Néhány hónapja eldőlt, Veszprém nem jutott túl az Európa Kulturális Fővárosa pályázat első fordulóján. A pályázat szlogenje: Egy mindenkit visz. „Elfogadhatatlan és mérhetetlenül idegen ettől a gondolattól, hogy tíz vesztes város lehajtott fővel kullogjon el” – nyilatkozta lapunknak Asztalos István, kultúráért felelős alpolgármester, akit a további tervekről kérdeztünk.

Index: – Hogyan fogadták a bírálók döntését?

Asztalos István: – Csalódottak voltunk, mert komolyan bizakodtunk a továbbjutásban.

Index: – Érett pályázatot sikerült benyújtani?

AI: – Szerintem egyik pályázat anyaga sem volt igazán érett. A mienk sem. Az egész történetet folytonos időzavar kísérte: 2004 októberében látott napvilágot az Európa Kulturális Fővárosa pályázat, legfeljebb azok a városok lehettek előnyben – ha voltak ilyenek –, akik korábban nem hivatalos csatornákon információkat szereztek felőle. Tehát 2004 októberében indulhatott el a pályázati felkészülésünk – és a szűkre szabott idő nem volt elegendő ahhoz, hogy végsőkig kiérlelt koncepciókat fogalmazzunk meg. Természetesen kérdéses, hogy ez volt-e a perdöntő elem. Mindenesetre, ha pár hónap még rendelkezésünkre áll, biztosan érettebb pályázatot alkottunk volna.

Index: – Mi okozta még a pályázat „vesztét”?

AI: – Ezt a kérdést minden lehetséges fórumon feltettük, és egymással ellentétes válaszokat kaptunk. A hivatalos indoklásban az szerepelt, hogy a szűkebb értelemben vett kulturális megfontolásokhoz képest túlságosan nagy arányban szerepelt a pályázatban a városfejlesztés és a turisztikai szempontrendszer. Hozzáteszem, ugyanakkor az építész szakma – amely szintén értékelte a pályázatokat – Veszprém pályázatát kiemelkedően magasra értékelte, kifejezetten azért, mert abban maradandó értékeket képző városfejlesztési szempontok nagy súllyal voltak jelen. Akadt olyan kritika – és ezt fogadom el leginkább –, amely arra helyezte a hangsúlyt, hogy nem voltak kellőképpen kiérleltek a gondolataink. Egyes információk szerint regionális megfontolások is szerepet játszottak a döntésben. Vagyis szempont lehetett, hogy ezt a nagy fejlesztési impulzust Magyarország rászorultabb térségei felé irányítsák.

Index: – Nem volt hiábavaló a befektetett energia?

AI: – Már összegezték az első forduló adatait, több mint hatszáz publikáció jelent meg a kulturális főváros programmal kapcsolatban Magyarországon és Németországban, ezek nagy részében városunk is szerepelt, a legtöbb esetben fényképpel, kifejezetten pozitív szövegösszefüggésben. A pályázat olyan megmutatkozási lehetőséget adott, amelyet egyébként semmiféle anyagi eszközzel nem tudtunk volna megvásárolni. Ebből a szempontból a hozadék teljesen nyilvánvaló. Van még egy fontos szempont. A Nemzeti Fejlesztési Terv második fordulójába nagy valószínűséggel bekerül egy, a Kulturális Örökség Minisztériuma által képviselt „megaprogram”. Ennek lényege, hogy a kulturális főváros pályázaton induló, de nem nyertes tíz város pályázati elképzeléseinek egy szerkesztett, összehangolt változata – 25–30 milliárd forintos nagyprojekt keretében – bekerül a Nemzeti Fejlesztési Terv második részébe, méghozzá pályázat nélkül. Városonként 2–3 milliárd forint körüli összegben megvalósulhatnak a pályázatok legéletképesebb céljai. Ez messzemenően igazolja az erőfeszítéseinket, immáron nemcsak a marketing, hanem a kézzel fogható városfejlesztés terén is. Végül, de nem utolsó sorban ez a pályázat arra is alkalmat adott, hogy sok mindent átgondoljunk a város kulturális jövőjével kapcsolatban.

