Végh Zsolt és Sarkadi Nagy László tizenhárom éve érkezett Veszprémbe. 1992 nyarán kezdték el a munkát, és végigjárták azokat az állomásokat, ami a Kabóca Bábszínház megalapításához vezetett. Meghirdettek egy felnőtteknek szóló bábstúdiót a VMK-ban, nekiálltak a képzésnek, a szakmai munkának, a bérletrendszer kiépítésének, és 2001-ben professzionális bábszínházat alapítottak a városban. Idén februárban azonban lemondtak a színház vezetéséről. Az okokról és következményekről Végh Zsolt művészeti vezető beszél.

Index: - Röviden összefoglalná lemondásuk okait?

Végh Zsolt: - A bábszínház profivá válásának pillanatában is felmerült bennünk, hogy akarjuk-e tovább vezetni a társulatot megváltozott keretek között is, de végül is maradtunk - akkor azt mondtuk, az első öt évre mindenképpen. Közben azonban emberileg, lelkileg belefáradtunk az intézmény vezetésével járó állandó problémákba. Nem akarunk mást csinálni, ezek után is bábszínházzal fogunk foglalkozni, csak olyan új impulzusokra van szükségünk, amelyekre Veszprémben hiába vártunk. Az igazság az, hogy a megalakulás óta nem történt fejlődés a színházban, s ezt most nem művészi értelemben mondom: nem kapunk több támogatást, nem sikerült nagyobb fejlesztéseket kieszközölnünk, s így nem látunk magunk előtt tervezhető jövőt ebben a városban. Egy ideig bírtuk, de belefáradtunk a szélmalomharcba.

Index: - Pápára mennek, új színházat alapítanak. Hogyan kezdenek neki?

VZs: - Pápán nem önkormányzati támogatáson alapuló működési formában gondolkozunk. Létrehoztunk egy magánvállalkozást, egy KFT-t, Pegazus Színház néven, amivel felvállaljuk a vállalkozói lét minden bizonytalanságát, még akkor is, ha tudjuk, hogy egy színháznak különösen nehéz önmagát fenntartania. Legalább egyévnyi gondolkodás után döntöttünk a magánszínházi forma mellett.

Index: - Ezt nem lehetett volna a Kabóca keretei között megvalósítani?

VZs: - A Kabóca intézményileg, szervezetileg kész és működőképes, már amennyiben elegendő támogatást kap. Nem gondoljuk, hogy ezen változtatni kellene. Innentől az önkormányzat felelőssége, hogy a színház tud-e működni vagy sem. A Kabócát szereti a közönség, igény van rá, mert jó. Mi megcsináltuk, vigye tovább most valaki más. Nem sajnálkozva hagyjuk itt tehát, hanem egyszerűen szeretnénk lezárni magunkban ezt a nehéz időszakot.

Index: - Két hasonló jellegű színház egy megyében. Nem sok ez?

VZs: - Nem, hiszen a Kabóca nem tud mindenütt játszani. 260 előadása van évente, és mivel kicsi társulat, többet nem is nagyon bírna ennél. Mindkét színház el fog férni a megyében, már csak azért is, mert a Pegazus nem csak bábszínház lesz, hanem egy kicsi és szerethető stúdiószínház is.

Index: - Úgy hírlik, a Fidesz ad helyet és lakásokat az induláshoz. Ez így van?

VZs: - Nem politizálunk, soha nem is tettük. A Kabóca is elutasított minden olyan kezdeményezést, mellyel valamilyen párthoz kötötte volna működését, s ez most is így lesz. Hogy hova sorolnak minket, nem érdekel. Csak az a lényeg, ki az, aki a munkánkat elismervén segít nekünk - hogy milyen gyümölcsöt vagy virágot fog a kezében az illető, másodlagos kérdés. Pápa éppen fideszes város, de nem ez a lényeg. Veszprémben sosem kaptunk olyan megbecsülést, mint ott a tárgyalások, közgyűlések ideje alatt. És nemcsak a vezetők örülnek nekünk, hanem telefonáltak már pápai diákok is, hogy ha a színházhelyiségek takarításában vagy bármiben segíthetnek - szívesen jönnek. Veszprémben a költségvetésünk nagy része a színház bérleti díjára ment el, Pápán pedig épületet és lakásokat kaptunk a működéshez.

