Horváth Barnát láthattuk az Utcazene Fesztiválon – az Easylifenatural Band-ben gitározott az OTP nagyszínpadon. Persze nem ez az egyetlen együttes, amiben játszik, Belgium elnevezésű zenekara is többször fellépett már Veszprémben. Barna most épp a Szigetre készül a két bandával, aztán, ha vége a nyárnak, újra egyetem – és zene, és zene, és zene.

Index: – Milyen zenekarokban játszottál?

HB: – A Sunrow volt az első, ami már komolyabbnak tekinthető. Körülbelül hat évig zenéltünk, aztán utána egy hosszabb szünet következett. Később egy évig játszottam a Gyöngyhalászban…

Index: – Az milyen volt?

HB: – Furcsa, mert rá kellett jönnöm, hogy az nem az én zenei világom. Persze sok szép élmény kötődik ahhoz az időszakhoz is. Nyáron szinte minden este játszottunk Füreden, de annak meg már hakni szaga volt – szóval kiszálltam. Utána pedig elkezdtük a Belgiumot.

Index: – Miért Belgium?

HB: – Még Nyakas Krisztián volt a „keresztapa” – keddenként próbáltunk, és a „Kedd, akkor Belgium” című film után lett Belgium az együttes neve.

Index: – Gitárban mi az álmod?

HB: – Az a nagyon nagytestű jazz-gitár – abban van egy hang, ami kell nekem –, és egy Gibson LesPaul.

Index: – Mennyit nyúzod a hangszert egy nap?

HB: – Most nyáron sokat, talán két-három órát. Szinte mindig akusztikusan gyakorolok, azaz az elektromoson is pengetek, de erősítő nélkül – akkor jobban kijönnek a hibák. Bár azon is kihallatszanának, de ha bekapcsolom az erősítőt, akkor abból már nem lesz gyakorlás – olyankor csak érzetek és hangok vannak.

Index: – És amikor nincsen nyár?

HB: – Akkor tanulni kell, ugyanis negyedéves hallgatója vagyok a Veszprémi Egyetemnek környezetmérnök szakon. Előtte persze mindenfélét dolgoztam: könyvet árultam, vécét mostam, butikoltam, alkalmi munkákat végeztem. Nem volt egyszerű, ahogy eljutottam az egyetemig – szakmunkásképzőben végeztem (kárpitos vagyok), aztán a Lovassyban estin érettségizem, s amikor már megvolt az érettségi, gondoltam, megpróbálom az egyetemet. Felmerült lehetőségként, hogy Sopronba felvételizek, de maradtam Veszprémben – főleg anyagi okok miatt, de szeretem is ezt a várost.

Index: – Miért?

HB: – Pont akkora, amekkora jó nekem – se nem nagy, se nem kicsi, szép hely, sokat lehet benne sétálni – a séta pedig rendbe teszi az embert:)

Index: – Milyennek látod Veszprém zenei életét? A nagyságához viszonyítva…

HB: – A Fintor korábban komoly szerepet játszott a helyi zenekarok életében, mindennapjaiban – egy ilyen jellegű hely sokat segítene a jelenlegi helyzeten, bár aki fel akar lépni, az meg tudja találni magának a színpadot Veszprémben. Sok fiatal zenekar működik a városban – nagy részüket nem is ismerem -, de látom, hallom, hogy van mozgás.

Index: – Miért zenélsz?

HB: – Mert jó. Számomra nem volt fontos, hogy kinek csinálom, mert magamnak zenélek – soha nem érdekelt, mit szólnak hozzá. Ha érdekelt volna, akkor most nem ilyen zenét játszanék. Igazából belső késztetés: egyszerűen csinálni kell. Néha persze átesem a ló túlsó oldalára – annyira rákattanhat az ember, hogy elvonja az egyéb fontos dolgoktól a figyelmet. Néha van ilyen UFÓ-érzésem, például amikor el kell menni kenyeret venni – de miért???

Index: – Van annak realitása, hogy valaha megélj a zenéből?

HB: – Nem hiszem, az én zeném nem tömegcikk. Persze elkészítettük a Belgium demóját, hátha valamilyen „fontos” ember fantáziát lát benne, de nem valószínű, hogy sikersztori lesz belőle.

Index: – Láthatjuk valahol mostanában a két zenekart, amiben zenélsz?

HB: – A Szigeten mindkét együttessel fellépünk, a Belgiummal augusztus 12-én, a Talentum színpadon, az Easylife-fal pedig 13-án, az Est színpadon.

Index: – A Belgium hogyan fog kinézni három zenésszel a színpadon?

HB: – A Szigeten csak mi leszünk, de őszre egy új ötletet találtunk ki. A Belgium zenéje amúgy is inkább klubba való, így azt ötlöttük ki, hogy vizuálisan is megmozgatjuk a közönséget. Egy ismerős amatőr-filmes lánynak odaadtuk a számainkat, aki ezekre készít egy filmet. Remélem, őszre elkészül, és akkor már tudjuk vetíteni a koncertjeinken. Mi majd szépen megülünk a színpadon – amúgy sem mi vagyunk a központban, hanem a zene.

Index: – Ha most azt mondanák neked, hogy azt csinálsz, amit akarsz, anyagiak nem számítanak – mit tennél?

HB: – Elköltöznék egy faluba, vennék egy házat, csinálnék alatta egy stúdiót – és zenélnék. Mellesleg nem kell ehhez „a nagy kívánság”, tudom, hogy előbb-utóbb vidéken, falun fogok kikötni – egyszerűen érzi az ember, hol a helye.