Aki nem tudja, kicsoda Sonny, az tuti, hogy nem jár ki az Utcazenére – Sonny Boy a fesztivál elmaradhatatlan zenésze. Annak idején még utcazenészként érkezett, egy szál gitárral, duóban, idén pedig a Radio Jam színpad állandó fellépője volt. A rockabilly ifjú titánjával egy üveg kóla(!) mellett beszélgettünk.

- Hány öltönyöd van, Sonny?

- Öltönyből nincs túl sok, de zakóból egy rahedli. Hozzáteszem, hogy mindegyik turkálós.

- Most honnan érkeztél?

- Éppen otthonról, Sopronból, egyébként a múlt hét nagyon húzós volt, játszottunk Tatabányán, Gárdonyban, Pakson. Gondoltam, eljövök Veszprémbe pihenni, de nem jött be.

- Ezt mondjuk gondolhattad volna. Hiszen hányadik fesztiválod a mostani?

- Itt vagyok a legelsőtől fogva. Duóban, különböző felállásokban, de mindig eljöttem az Utcazenére. Most az állandó zenekarommal érkeztem, a SONNY AND HIS WILD COWS-zal. A banda négy tagból áll, Tom Quilliam szaxofonon, Vince Huber gitáron, Buddy Benkey nagybőgőn játszik.

- A szerdai koncerten egy szájharmonikás is beszállt hozzátok. Tom White hogyan került a színpadra?

- Régi cimborák vagyunk, többször zenéltünk már együtt. Tom ceglédi, nekem nagyon tetszik, ahogy játszik, és úgy gondoltam, hogy ha már ilyen nagyszabású a fesztivál, akkor minden este más vendégzenészt hívunk meg. Csütörtökön Szabó Tamást, pénteken Nemes Zoltánt láthatta a publikum mellettünk - esténként a Radio Jam színpadon.

- Elég „vegyesfelvágott” a mostani műsor. Hogyan határolnád be a számokat?

- Az Egyesült Államok negyvenes-ötvenes éveinek zenéiből szinte minden stílust játszunk – blues-t, rhytm and blues-t, country-t, rock and rollt, rockabilly-t.

- Mi tolt téged ebbe a zenei irányba?

- Ez a legnehezebb kérdés. Tizenhárom éves koromban már ezt a zenét hallgattam, de nem tudom, mi adta meg az első lökést. Egyszerűen ez tetszett világ életemben, aztán egyre jobban beleástam magam. Manapság nem sok ilyen zenét hallhatsz a rádióban, de azért rengeteg csatorna van – ott az Internet, de a haveroktól, zenésztársaktól is sok „új” számot hallhatok.

- Meg lehet ebből élni?

- Jelenleg csak a zenével foglalkozom, persze nem mondhatom azt, hogy házat tudnék belőle építeni. De azon vagyunk, hogy minél több emberhez eljusson a zenénk – és nekünk se kelljen éhezni.

– Külföld?

– Voltunk néhány alkalommal, de csak a környező országokban. Természetesen tervezzük, hogy távolabbra is eljutunk. Még nyolc évem van a harmincig – végül is van időm.

- Miért engeded olyan jó alacsonyra a mikrofonállványodat?

- Megszokás. Ilyen kicsi színpadon elég kényelmetlen, ugyanis főleg előre dőlve énekelek, ahhoz meg több hely kellene, de nem baj. Én speciel jobban is szeretem a kis színpadokat, mert közelebb vagyok a közönséghez, közvetlenebb a hangulat.

- A zenekar többi tagja is soproni?

- A bőgősünk és a gitárosunk fehérvári, a szaxofonosunk pedig Angliából jött.

- Hogyan tudtok így próbálni?

-Őszintén szólva, nem sokat próbálunk, de világ életemben azt vallottam, hogy a sok próbálás tönkreteszi az élményt. Játszunk eleget ahhoz, hogy minden flottul menjen. Ha meg van egy-két új szám, akkor azt nyilván nem a legnagyobb fesztiválon játsszuk először, hanem lenyomjuk párszor itt-ott, amíg be nem érik.

- Sonny, hol lehet elérni benneteket?

- Van egy www.sonny.hu internetes oldalam, ahol bárki megtalálhatja az aktuális koncertlistát, és mindenféle dolgot, ami érdekes lehet.

- Mit nem iszik Sonny?

- Töredelmesen bevallom, hogy csak kólázom és narancslevet iszom, a szeszt abszolút nem bírja a gyomrom:)