Az Európa Kulturális Fővárosa pályázat első fordulójában kirostálódott városunk. A befektetett munkának viszont mindenképpen volt értelme, és lesz eredménye – így látja a program helyi vezetője, Jokesz Antal fotóművész. Yokes-szel a bírálatról, a veszprémi jövőképről, a lendületről és a provincializmusról beszélgettünk.

- A bírálat az alapvető hibák között a koncepciónélküliséget is említi.

Yokes: - Az európai léptékű koncepcióval valamennyi magyar pályázó hadilábon állt, ez már a város-konferenciákon is kiderült Halléban és Kasselben. A továbbjutó magyar városok is ilyen elmarasztalást kaptak a zsűritől: „még ezekben a pályázatokban sem elégséges az adott alapkoncepció kidolgozottsága (…) voltaképpen hiányzik a gondolkodás egészét átfogó és a projektelemek egymásra épülését meghatározó koncepcionális alapszerkezet, még jobb esetben is csak egy-egy központi tematika vagy metaforika esetlegesnek tűnő retorikai működtetése kelti a koncepció látszatát”. A magyar városok – velünk együtt – többnyire még mindig a rendszerváltás utáni identitáskeresés jegyeit hurcolják. Mindenhol az „ezer év”, a „történelmi kézfogás” és a fesztiválok tömkelege dominál. Veszprém is ezen a pályán halad, ezt nem lehetett tagadni, de most észre kellett vennünk azt is, hogy ezzel nem igazán emelkedtünk ki, mert ebben a kulturális szektorban már többtucatnyi város nyüzsög… Fejünkhöz is vágta jól a zsűri, hogy „a pályázaton induló városok fesztivál-szervezés terén már az Európa Kulturális Fővárosa cím nélkül is hagyományosan erősek”. Persze a zsűri sem igazán konzekvens, hiszen a továbbjutó városok is tele vannak fesztiválokkal.

- Milyen arculatot kívántak adni a pályázatban leírtak a városnak, s Ön szerint milyen irányú szemléletváltásra lenne szükség ezen a téren?

Yokes: - Bár a zsűri teljesen figyelmen kívül hagyta, a pályázatban korunk európai prioritásai is megjelentek. Például az élhető város fogalmához kötődő szociokulturális elemek, az esélyegyenlőség vagy a család- nő- és gyermekközpontúság. A történelmi hagyományunkból is táplálkozó feminin-vonal kidolgozására azonban már csak a továbbjutás esetén maradt volna idő és lehetőség. A női identitást és asszonyi teremtő erőt megjelenítő plakátunk azonban a nyugat-európai közegben (Kassel, Brüsszel) így is nagyon pozitív érzelmeket és reakciókat váltott ki. A pályázat vizuális megjelenésének széleskörű elismerése mellett ma mégis ott tartunk, hogy helyi és intézményi viszonylatban a városi kiadványainkat uraló szedett-vedett ízlésvilág és gondolkodás visszarendeződni látszik, nem egykönnyen vált szemléletmódot semmilyen európaiság vagy korszerűség érdekében. Ma éppen azok mondják, hogy nem kell egy „bukott pályázatot” hasznosítani, akiknek a „szakértelme” csődöt mondott, mikor ugyanezt a pályázatot össze kellett állítani. Ők azok, akik ma is teleszemetelik a kulturális életünket húsz-harminc évvel ezelőtti ízlést tükröző, dilettáns szoftverlovagok által összebarkácsolt kiadványokkal és plakátokkal.

- Mi az oka, hogy a 2010-re vonatkozó pályázatban nincs igazán előremutató, a 21. század technológiájának, formanyelvének megfelelő program?

Yokes: - Azért ez így túlzás. Kétségtelen, hogy a kortárs szellemiség évtizedek óta elkerülni látszik a várost, de a 21. század korszerű formanyelvén megszólaló művek azért már ma is akadnak a kínálatban. Említhetném a táncfesztivál egyes produkcióit, néha a Művészetek Háza kiállításain vagy a játékszínben is találkozunk ilyesmivel. A pályázatban is szereplő, eredendően Veszprémből animált „Dokumentum” nevű művészeti projekt például azt a nemzetközi terepen is otthonos, fiatal magyar művészgenerációt szólítja meg és mozgatja, akik vizualitásban, új médium- és technológiahasználatban évek óta a trendet diktálják Magyarországon. Más kérdés, hogy Veszprém közművelődési és kulturális közege ebből nem képes, vagy nem is akar profitálni. Részben ez a helyi közegellenállás okozta például a most lezajlott – a kulturális fővárosi pályázatban szintén szereplő – Digitális Művészeti Fesztivál teljes szakmai félreértését és érdektelenségét is.

- Voltak-e „pályázaton kívüli” szempontok az elbírálás során? Például az ország régióinak eltérő gazdasági, társadalmi helyzetét figyelembe véve, mennyire indokolt a második körbe továbbjutók kiválasztása?

