itt töltjük, hiszen az esetleges vásárlás sem azonnal vonzza magával a mi „kilakoltatásunkat”. Időbe telik az adásvétel lebonyolítása, az új tervek elfogadása, így nekünk mindenképpen megérte a befektetés. A nagyszínházi játszóhely léte elengedhetetlen számunkra. Máshol a városban nincs kihasználatlan és ekkora befogadóképességű színházterem. Sok munkánk fekszik benne, hogy itt dolgozhatunk. Otthon érezzük magunkat a Séd mozi épületében. Egyébként van új elképzelésünk is ezzel a hellyel kapcsolatban. Pénzünk ugyan nincs rá, hogy megvegyük az épületet, de a hasznosítására van ötletünk.

Index: Mennyire konkrétak ezek a tervek?

VL: – Döntésre még nem került sor, és nem is került ilyen anyag az önkormányzati testülethez, de a város vezetőivel már tárgyaltunk az ügyben. A tervezetet elküldtük a minisztériumba is, ahonnan olyan visszajelzést kaptunk, hogy az ötlet megfontolásra méltó.

Index: – Ha jól tudom, a budapesti Trafóhoz hasonló intézményt terveznek.

VL: – Egy nemzetközi, kortárs összművészeti befogadóhelyet szeretnénk itt megvalósítani. Az épület magában rejti ennek lehetőségét. Az előcsarnok bővítésével komoly kiállító terem nyílhatna a földszinten, és mód lenne egy ifjúsági központ létrehozására is, ahová napközben is be lehet térni beszélgetni, kávézni, internetezni, olvasni, zenét hallgatni, valamint ez a helyiség szolgálna a kisebb rendezvények lebonyolítására. A nagy színházterem pedig táncelőadásokat, koncerteket, színházi előadásokat fogadhatna be. Mindehhez központi támogatásból finanszírozott átépítésre lenne szükség – ezért lobbizunk.

Index: – A színházak a fennmaradásért küzdenek Veszprémben, harcolnak a nézőkért. Elfér ezek mellett egy ilyen intézmény?

VL: – A városban több olyan projektet is találhatunk, aminek nincs otthona. Ilyen például a Tánc Fesztiválja. Ennek az összművészeti fesztiválnak a szellemiségét tartaná fenn permanensen a tervezett intézmény. Ezen kívül sok ifjúsági rendezvénynek is helyet adhatna, amire szintén nagy a közönségigény.

Index: – Térjünk vissza a jelen helyzethez! Miről és meddig szól a PannonVárszínház és az önkormányzat szerződése?

VL: – A szerződést a közeljövőben újítjuk meg, nemsokára bizottság elé kerül. Addig kívánjuk meghosszabbítani, amíg értékesítésre nem kerül az ingatlan.

Index: – A PannonVárszínház jelentős összeget költ az épületre. Bevétele is van ennek köszönhetően, például a színházterem bérbe adásából?

VL: – Bérbe nem adhatjuk a színházat, csupán helyet adunk bizonyos rendezvényeknek, de nem bérleti díj ellenében. Ahhoz, hogy pénzügyileg rendben legyünk, teltházzal kell játszanunk az előadásainkat. Csak így éri meg. Ha nem érné meg, nem csinálnánk. Szükségünk van erre a helyre. Ez a konstrukció sokkal előnyösebb számunkra, mint kibérelni a VMK vagy a HEMO termeit, amelyek lényegesen kisebb befogadóképességűek és drágábbak is. A városnak is hasznos helyzet ez: Veszprém közepén nem egy kísértetkastély áll, hanem egy élettel teli intézmény.