Interjúalanyunk ezúttal egy átlagos veszprémi fiatal – B. Enikő nagykorú –, akit a kitüntetésekről alkotott véleményéről faggattunk. Így, a Gizella Napok díjai után érdemes megismerni az utca emberének gondolatait. Tanulságos.

Index: - Ha azt a szót hallod, hogy kitüntetés, mi jut eszedbe?

BE: - Azok a nagy plecsnik - mint például a „Kiváló dolgozó”. Meg a Kossuth-díj. Ha az ilyen díjakat is ide soroljuk.

Index: - Szerinted miről kellene szólnia egy kitüntetésnek?

BE: - Ne olyan legyen, mint pl. a Kossuth-díj, abban a hűbéri rendszer visszatükröződését látjuk, mindig ki lehet nagyjából találni, hogy melyik talpnyalók kapják. Érdem alapján adják oda, olyannak, akire mindenki nyugodt szívvel bólint, mert megérdemelte. Valóban arról szóljon, amire kitalálták, ami a rendeltetése. Semmiképpen se legyen „fizetőeszköz”.

Index: - Mivel járjon egy ilyen kitüntetés?

BE: - Ha én kapnék egy ilyent, annak örülnék a leginkább, ha a köz elismerésével járna. Meg persze anyagiakkal. De nem tudnék úgy átvenni egy díjat, hogy nem tudom, miért is kaptam. Fontos, hogy független szakértők ítéljék oda, hogy nyugodt szívvel vehessem át, és ne mondhassák a háta mögött, hogy “Persze azért kapta mert….”

Index: - Milyen veszprémi kitüntetéseket, díjakat ismersz?

BE: - Brusznyai-díj, mert azt egyszer az egyik gimnazista osztálytársam megkapta, ő meg is érdemelte. Itt van a Gizella-díj, amit úgy osztogatnak. Meg a Hornig-díj, de erről nem tudok sokat, és a Petőfi Színháznak is van – vagy csak volt? – közönségdíja, amit a nézők ítéltek oda.

Index: - Mit tudsz ezekről a díjakról? Kik kaphatják meg és hogyan?

BE: - A Brusznyai-díjat eminens tanulók és kitűnő pedagógusok kapják, de hogy kik ítélik oda, arról fogalmam sincs. A Gizella-díjnak szerintem nincs súlya, boldog-boldogtalan megkaphatja, talán a város vezetői ítélik oda?

Index: - Mit tudsz a díjazottakról?

BE: - A Gizella-díjasok benne vannak az újságban, de külön nem szoktam figyelni. Már a tavalyiakról sem tudok semmit. Ha olyan kapja meg, akit szeretek, vagy akiről tudom, hogy megérdemli – ez bármilyen díjra érvényes –, annak persze örülök, és megjegyzem egy életre. Ezért ismerek valószínűleg ilyen kevés díjazottat. Az arcukat megtalálhatom az újságban, de, hogy miért kapták, arról max. három szót ejtenek. Az, hogy „munkásságáért” nekem nem mond semmit. Valóban le kellene írni az indoklást, tájékoztatni kellene a város polgárait. Nagyon fontos lenne tudni azt is, hogy a díjazottakon kívül még kiket jelöltek a díjra, és kik szavaztak, kik döntöttek, egyáltalán mi (vagy ki) jogosította föl őket, hogy ők döntsenek. Tehát többet kellene tudni róla, ugyanis egy díjnak – szerintem – csak így lehet súlya, igazi értéke.

Index: - Te milyen kitüntetést találnál ki?

BE: - Többet is. Lenne egy „greenpeace-es”, természetvédelmi, állatvédelmi, környezetvédelmi öko-díj. Alapítanék egy másikat is, amit azok kapnának meg, akik a legtöbbet tették a városért – függetlenül attól, hogy politikusról, sportolóról, tudósról vagy éppen mesteremberről van szó. Ezt a díjat a polgárok ítélnék oda. Természetesen egy kulturális díjat is kitalálnék, de ez is többrétegű lenne: például a helyi művészeknek az itt lakók adnának egy külön elismerést, de a jelöltek állításába a város vezetése is beleszólhatna. A döntés nagyon kényes dolog, finoman kellene kidolgozni, úgy, hogy a nép és a vezetés is a magáénak érezze, és ezért vállalja a felelősséget is.

Index: - Ismersz ideális díjat vagy kitüntetést?

BE: - A Nemzet Színésze ilyen. Teljesen érthető és tiszta minden mozzanata. Tudjuk, mivel jár az erkölcsi megbecsülésen kívül (jelentős havi apanázs), tudjuk kik választhatnak (ők maguk), tudjuk mikor (ha valaki eltávozott közülük) és azt is tudjuk, hogy kik közül, mi alapján (életkor, színészi pálya). Ennyire egyszerű…