A Kabóca Bábszínházat a városi és a megyei önkormányzat együtt alapította, s egy fenntartói társulási tanács által gyakorolják jogaikat. Ennek elnöke egy évig hagyományosan a megyegyűlés alelnöke, következő évben pedig Veszprém alpolgármestere. Augusztus végén történt a váltás, így Asztalos Istvánt kérdeztük meg, hogyan látja a Kabóca Bábszínház működését, jövőjét.

Asztalos István: – A bábszínház megalakulása óta még egyszer sem volt könnyű helyzetben. Az előző év azért volt különösen eseménydús, mert igazgatóválasztási procedúra zajlott a Kabócánál. A két alapító leköszönt tisztségéről, kiírtuk az igazgatói pályázatot. Ennek részben azért nem lett rövid idő alatt eredménye, mert nem könnyű a hivatalosan előírt paramétereknek megfelelni, illetve tény, hogy a megyei önkormányzat – amely ebben az ügyben mindig néhány nappal a városi önkormányzat előtt tárgyalta az előterjesztéseket – egy esetben nem támogatta az elé kerülő jelöltek egyikét sem. Nem csoda, hiszen a társulat, a szakma és a társulási tanács három különböző jelöltet támogatott. Ebből világosan következett, hogy ha nem akarjuk megismételni ezt a botlást, akkor el kell érnünk, hogy a legfontosabb véleménynyilvánító testületek nagyjából azonos álláspontot fogalmazzanak meg.

Index: – Elképzelhető, hogy az eddig sem fényes anyagi háttérrel működő bábszínház kevesebb bérletes vendégre számíthat, mint tavaly. Ön szerint mit lehet tenni ebben a helyzetben?

AI: – Igyekeznék erre egy kicsit összetettebb választ adni. Amikor megalapítottuk a Kabócát, a következő, nagyon józan számszerű megfontolások vezettek bennünket. Az akkori Kabóca Bábstúdió durván 8 millió forintba került a városnak évente. Azt mondtuk, ehhez tegyen a megye újabb 8 milliót, és erre a 16 millió forintra hívjuk le az önkormányzati támogatások által generálható központi költségvetési támogatást, ami akkor forintonként 1 forint 50 fillér volt. Feltételeztük, hogy ezek az összegek együtt – kiegészülve a bérletes bevételekkel – elégségesek a bábszínház korrekt működésére. Belefoglaltuk a megállapodásba azt is, hogy a két fenntartó által biztosított összeget évente a hivatalos infláció mértékével növeljük. (Ilyen költségvetési garanciával más intézményünk egyébként nem rendelkezik.)
Az ország más városaiban azóta számos bábszínházat alapítottak, a torta nem növekedett, az asztal körül azonban egyre többen gyűltek össze. Ennek eredményeként jelenleg az egy önkormányzati eredetű forintra jutó központi költségvetési támogatás 70 fillér. Az eredeti elképzelésünkhöz képest így a hiány évente mintegy 12 millió forint. Én alapvetően ezt tartom a fő problémának. Ezt súlyosbítja a jelenlegi helyzet, a kevesebb bérletes. Egy bábszínház bérletezési munkája szorosan összefügg a vezetés koncepciójával. Ebből a szempontból kétségtelenül kárt okozott az, hogy az első fordulóban nem sikerült igazgatót választani. Korai még arról beszélni, hogy ez milyen léptékű bérletbevételi kiesést okoz. Igazából majd a következő év lesz az első, amely leméri az új Kabóca Bábszínház vezetését.

Index: – A támogatási rendszerben nem lesz változtatás?

AI: – Két lehetséges megoldás van. Abból a költségvetésből, amit a bábszínház 2005-re a két fenntartótól kapott, nem fog tudni működni, tehát ki kell egészítenünk. Ez azonban nem okos eljárás. Az utólag adott kiegészítés nem hív le központi költségvetési támogatást. Ha rendezni akarjuk a Kabóca dolgát, akkor módosítani kell a fenntartói társulási megállapodást, legalább egy ízben a benne ma előírt inflációarányos növelésnél nagyobb mértékű egyszeri emelésre kell elhatároznunk magunkat. Ennek eredményeként a színház évről évre magasabb összeget kap tőlünk, valamint a központi támogatásból, így remélhetőleg megszabadulhat a visszatérő anyagi problémáktól.

