Okleveles Uccakutya kicsit rekedt:), fáradt volt, mellesleg majdnem elaludta a koncertet – mindez nem zavarta (zavarja), töretlen lelkesedéssel nyúzza a gitárt, szaggatja – és cserélgeti – a húrokat. A fellépés után jót beszélgettünk zenekarokról, fílingről, pénzről és fogadtatásról.

- Nem ez az első Utcazene Fesztiválod. Hányadik alkalom, hogy itt vagy?

- Az ötödik. Egyet hagytam ki a kezdetek óta.

- Honnan érkeztél?

- Zsarolyáni vagyok, ez Szabolcs-Szatmár-Bereg megye keleti csücskében található.

- Miért egyedül játszol?

- Rengeteg számot tudok, és ha bárkit magammal hoznék, az csak a számok egy részét tudná, ez meg csak nyűg, ez olyan mint megnősülni.

- Jól hallottuk, hogy csak feldolgozásokat játszol?

- Az Utcazenén igen, de van saját számom is. Ha megérkezik ma a zenekarunk furulyása, akusztikus gitárosa, illetve mindenese, aki épp Franciaországban utcazenél, akkor fellépünk valahol. A zenekarunk neve ÉL.

- Most alakult?

- Az ÉL februárban volt egy éves, csak saját számokat játszik, havi négy-öt koncertet adunk… - ha épp nincs eltörve a dobosunk kulcscsontja. Próbáltam elhozni a zenekart, de ez, azt hiszem, igazából nem fér bele az utcazene arculatába.

- Van más zenekarod is?

- Van egy, ahol Red Hot Chili feldolgozásokat játszunk, én ott csak énekelek. Azt igazából a pénz miatt csinálom. A Red Hot Chilis zenekarból meg a saját boltomból élek, ebből van pénzem.

- A zenélés egyelőre hobbiszinten megy?

- Igen, de is nem szeretnék ebből élni. Úgy tervezem, hogy a Red Hot Chili zenekart otthagyom, ha igazán komolyra fordul a sorsa. Nem tudom, hogy jövedelmez-e annyit, amennyiből meg lehet élni, a sajátommal, az ÉL-lel viszont nem lehet világot megváltani.

- Milyen zenét játszik az ÉL?

- Népies könnyűzenét. Nehéz definiálni, igazából nem rock, annál könnyebb - könnyűzene. Hamarosan lesz honlapunk, letölthetőek lesznek a demó felvételek.

- Hogy fogadtak téged itt az elmúlt öt évben, illetve idén?

- Az idei különös történet, mert erősítéssel játszik mindenki. Ez teljesen más, eddig mindig a színpadra, gitárra, emberekre voltunk utalva, olyan nagy hangerővel kellett játszani, hogy mindenki hallja. Most meg lehet tenni, hogy csak belesuttogunk az orrunk előtt lévő mikrofonba. Egészen másképp kell így játszani, de én így is szeretem. Kóros exhibicionista vagyok, én így is, úgy is élvezni fogom. A nézőszámból ítélve jó volt a fogadtatás.

- Mennyi pénzt gyűjtöttél a zenéléssel?

- A fesztiválon szarul keres az ember, nem lehet jó pénzt keresni, óránként egy-két ezer forintot. De azt hiszem, ez nem számít. Idejön az ember, tudja, arról fog szólni, hogy rock and roll, meg fesztivál van, kaja van, szállás van, nők - így nem nagyon van itt mit számolgatni. Illetve ilyenkor szétoszlik a város anyagi terhelhetősége. Remélem sikerül annyi pénzt keresni, hogy haza tudjak utazni.

- Szóval nem a milliós nyereményért jöttél?

- Persze örülnék a milliónak, nem jönne rosszul. Nekem nem ez az első fesztiválom, ha úgy megyek haza, ahogy eljöttem, illetve ha haza tudok utazni, akkor már jól érezem magam.