A luxusipar elkötelezettje, aki egyelőre egy panelház harmadik emeletén lakik családjával. Tősgyökeres veszprémi, és tősgyökeres herendi. Fiatal, dinamikus, és folyamatosan képzi magát. Idegenforgalmi szakközgazdász, MBA manager, a grafikai és nyomdai szoftverek hobbistája. A felnövekvő(törekvő) menedzsernemzedék kiváló tagját, (a kitűnő humorral bíró) Köller Tamást faggatta az Index.

Index: – Mit jelentett gyermekkorodban a Porcelánmanufaktúra?

Köller Tamás: – Gyermekként egy nagy családot láttam benne. Mindenki, akit akkortájt ismertem, ott dolgozott – a legtöbb család esetében egyszerre több generáció is. Nem volt ez másként az én családom esetében sem. Édesapám korongosként, édesanyám idegenvezetőként, a nagyapám mesterfestőként, a dédapám gipszmodell-készítőként dolgozott a cégnél. Tőlük minden nap hallottam az új híreket a Manufaktúráról, valamint meséltek Herendről és gazdag történelméről. És természetesen a „Porcelánról”, ami már gyerekként lenyűgözött, és még ma is csodálattal tölt el.

Index: – Mit jelent most?

KT: – Dióhéjban? Értéket, különlegességet, magyar örökséget, amelynek már csaknem öt éve én is aktív részese lehetek. Személyesen kihívást, izgalmas feladatokat, hobbit és tisztelgést saját elődeim előtt, akik munkáját imígyen tovább folytathatom. Szóval többet jelent, mint egy szokványos munkahely. De ami fontosabb, ezzel nem vagyok egyedül.

Index: – Egyértelmű volt számodra, hogy ott vállalj munkát?

KT: – Ha fellengzős akarok lenni, akkor azt is mondhatnám, hogy amióta az eszemet tudom, azóta szeretnék Herenden dolgozni, igazából hatéves korom óta. J

Index: – Miért pont „marketing manager”?

KT: – Talán azért, mert porcelánfestőnek nem vettek fel. Pedig jelentkeztem. Sőt, két évig felvételi előkészítő fakultációra is jártam. Másrészről talán azért, mert érdekel ez a „terület”, és ha közvetve is, de ez az, amely eszközeivel és gyakorlatával a leginkább ad alkalmat az alkotásra, az önkifejezésre. Ezen kívül ezzel valószínűleg hatékonyabban segíthetem a Manufaktúrát, mint ha festenék. J

Index: – Mit tanultál a „luxusipartól” amit a saját életedbe is beépítettél?

KT: – A luxusipar kőkemény üzlet. Ezt talán nehéz elhinni a szép tárgyakat és hirdetések láttán, de a háttérben nagyon összetett játszmák zajlanak. Alaposabb tervezés, gondosabb kivitelezés, átgondoltabb kommunikáció, erősebb vevőközpontúság, stb. A termékek prémiumjellege minden vele foglalkozótól egy kicsivel többet kíván az „elégnél”. Ha mást nem, ezt érdemes átemelni.

Index: – Milyen hosszú távú elképzeléseid vannak a Manufaktúrán belül?

Index: – Ha egy csaknem 180 éves cégnél dolgozol, a hosszú táv is rövidnek tűnik. Tanulni, tapasztalni, fejlődni mindenképp szeretnék, a többit majd meglátjuk…



folyt. köv.