Igencsak autentikus és szubjektív, képekkel megtűzdelt helyszíni tudósítás Dalmácia legmenőbb Riviérájáról, Makarska-ból…

A testileg-lelkileg egy éven keresztül kizsigerelt veszprémi turista hozott anyagból dolgozik. Legalábbis eleinte – amíg a készlet tart. A közmondásszerűen ihatatlan helyi söröket hazai (EU-s) serrel helyettesíti, melynek magas B-vitamin tartalma közismerten bőrbarát, leégésgátló (kivételt képezhet, amennyiben nagyobb mennyiség elfogyasztása után botrányosan viselkedünk a helyi disco női mellékhelyiségében…), és biztosíthatja a szervezet fokozott folyadékszükségletét. Mellesleg ez volt a reklám helye. Köszönjük a Borsodi Sörgyár Rt.-nek az utat! Jövőre is jönnénk!!!

Az út célja mindig csak a helyi kultúra megismerése, sőt magunkba zárása lehet… A készleteink kritikus szint alá csökkenése is a helyi folyékony kenyerek befogadására sarkallt bennünket, így közelebbi ismeretségi körünkbe vontuk a magunkba vonhatót… A Pánszláv gazdasági együttműködés (szlovéniai sert Splitben gyártanak szerb hadifoglyok…) szimbólejuma a Zlatorog (Aranyszarv) nevű nedű. A sörkultúrában járatosak számára közismert, hogy a név magyar megfelelőjében, a „v” betű egyszerűen elhagyható. A cseh és német sörökön szocializálódott magyar ízlelőbimbók csak pár liter helyi Travarica (gyógynövénnyel nemesített törköly) legurítása után képesek megbirkózni ezzel a förtelmes ízkavalkáddal - amennyiben a hűtés mértéke elérte ama kritikus szintet, amikor az ízek már nem ízek.

A többnapos kulturális befogadás után az emberben megfogalmazódnak oly gondolatok, melyeknek jobb utat adni. Röviden összefoglalva: adjunk, ha már kaptunk. De nem mindegy, hol, mikor, miért, kinek és hogyan adunk… A válasz egyszerű: bárhol, ahol sok befogadó van; bármikor, amikor csak késztetésünk van; mert kell, mert muszáj; mindennek és mindenkinek, aki hajlandó részesülni e kultúráldásból; mindezt természetesen, örömmel, lazán, pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, mert érdemes… És mindig igyekezzünk a tőlünk telhető legjobbat, legtöbbet és legtartalmasabbat adni környezetünknek. Meghálálja.

És még valamit. Nem árt néha szilárd halmazállapotú étket is gyomrunkba zárni, megelőzendő a heveny fosást, hányást, és egyéb kellemetlen mellékhatásokat – melyekről nyugodtan kérdezhetünk gyógyszerészünktől vagy kedvenc pultosunktól. Enni is kell, de mértékkel! Ha nincs mit, a bennszülöttek némi ellenszolgáltatás fejében örömmel táplálják a jószomszédi viszonyokat s minket is - jóféle kecskesajttal s kenyérrel…

Folyatjuk…

travarica tím