Index: – Mi valósulhat meg a minisztériumi pénzből?

AI: – Három lehetőséget emelnék ki. Az egyik a közlekedési hálózat kérdése, amelyet a pályázatban a városi élet általános kultúrájához kapcsoltuk. Emellett gyakran szóba kerül egy hangversenyterem építése – kérdés, hogy a többcélú csarnok mennyire tudja majd ezt az igényt kielégíteni. Kétségtelen, hogy egy ilyen zenei élettel rendelkező városban érdemes elgondolkodni egy olyan többcélú építményen, amely ezt a funkciót is el tudja látni. Kiemelném végül Veszprém páratlan természeti sajátosságát, a Betekints-völgy térségét, benne az állatkerttel, ami minden felmérés szerint városunk legismertebb pontja. Elképzelhetőnek tartok egy olyan milliárdos nagyságrendű projektet, ami ezt a területet célozza meg. A völgy általános rehabilitációjával, az állatkert nagy rekonstrukciójával olyan európai attrakciót hozhatnánk létre, ami megsokszorozhatja Veszprém turisztikai vonzerejét.

Index: – Milyen útmutatót tartalmaz még ez a pályázat a város kulturális jövőjét tekintve?

AI: – Két elemet tartok a különösen fontosnak. Az egyik, hogy valami módon közelebb kell hozni egymáshoz a veszprémi kulturális életet és a városlakókat. A kultúra nem a kevesek luxusa, ha azt akarjuk, hogy jelen legyen Veszprém életében, akkor a veszprémiek életében egyenként is jelen kell lennie. Nagyon érdekes még – és ez a pályázatban is nagy hangsúlyt kapott - a nyelviség kérdésköre: hogyan tehető a kulturális kommunikáció szerves részévé a nyelvi üzenet? Egy viszonylag kis nyelv miként tudja eljuttatni a maga üzeneteit a világba, de legalább Európához? A nyelvi kommunikáció gondolata sokak által izgalmasnak minősített, ám nem kellőképpen kifejtett része volt a pályázatnak.

Index: – Ezek szerint még többször hozzá kell nyúlni a pályázathoz.

AI: – A következő évek egyik „kottája” lehet. Egyrészt bizonyos értelemben valóban összegződtek benne azok a nagy fejlesztési elképzelések, amelyek a város következő tíz évének meghatározó törekvéseit adják. Másrészt olyan alapvető kultúrszociológiai elhatározások születtek meg a teória szintjén, amelyeket ki kell bontanunk.

Index: – A pályázat előkészületeinél többen nehezményezték, hogy kevés ember véleménye szerepelt benne.

AI: – Ezt cáfolom. Tág szakértői kör közreműködését kértük. Megküldtük a pályázattal kapcsolatos kérésünket, a pályázati felhívás tömörített változatát minden jelentősnek mondható civil szervezet számára, azzal a kéréssel, hogy írják le gondolataikat. Felhívást tettünk közzé a városi hetilapban, a televízióban. Aki dolgozni akart, dolgozhatott. És még valami. Egy ilyen pályázat rendkívül speciális igényű feladat. Egy kicsit olyan, mint – mondjuk – az irodalom. Sokak ügye, de végső formájában kevesek hozzák létre.

Index: – Tehát Ön szerint hasznot húzhat még Veszprém abból, hogy indult ebben a versenyben?

AI: – A pályázat szlogenje: Egy mindenkit visz. Elfogadhatatlan és mérhetetlenül idegen ettől a gondolattól, hogy a végén tíz vesztes város lehajtott fővel kullogjon el. Ha egyesítjük az erőnket, az értékeinket is, az érdekeinket is, nem veszíthetünk. Ez a történet nem ért véget. Igazából csak most kezdődik el.