Rácz Attila táncos, koreográfus, a Közép-Európa Táncszínház egyik alapítója, a Bartók Kamaraszínház Dunaújváros Táncszínháza alapító művészeti igazgatója, előadója lesz 2005. augusztus 1-jétől a veszprémi Petőfi Színház új igazgatója. Pályázatát Kőváry Katalin művészeti vezetővel és Egressy Zoltán irodalmi vezető megnevezésével adta be. Az új igazgatóval a színház anyagi helyzetéről, a művészeti koncepcióról, az új elképzelésekről, tervekről és a Pannon Várszínházhoz való, jövőbeni viszonyról beszélgettünk.

Index: - Mennyire ismeri a Petőfi Színház helyzetét, különös tekintettel a nem túl fényes gazdasági körülményekre?

Rácz Attila: - A megyei önkormányzattól kaptunk az elmúlt három esztendőre vonatkozó számsorokat, melyek az üzemeltetési, a fenntartási és a művészeti munkára vonatkozóan tartalmaznak gazdasági adatokat.

Index: - Ezek alapján milyen lépéseket tervez?

RA: - A legalapvetőbb gond az a hiány, ami 2003 és 2004 folyamán keletkezett és természetesen ennek okai. Először is ezzel kellene kezdeni valamit. A költségvetési támogatások tükrében az látszik, hogy a veszprémi egy viszonylag jól támogatott színház. Nem túl jól, de nem is rosszul finanszírozza a költségvetés. A probléma ott van, hogy miként hasznosítja az intézmény a támogatást: egy produkció bekerülési ára visszajön-e a túloldalon, egy előadás beváltja-e a hozzá fűzött gazdasági és művészeti reményeket. A színháztól az utóbbi években körülbelül 7000 bérlettulajdonos pártolt el, ami jelentős bevételkiesést jelent. Ez mind gazdasági, mind művészeti téren tanulságos jelenség. Kisebb anyagi ráfordítással és jobb műsorpolitikával kell visszaszerezni a közönséget. Ez a mi alapvetésünk, ami a Petőfi Színház jelenlegi működésének kritikája is egyben.

Index: - Pályázatában írja, hogy fantáziátlannak és koncepciótlannak tartja a jelenlegi műsorpolitikát. Hogyan változtat ezen?

RA: – Ez összetett probléma. A közelmúltban a színház sokszor a nagyközönség számára ismert – sőt unalomig ismert – darabokkal állt elő, vagy olyanokkal, melyek nem kifejezetten mai problémákat vetnek fel, nem adnak megoldást a néző kérdéseire, s emiatt aztán nem okoznak szellemi izgalmat. Terveink egyik pontja az, hogy Veszprém ismét ősbemutatók helyszíne legyen. Úgy, ahogy régen, mikor Illyés Gyula vagy Németh László drámái itt kerültek először színpadra. Egressy Zoltán, aki a színház irodalmi vezetője lesz a jövő évadban, gyakran játszott, kortárs drámaíró. Az ő feladata, hogy idehozza azt a fiatal írói kört, amelynek bemutatói nemcsak veszprémi szinten, hanem országosan is eseményszámba mennek majd. De természetesen Egressy Zoli új darabjaira is számítunk. A folyamat gyümölcse pedig hosszú távon lehet az is, hogy az írók ennek a színháznak, ennek a társulatnak szánnak darabokat. Ehhez persze megfelelő anyagi alapot és társulatot kell biztosítanunk.

Index: - A jövő évadot már meghirdették, a nyitó előadások szerződéseit aláírták. Ezeken a terveken változtathat-e hivatalba lépésekor, augusztusban?

RA: - Az igazgatóváltás ideje kétségkívül szerencsétlen. Nyilvánvaló, hogy az évad elején álló szerződéseken – melyeket Kolti Helga igazgatósága alatt írtak alá – nem lehet és nem is szerencsés változtatni. A stratégiánk az, hogy az évad második felére halasztjuk a módosításokat. Ám elsősorban nem a rendezőkkel vagy a színészekkel vannak fenntartásaink, hanem a darabokkal. Más jellegű műveket szeretnénk játszani.

Index: - Elbocsátásokra tehát nem kell számítani?

RA: – Ez az évad szolgál arra, hogy megismerjük a társulatot. Ki fog derülni, hogy annak összetétele mennyiben felel meg a művészeti koncepciónak, mely szerepkörökre akad túl sok, vagy túl kevés színész, és az is tisztázódik, ki tud vagy akar a továbbiakban ebben a színházban dolgozni. Meg kell ismernünk belülről a társulatot ahhoz, hogy megalapozott döntéseket hozhassunk, és ehhez idő kell. Persze valamiféle kép már most is van bennünk a társulat állapotáról, mivel Kőváry Katalinnal – a jövő évad művészeti vezetőjével – végignéztük a színház előadásait.

