Az Utcazene Fesztivál zárónapján az egyik söröző teraszán beszélgettünk Rozsnyói Péterrel, aki zenészként kissé kritikusabban figyelte a fellépőket.

- Mindegyik utcazenészből hallottam valamennyit, de egyiket sem néztem végig. Nem kötötték le az érdeklődésemet – fogalmazta meg véleményét Rozsnyói Péter, aki a fesztivál jelentőségét abban látja, hogy egy kiemelkedő kulturális eseményt biztosít a város számára. Bár legszívesebben Bach muzsikáit hallgatja, nagyon örül a fesztiválnak, és nagyra becsüli Muraközy Péter munkásságát, hiszen úgy látja, az életét teszi a zenére, a kultúrára.

Esténként több ezer ember bolyongott a belvárosban. Még éjfélkor is többen voltak a Kossuth utcán, mint piacnapon a Vásárcsarnokban. Péter megerősíti észrevételemet, idén több embert látott, és ő is tapasztalta, milyen összefutni egy régen látott ismerőssel, akivel máskor nem nagyon van alkalma találkozni.

Zenészként kritikus szemmel figyelte az utcazenészek fellépéseit. Elmondta, örül, ha tehetségekkel találkozik, de jelen esetben nem nagyon talált ilyet, viszont szívesen hallgatta az Echo Quartett zenélését. Szakmailag gyengének találta a kisszínpadok erősítését is, de bevallja, ritkán találkozik olyan emberrel, aki jól végzi ezt a munkát. Mivel az utcazene - mint műfaj - nem is igényli a precizitást, talán ezért nem fordítottak rá nagyobb hangsúlyt azok a fiatalemberek, akik megelégedtek pár poti tologatásával, majd pár lépést hátrább lépve ellenőrizték a hatást – véli.

Péter hiányként nevezte meg a szép és halk zenét, amely azonban nem élne meg az utcán – vallja be. A bulis napok minden esetben még napsütésben kezdődtek számára, és volt, hogy reggel kilenc órakor értek véget, de mint mondja, ez csak szokás kérdése.