A múlt héten történt. Épp egy kiskocsmában iszogattam esti „nyugtató-sörömet”, mikor a mellettem lévő asztalnál ülő fiú ezzel a felkiáltással tért vissza a társaságához a WC-ről: „Gyertek, ezt le kell fényképezni, ilyen összeszart WC-t még nem láttam!” A csapat elvonult, vitték a fényképezős mobilokat, majd pedig röhögve tértek vissza, egymásnak mutogatva a legsikerültebb felvételeket.

Sajnos az én mobilommal nem lehet fotózni (vagy nem sajnos?), ráadásul fényképező sem volt nálam, így nem tudtam dokumentálni az eseményt. Mindenesetre – engedve perverzióm izgatásának – én is megnéztem a csodálatos természeti képződményt a mellékhelyiségben. Tényleg kivételes méretű fekáliaadag kukkantott rám a csészéből – én meg zavartan pislogtam rá vissza.

A sörömhöz visszaülve elgondolkodtam azon, hogy a WC-takarítás mennyire kapcsolódik általános kultúráltságunkhoz. Horvátországban járva nem csak a tengerpartot csodáltam mindig, nem csak a horvátok lazaságát, hanem a vendéglátóhelyek mellékhelyiségeit is. Furcsán éreztem magam a WC-kben, mivel a déli mentalitáshoz kapcsolható előítéletem csődöt mondott. Hogy értem ezt? A horvát kocsmák, vendéglők, éttermek toalettjeiben lóg egy papírlap, amelyen kézjegyükkel igazolják a tulajdonosok (vagy a takarítók?), hogy a nyitva tartás minden órájában kipucolták a WC-ket, felmosták a padlót, stb. Az eredmény? Akár WC padlójáról is elfogyaszthattam volna ebédemet! De félreértés ne essék, a leglepukkantabb kiskocsmában is ez a helyzet – tapasztalatom szerint.

Hogy ott miért működik, és nálunk miért nem? Nagyon egyszerű és elnagyolt magyarázat lenne a turizmus fejlettségének számlájára írni az egészet. Ugyanis nem hiszem, hogy Horvátországban a falusi kiskocsmák tulajdonosai a turisták tömegeire „építenének”. Emellett Magyarországon is láttam már a horvátokéhoz hasonló takarítási ívet WC-ben – igaz, azon a napi egy pucolást jelezték –, de csak minőségi vendéglőben. Szóval nálunk is működik a rendszer, csak nem mindenhol.

Kíváncsi vagyok, mikor jutunk el addig, hogy a magyar kocsmatulajdonosoknak ugyanolyan fontos legyen a mellékhelyiségek tisztasága, mint a bekaszált profit. Mikor jutunk el erre a kulturáltsági fokra…? Nagyon remélem, még megérem… Mivel az ominózus „kaka-eset” után megfogadtam, hogy legközelebbi kocsmalátogatásaim során viszek magammal fényképezőgépet, íme néhány elrettentő és dicséretes példa városunk vendéglátóhelyeinek mellékhelyiségeiből…

coyote

1.

2.

3.

4.

5.