Index: – Hogy tetszettek?

RA: – Ha jó véleményem lenne róluk, nem adtuk volna be a pályázatot.

Index: - Milyen új munkatársakat hoz a színházba Kőváry Katalinon és Egressy Zoltánon kívül?

RA: – Hogy ki fog rendezni, arra nem szeretnék válaszolni, mert nem akarom rossz helyzetbe hozni a jelöltjeinket azzal, hogy mindenhol úgy könyvelik őket, mint akiknek erre az évadra már van munkájuk, s esetleg máshol kevésbé szerződtetik őket. Annyi bizonyos azonban, hogy Kőváry Katalin rendezni fog, és az Üvegcipő rendezőjének, Galambos Péternek is elégedettek voltunk a munkájával. Kettejükön kívül pályájuk elején lévő, de már tapasztalt rendezőkben gondolkodunk.

Index: - Mi az, amit elvár egy rendezőtől?

RA: – Erre nehéz röviden válaszolni. Talán az igényesség és a pontosság a kulcsa a jó színháznak. A rendező legyen tájékozott mindenben, ami az adott darabbal kapcsolatos, tudja, mik az előképei és az utóélete az általa felvetett gondolatoknak, mik az ellenpontjai, és mások ezt hogyan közelítették már meg. Kőváry Katalin, művészeti vezető nekem erre garancia.

Index: - Ön táncos, koreográfus, valamint gyerekdarabokkal is ért el jelentős sikereket. Érezhető lesz majd ez a következő évadokon?

RA: – Egy vidéki színház nem specializálódhat egyetlen előadástípusra, sokfajta közönségigényt kell kielégítenie. Az eddig elhangzottakon kívül nagy jelentőséget tulajdonítok a műhelymunkának. A stúdiószínházi formát nagyon hasznosnak tartom a társulat és a néző számára is. Ez esetben nem csak a társulatra számítok, a Veszprémi Egyetemen színháztörténet szak működik, amivel érdemes lenne együttműködni. A színház nem csak egy szép épület, amihez maximum olyan közel lehet kerülni, hogy a nézőtérről megfigyelhetem az előadást. A színház élő közeg is lehet, ha teret enged a kísérleteknek. Egy ilyen, esetleg előadássá összeálló tanulmánymunkához, produkcióhoz nem kell más, csak egy tér és néhány olyan ember, aki színházat akar csinálni.

Index: - A pályázatban szerepel, hogy együtt kíván működni a Pannon Várszínházzal. A két színházat a városban konkurens színházként szokás emlegetni.

RA: – Miért is kellene a két színháznak versengenie?

Index: - Például a nézőkért.

RA: - Ha egy utcában van két zöldséges, attól, hogy az egyiknél jó a paradicsom, még meg fogom venni a másiknál a narancsot, ha ott meg az a szép. Meglátásom szerint a két színház repertoárja - főleg a jövőbeni - nem nagyon fedi egymást, s mindkét intézmény magas színvonalú előadásokat tud létrehozni a maga műfajában. Így nem látom elítélendőnek a rivalizálást, ezzel csak a színház - mint művészeti forma - ázsiója emelkedik. Sőt, ha a művészeti vezető éppen Vándorfi Lászlót tartja alkalmasnak egy szerep eljátszására, vagy akár egy darab megrendezésére, miért ne hívhatná meg a Petőfi Színházba? (Egyébként Kőváry Katalin már rendezte Vándorfi Lászlót, még a legendás Egyetemi Színpadon.) Ezen kívül olyan sikeres rendezvények lebonyolításában is együttműködhetünk, mint a Táncfesztivál vagy a Veszprémi Ünnepi Játékok, de akár új események indítására is nyitott vagyok. Ezekből a színház anyagi és művészeti téren is profitálhat.

Index: - Mikor mutatkozik be a társulatnak? A színház dolgozóit mindenképpen megnyugtatná, ha találkozhatnának jövendőbeli igazgatójukkal.

RA: - Azt hiszem, ennek létezik egy szokásos forgatókönyve. Ez egyáltalán nem hiúsági kérdés: az én tisztségem augusztus 1-jén veszi kezdetét, így a Petőfi Színház még nem az én terepem. Furcsa lenne odaállítanom hívatlanul. Ezen kívül pedig „A windsori víg nők” próbafolyamatát nem tartom megfelelő időzítésnek: sem a színészek, sem a darabban szintén szereplő jelenlegi igazgatónő munkáját nem akarom megzavarni. Talán a bemutató után mód adódhat arra, hogy Kolti Helga elbúcsúzhasson a társulattól, én pedig bemutatkozhassam.