Yokes: - Természetes, hogy egy hazai fogalmainkhoz képest óriási léptékű projekt – amely országrésznyi területek sorsát határozhatja meg – politikai kérdéssé válik. Nem szívesen mutogatnék azonban lerobbant és reményvesztett peremvidékekre, vagy nyilvánvaló lobbikra, hiszen Veszprém régiójának a viszonylagos fejlettsége most is irritálóan hat az ország távolabbi pontjairól nézve. Persze közelről nézve mindig más képet látunk, de semmi sem akadályozza meg, hogy az európai pályázati csatornákon elérhető támogatásokat ne pályázza meg a város az elkövetkezendő 5–10 évben.

- Mi a szerepe a kieső városok szövetségének?

Yokes: - Többek között éppen az a koordináció lehetne, amely akár a nemzeti fejlesztési tervben, akár európai forrásból elérhető támogatások megpályázásánál kiszűri az azonosságokat, esetleg együttes fellépést, nagyobb régióban való gondolkodást tenne lehetővé. (A zsűri finoman érzékeltette is, hogy például egy Balatont közrefogó, Veszprém – Fehérvár – Kaposvár megaprojekttel sokkal nehezebb lett volna kibuktatni ezt a térséget a nagyon erős pécsi vagy miskolci lobbi ellenére is.) Fontos lenne a szakmai tapasztalatok megosztása is, hiszen nemzetközi terepen egymásra vagyunk utalva, közös érdekünk egy átfogóan pozitív kép sugárzása. Természetesen ezek a városok itthon azért továbbra is egymás konkurensei maradnak az egyedi kínálatukkal.

- Hogyan viszonyultak a város politikai szereplői a munka során egymáshoz, a közös munkához, a pályázathoz?

Yokes: - Paradoxonnak tűnik, de a politikai ellenfelek jobban együttműködtek a pályázat kidolgozásában, mint a város szakmai szervezetei. Szomorúan tapasztaltam, hogy kulturális életünk számos ismert szakembere – egyszerűen felülbírálva a közakaratot vagy akár egyhangú közgyűlési határozatot is – passzív maradt a jövőorientált gondolkodásban, már-már keresztbe feküdt a pályázat előtt is. Különösen kártékony ez a magatartás a versenyből kiesve, hiszen az elmúlt félév gazdag nemzetközi tapasztalatait felhasználva a városmarketingben, arculatban, egyáltalán valamiféle új, Európa-kompatibilis városfilozófia és -imázs kialakításában éppen most lenne szükség összefogásra, szakmai átértékelődésre.

- Mit profitál a város a pályázatból kulturális, politikai, turisztikai, szemléletbeli vagy más téren?

Yokes: - Vannak, akik minél előbb felejteni szeretnék ezt a néhány hónapos időszakot a város életében, hiszen ez a hirtelen jött kaland együtt járt egy metszően éles felvillanással, amely kegyetlenül megmutatta a város kulturális, turisztikai és gazdasági szerkezetét, ezzel együtt a város életét, jövőjét meghatározó struktúra hiányosságait is. Ugyanakkor felvillantott egy eddig nem érzékelt vagy preferált jövőképet is, rávilágítva Veszprém hazai vagy akár Európában is elérhető státusának lehetőségeire. Hovatartozástól függetlenül, mindenképpen profitáltak a pályázatból a politikai szereplők, hiszen bebizonyították, hogy ha a város jövőjéről van szó, maximálisan együtt tudnak működni városi és parlamenti szinten egyaránt. Fel sem mérhető nyereség az a hazai és nemzetközi figyelem és publicitás, amelyben a város pályázóként is részesült. Talán ez motiválta a város vezetőinek azt a felismerését is, hogy Veszprém jövőképének felrajzolásában már nem lehet figyelmen kívül hagyni a nemzetközi trendeket sem. De nem lehet a jövő városáról gondolkodni úgy sem, hogy a városlakók igényeit, elvárásait, a város hétköznapi életét ne emeljük arra a nívóra, amely szinten azok a polgárok élnek, akiket távoli vidékekről – bankkártyájukkal a zsebükben – szeretnénk idecsábítani.

- Hitt a pályázat sikerében?

Yokes: - Én elsősorban magamban hittem és hiszek. Tudom, ez sokakat irritált. Azokat is, akik talán képesek hasonló nagyságú projektek összefogására, ám az „úgysem sikerül” kudarcától félve most taktikáztak – magyarán: egyéni hiúságból hagyták cserben a városukat. Persze könnyen beszélek, hiszen a művészi pályám nincs kiszolgáltatva a helyi érdekeknek, így a pályázat kimenetelétől függetlenül nem is volt e téren vesztenivalóm. Pontosan tudom (több éve vagyok kurátor az NKÖM megbízásából), hogy egy pályázat sikere ezer egyéb dologtól is függ, még ott is, ahol nincsenek politikai megfontolások. Nem ért váratlanul tehát az első forduló eredménye, és nem lepődök meg, bármelyik város lesz végül Európa kulturális fővárosa. Abban viszont most is hiszek, hogy ha Veszprémnek sikerül egyszer levetkőznie provincializmusát és kishitűségét, hosszú távon is életképes és vonzó város lehet.