Index: - Mit szól az igazgatóválasztás menetéhez?

VZs: - Nem akarom ezt a rettenetes folyamatot politikailag kommentálni, csak azt tudom, hogy nagyon nehéz helyzetbe hozta a színházat, és a legszomorúbb az, hogy ezzel az égvilágon senki nem törődött. Február óta a társulat bizonytalanságban él. Július 31-ig szólt Sarkadi Nagy László igazgatói megbízása, amiről ő a lehető legjobb szándékkal lemondott március elsejével, hogy az új vezető megkezdhesse a munkát (azóta játékmesterként dolgozik a színházban). Márciusban lehetett volna tisztességesen megtervezni a következő évadot, megkötni a szerződéseket és átadni a színházat az új igazgatónak. Mivel azonban a politikusok döntésképtelennek bizonyultak, mi voltunk kénytelenek szerződtetni a színészeket egy olyan évadra, amiről fogalmunk sem volt, és nincs a mai napig sem.

Index: - Mi történik, ha az új igazgatójelölt nem kapja meg a minisztériumi felmentést, mely szükséges ahhoz, hogy elkezdhesse a munkát? A városban olyan hírek is felröppentek, hogy a Kabóca bezárására is sor kerülhet.

VZs: - Mi az önkormányzatoktól erről hivatalos jelzést nem kaptunk, de kétségkívül saját intézményükkel azt tesznek, amit akarnak. Akár annak ellenére is, hogy egy ilyen döntés ellen fel lehet sorakoztatni azt a több tízezer embert, aki ebbe a színházba jár. Nem kérdés, hogy szükség van a Kabócára, és ezért a fenntartónak vállalnia kellene érte a felelősséget.

Index: - Mi a véleményük az új igazgatóról?

VZs: - Szakmai kapcsolatunk sosem volt. Kovács Gábor pályázata megnyerő, azt azonban tudni kell - és ezt neki is mondtuk elrémítésképpen -, hogy az igazgatás a művészeti tevékenységnél sokkal prózaibb dolog.

Index: - A társulat kit támogatott?

VZs: - Gulácsy Attilát, aki a színházhoz bevallottan nem ért, ám a menedzseléshez igen, így nem a művészeti irányító, hanem a gazdasági vezető szerepét töltötte volna be. A társulat úgy látta, a jelenlegi helyzetben erre lenne inkább szükség ahhoz, hogy a nehéz anyagi helyzetből kikerüljön a színház.

Index: - Ki lett volna a művészeti vezető, megnevezett ilyet?

VZs: - Nem, és lehet, hogy ez volt a pályázatának buktatója a szakmai bizottság előtt.

Index: - Mennyire lesz folytatása a Pegazus a Kabócának?

VZs: - A Kabócában a művészeti arculat, a tervezések, rendezések, a színészek vezetése hozzánk kötődik az első pillanattól fogva. Ez a színház minden ízében magán viseli a kezünk nyomát. Meghasonlani nem fogunk önmagunkkal, így az előadásaink világa nem változik. Úgy gondolom, inkább a Kabóca lesz kicsit más, hiszen más alkotó más arcot ad a színháznak. Kovács Gábor pályázatában az szerepel, hogy meg szeretné tartani a Kabóca gyerekközpontúságát, és ennek mi nagyon örülünk. Mert fontos a művészi megújulás, a szakmai előrehaladás, de soha nem szabad elfelejteni, hogy a színház a közönségéért van. Ha a Kabóca továbbra is olyan előadásokat nyújt, amit a gyerekek szeretnek, s ami által egy kicsit okosodnak és nevelődnek is, akkor jó színház tud maradni.