Index: – Az önkormányzatok tudnak abban segíteni, hogy szponzorokat, támogatókat szerezzen a Kabóca Bábszínház?

AI: – Talán, de én azt szeretném, ha ezt a feladatot az intézményvezetés képes lenne megoldani. Szponzorokat találni, szponzorok számára vonzóvá tenni önmagát, vonzó ajánlatokat megfogalmazni – ez alapvetően az intézmény dolga. Intézményvezetői felelősségnek tartom – és elvárom az új vezetőtől –, hogy ebben a tekintetben sokkal eredményesebb legyen, mint elődei voltak. Amennyiben segítséget kér tőlünk, megadjuk, de az lenne az új igazgató jó vizsgaprodukciója, ha ezt a feladatot a maga kapcsolati tőkéjének mozgósításával meg tudná oldani.

Index: – Éves szinten rengeteg pénzt emészt fel a Kabóca Bábszínház jelenlegi otthonának fenntartása.

AI: – A központi forrás apadása mellett ez a másik nagy probléma. Én maradnék a tényeknél. Hajdan a Városi Művelődési Központ és a színházvezetés viszonya orvosolhatatlanul megromlott, ezért ők egyéb szempontok gondos mérlegelése nélkül az azonnali távozás mellett döntöttek. Ez a lépés szemmel láthatóan gátolja ma már a bábszínház fejlődését. A jelenlegi bérlemény 6 millió forintba kerül évente. Sokkal hatékonyabban és termékenyebben fel lehetne használni ezt az összeget. Úgy gondolom, emellett érdemes méltányolni az otthonteremtő erőfeszítést, ám ennek a szép és emberi otthonnak olyan ára van, ami hosszútávon nem kifizethető. Az a határozott véleményem, hogy a bábszínháznak ki kellene menekülni ebből a bérleményből, ami csapda számára.

Index: – Milyen megoldások jöhetnek szóba?

AI: – Nagyon speciális képességekkel kell rendelkeznie annak a helynek, amely egy bábszínházat be akar fogadni. Az egyik ingatlan, amely szóba jöhet, a volt Enyhe Fintor épülete. Az ÁNTSZ szerint jelen állapotában emberi tartózkodásra alkalmatlan az épület. Ennek megváltoztatásához tízmilliós nagyságrendű pénzre van szükség, innen kezdve a történet természetesen nem egyszerű. Most az az alapkérdés, hogy ez az ingatlan egyáltalán alkalmassá tehető-e a bábszínház céljaira. A bejárásra hamarosan sor kerül, ha Kovács Gábor igazgató úr úgy véli, hogy megfelel, akkor elvégezzük a szükséges kalkulációkat. Például hány év megspórolható bérleti díja finanszírozná az átalakítás költségeit, mennyit tudna ehhez a megyei önkormányzat hozzáadni, mit biztosítana a város…

Index: – Ez egyben azt jelenti, hogy a jövőben is számítanak a kabócások munkájára?

AI: – Ez stratégiai kérdés, hiszen a fenntartók feladata az, hogy a gyerekek bábszínházhoz jussanak. Valljuk be őszintén, e feladat messze legdrágább megoldása az, hogy bábszínházat tartunk fenn. Tudom, hogy ezt a megoldást a veszprémiek igen nagymértékben elfogadták, és a helyi gyerekvilág nélkülözhetetlen eleme a Kabóca Bábszínház. Most valóban nehéz a helyzet; napról napra új problémákkal szembesülünk. Nagy kérdés, hogy e problémák tömege átlépi-e a kritikus határt. Azon vagyunk, hogy ne lépje át. De ha mégis, a bábszínház jövője kérdésessé válhat.