Felföldi Gábor 2004-ben diplomázott a Veszprémi Egyetem színháztörténeti szakán, majd fél év munkanélküliség után 26. önéletrajza révbe ért: sikeresen megpályázta az egyetem „közművelődési titkára” posztját. A fiatal titkárt munkájának helyzetéről, lehetőségeiről faggatta az Index.

Index: – Milyen tervek kaptak helyet a pályázatodban?

Felföldi Gábor: – Annak idején tíz pontban foglaltam össze – a teljesség igénye nélkül – a diákság kulturális életét elősegítő, szaporító teendőket. Szerencsére azok szellemében tudok munkálkodni. Csak néhány példa: az elmúlt félévben írópályázatot hirdettünk, aminek nem is tudom, hogy volt-e előzménye az egyetem történetében. A két kategóriában (vers, novella) 68 pályázó több mint kétszáz művét olvashatta a zsűri. 2006 tavaszán grafikai- és fotópályázatot írunk ki. Idén novemberre a közművelődési titkárság egyetemi „Ki mit tud?”-ot hirdet. Reményeim szerint megvalósul a „TudományEgyetem” elnevezésű előadássorozat, melyben oktatóink közérthetően, érdekes témákat boncolgatva felkelthetik a hallgatók érdeklődését. Szeretnék a hozzánk tartozó öntevékeny csoportok helyzetén javítani, de 15 különféle csoport igényét nehéz összeegyeztetni. Próbalehetőségeik szűkösek, ennek ellenére ösztökélem őket a fellépésre. Még az idén a néptáncosok, a versenytáncosok, az egyetemi énekkar és színpad, a musical csapat és a versmondó kör tagjai biztosan megmutatják magukat. Kiállításokban nincs hiány, igyekszem teret adni egyetemista alkotóknak is.

Index: – Volt időd már a „helyzet feltérképezésére”? Mi az, amin mindenképpen változtatni szeretnél?

FG: – Az első hivatalos munkanapomat egy kiállítás lebonyolításával kezdtem, ennek ellenére a mai napig felmerülnek olyan dolgok, amikre rácsodálkozom. Az egyetemi közművelődés a mérhetetlen közöny és az egész egyetemet érintő nincstelenség miatt a béka fenekén tanyázik. Ezen változtatni az én fő feladatom, vagy ahogy egyik kedves kollégám fogalmazott: az én nagy „misszióm”. Hosszú folyamat. S nem csupán az egyetemi kulturális létet kell mélyen beleplántálni a köztudatba, hanem olyan elemi problémákkal is meg kell küzdeni, mint az E kamaraterem felújítása, a plakátolási rendszer megreformálása, az öntevékeny csoportok számára raktár biztosítása.

Index: – A DC, az önálló életet élő egyetemi klubok, valamint közted milyen együttműködés alakult ki?

FG: – Öntevékeny csoportjaink között jó néhány „egyetemi klub” működik, amelyek nem fellépnek, hanem „felléptetnek”. A Magyarnóta Kör, a Kultúrpince, a Komakút Tánckör illetve a Jó Hangulat Klub tevékenységét a közművelődési titkárság felügyeli. Vezetőikkel jó a viszonyom, kölcsönösen hatunk egymásra. A DC-vel már más a helyzet. A DC a bulis szórakozás színtere (lesz újra februártól – átépítés!), a közművelődési titkárság pedig a kulturális szórakozást igyekszik terjeszteni. Egymás mellett létezünk, más a célközönségünk, de nyitottak vagyunk a fuzionálásra, ami egy-egy koncert esetében létre fog jönni.

Index: – Hogyan próbáltok eleget tenni a keszthelyi karon fellépő kulturális igényeknek?

FG: – Őszintén szólva a keszthelyi kar közművelődési biztosával még nincs személyes kapcsolatom. A már említett írópályázatba az egyetem minden kihelyezett tagozatát bevontuk. A keszthelyi karról több pályázat érkezett. Október 10. hetén folklór hét lesz az egyetemen, ahová fellépőnek a Georgikon néptáncegyüttesét is szeretném meghívni. Tehát a tényleges kapcsolatfelvétel már nem várat sokáig magára. Az ottani kulturális élet a miénktől függetlenül szerveződik.

Index: – Az egyetemi rendezvényeken mennyire vagytok nyitottak a külsősök felé?

FG: – Az idei tanulmányi tájékoztatóba írtam néhány szubjektív gondolatot a közművelődési titkárság tevékenységéről, ebből idézek: „A közművelődési titkárság elsősorban az egyetemi hallgatók és az egyetemi dolgozók kulturális szórakozását hivatott elősegíteni, elsősorban őket próbáljuk megszólítani plakátok, szórólapok, internetes hirdetés útján (VE honlap, aktuális rovat). Az egyetemisták kultúrára szoktatása mellett a jövő feladata a város felé nyitás, Veszprém város kulturális életében (újra) rang kivívása.” Azt hiszem, ezzel mindent elmondtam. Talán még annyit, hogy a városi információs csatornákhoz havonta eljuttatom programjainkat, ahogy a városi kulturális intézményekbe is, amelyekkel törekszem a jó kapcsolatra, együttműködésre. A város és az egyetem közti holt teret áthidalni a „hosszú folyamat” egyik fő állomása lesz.

Index: – Milyen visszajelzéseket kaptál az egyetemistáktól?

FG: – Pályázatomban is írtam, hogy valamilyen kérdőív formájában érdemes volna érdeklődni az egyetemisták kulturális igényei felől. Erre még nem kerítettem sort. Az „Egyetemünk” felhívására email-ünkre fél év alatt nem érkezett ötlet vagy vélemény. Így marad a személyes kontaktus, az irodám mindenki előtt nyitva áll. Van, aki él is ezzel a lehetőséggel. Szerencsére sok barátom, ismerősöm koptatja még a padokat, akik nem rejtik véka alá véleményüket, ahogy az öntevékeny csoportok vezetői sem, és a HÖK elnöke is partner a kulturális élet fellendítésében.

Index: – Ha minden adott volna a munkádhoz…

FG: – Ezen nem gondolkodom. Ami van, abból kell „főzni”. Szerény költségvetés, szerényebb programok. Akinek affinitása van a kultúra iránt, így is megtalálja a magának valót. Csak remélhetem, hogy a fiatalok előbb-utóbb ráébrednek a kulturális élet szükségességére, értékeire. Ami tőlem telik, megteszem. Lehetne többet is, de a közművelődési titkárság tekintélye, elismertsége egyelőre hiányzik…