Valószínűleg sokan emlékeznek az Óváros tér egy pontjára, ahol az Utcazenén minden este jókora tömeg verődött össze. Bár a hivatalos műsorban nem szerepelt és színpadra sem állt, aki meghallotta Sárközi József befőttesüvegeken előadott különleges muzsikáját, egyszerűen nem bírt továbblépni, és leragadt a produkciónál.

Az Utcazene utolsó éjszakáján sikerült néhány kérdést feltennem a néhány nap alatt óriási népszerűségre szert tett üvegzenésznek, aki mellesleg a zenekarokat értékelő zsűri munkájában is részt vett.

- Igen komoly érdeklődést váltottál ki a közönségből a napokban. Nem gondoltál arra, hogy megérdemeltél volna egy színpadot is?

- Egyáltalán nem. Sőt, amikor a szervezők felkértek arra, hogy jöjjek Veszprémbe zsűritagnak és fellépőnek, elsődleges kikötésem az volt, hogy az utcán akarok játszani, nem pedig színpadon.

- De miért? Hiszen biztosan sokan kíváncsiak lettek volna rád, és sikerrel szerepelhettél volna a hivatalos programban.

- Lehetséges, csakhogy én valódi utcazenésznek vallom magam. Arra kértem a szervezőket, mutassanak nekem egy sarkot valahol a belvárosban, oda majd lecövekelek, felállítom az üvegeimet, s ha figyelemre érdemes a műsor, akkor biztosan megtorpan majd a hömpölygő tömeg.

- Hát, ez az elgondolás bejött. Amikor meghallottam Vivaldi Négy évszakából a Tél első tételének taktusait, én sem bírtalak otthagyni. Felvetődött bennem a kérdés, vajon hogyan lehetséges ezt ilyen profin elütlegelni két pálcával, vízzel hangolt, egyszerű befőttesüvegeken. Mesélnél valamit az üvegzenélésről? Ugye van valamiféle hagyománya ennek a műfajnak?

- Nem, nincsen, azt is mondhatnám, hogy ezt a fajta, befőttesüvegeken való játékot én találtam ki.

- Komolyan? De hisz’ én már láttam valami hasonlót régebben a televízióban…

- Megeshet, hogy láttál, de akkor csak engem láthattál a tévében.

- Mióta csinálod ezt?

- Körülbelül húsz éve kezdtem és hosszú időbe, sok kísérletezésbe került, mire ilyen színvonalra fejlesztettem. Egyébként ezek a típusú befőttesüvegek amúgy is szinte hungarikumnak számítanak, sehol máshol nem lehet beszerezni őket. A műsor úgy épül fel, hogy CD-ről lejátszom a dallam egy általam előállított instrumentális verzióját, aztán pedig megszólaltatom hozzá üvegen a lényeget.

- Az üvegeket hol szerzed be? Mindegy, hogy milyet használsz?

- Az üvegeket bárhol meg lehet vásárolni, de nem biztos, hogy mindegyik megfelelően szól. Előfordul, hogy öt befőttesüvegből csak egyetlen olyat találok, ami azt a hangot adja ki, amilyenre éppen szükségem van.

- Mekkora a repertoárod és milyen ütemben bővíted?

- Jelenleg körülbelül 150-200 szerzeményt vagyok képes előadni, de a repertoár folyamatosan dagad, mindig újabb és újabb művekkel bővítem. Szinte minden műfajból tudok valamit felmutatni, a klasszikus zenétől a dzsesszen át egészen a könnyűzenéig – megpróbálok minden ízlést kielégíteni.

- Bach például az egyik legnehezebb klasszikus szerző, ugye nem akarod azt mondani, hogy tőle is tudsz valamit?

- Dehogynem. Mivel csak két oktávot tudok kijátszani az üvegeken, persze van néhány szerzemény, amit eleve lehetetlen az eredetivel megegyező módon előadni, de Bach több művét is játszom. A legújabb darab pillanatnyilag Mozart g-moll szimfóniájának közismert első tétele.

- Szerintem igazi zenei tehetség kell ennek megvalósításához. Mondanál pár szót az eddigi pályádról?

- Hát igen, valóban kell némi zenei képzettség ehhez a műfajhoz, én rendelkezem is ezzel a tudással, hiszen tanulmányaimat a Zeneakadémián végeztem. Egyébként pedig Budapesten élek, de már egész Európát bejártam a produkciómmal.

- Polgári foglalkozásod is van, vagy csak ezt műveled?

- Lényegében az üvegzenélésből élek, szerencsére nagyon sok helyre hívnak, és én igyekszem teljesíteni a kéréseket, no meg persze élvezem is a dolgot. Ezenkívül még tánccal is foglalkozom, elsősorban salsával.

- A fellépésed mellett az utcazenészeket elbíráló zsűri egyik tagja is te voltál. Hogyan értékeled őket és volt-e szereped a végső döntésben?

- Megpróbáltam komolyan venni a feladatomat. A szervezők bíztak az értékítéletemben, ezért az öt nap során szinte egész délután színpadtól színpadig járkáltam, és a szemrevételezést csak este fejeztem be, amikor ugye én is játszani kezdtem. A felhozatal elég vegyesnek tűnt, láttam jó és közepes csapatokat. Abban, hogy Okleveles Uccakutya nyert, nekem is volt némi szerepem, bár nagyjából egyöntetű döntés született. Ez a srác egyetlen gitárral bármit képes előadni órákon keresztül, és nem csak nyúzza a hangszerét, hanem valóban játszik is rajta. Ezért szerintem megérdemelte a díjat.

wolferl