A kétszintű érettségi első írásbeli vizsgái május első hetében indulnak. Katanics Sándort, a Lovassy László Gimnázium igazgatóját arról kérdeztük, hogyan készültek a diákok és a tanárok az első bevetésre, s hogyan várják a sokat vitatott és bírált új rendszer indulását az érintettek a Lovassyban.

Index: – Sokat hallhattunk a követelmények és a vizsgarendszer folyamatos módosításairól. A diákok időben megkaphatták szükséges információkat?

Katanics Sándor: – A diákoknak a Lovassyban minden egyes, szabályzat által előírt tárgyból megadtuk az információkat. Nem csak a szaktárgyi órák keretében tettük ezt – minden, ami közölhető és közlendő a tételekkel kapcsolatban, az a gimnázium honlapján is megtalálható. Az összes munkaközösség elkészítette tájékozató anyagait, valamint összegyűjtötte azt, mi a fontos az adott tárgyra nézve a vizsgaszabályzatból: milyen segédeszközök használhatók, mit biztosít az iskola, mit kell a diáknak magával hoznia. Ezeket a tudnivalókat a szaktanárok a tanulók tudomására hozták, valamint interneten is hozzáférhetővé tették hatvan nappal az érettségi megkezdése előtt.

Index: – Nem késő ez egy kicsit?

KS: – A követelmények nem derültek ki későn, bár tény, hogy folyamatosan alakulnak, s ez valóban frusztrálóan hat a tanárokra néhány tantárgy esetén. A rendszer 1997 óta épül, s nem tartom etikusnak azt, hogy most, amikor több tízezer diáknak már csak hetei vannak az érettségiig, a politikusok a médián keresztül feleslegesen nyugtalanítják őket. Ezt én kétszeresen élem át, mert nagyobbik lányom idén érettségizik, tanárként pedig az iskolában találkozom a diákok aggodalmával. Nyolc éve tudunk ezekről a változásokról, s éppen most, a megvalósulás előtt kezdik ki őket. Néhány anomáliát én is nehezen fogadok el: ilyen például a mostanában sokat emlegetett előny, mely a korábban érettségizetteknek kedvez, s amelyről nagyon sokat hallani a médiában. Úgy tudom azonban, hogy az újra jelentkező korábbi végzősök száma nem jelentős a megyében, így őszintén remélem, hogy a struktúrát nem borítja fel, s nem jelent veszélyt az idei tizenkettedikesek esélyeire. Ha mégis, bízom benne, hogy az OM képes lesz a probléma szakszerű kezelésére.

Index: – Milyen hangulatban várják a tanárok az érettségit?

KS: – A tanárok, vizsgáztatók felkészítésére a minisztérium javaslata alapján jelentős összegeket áldozott a költségvetés az elmúlt két-három évben. Ennek ellenére kétségtelen, hogy minden tanár izgalommal tekint az első új típusú érettségi elé. Az aggodalmak csak akkor múlnak majd el, ha már négyszer-ötször végigcsináltuk a vizsgáztatást. A régi rendszert ismertük, rutinszerűen bonyolítottuk le, idén viszont oda kell figyelni minden részletre.

Index: – Hogyan készítik fel a diákokat az új típusú érettségire? A tanórákon kívül milyen plusz szervezést igényel ez?

KS: – A felkészülés nem most kezdődött. Bő egy évvel ezelőtt a tizenegyedikes diákok részt vettek a próbaérettségin – igaz, csak egy általuk választott tárgyból. Sőt, a mi iskolánk tanulói két éve is írtak már ilyet, bár ennek résztvevői még a régi rendszer szerint érettségiztek tavaly. A 2003-as próbának inkább az volt a jelentősége, hogy tesztelje a vizsgarendszert, a tavalyi próbavizsga pedig a diákok számára is bepillantást engedett az érettségi tartalmi követelményeibe.

Index: – Milyen arányban jelentkeztek közép-, illetve emelt szintű érettségire ebben az iskolában?

KS: – A középszintű érettségi szervezéséért minden iskola maga felel, ám akadnak iskolák, melyek helyszínül szolgálnak az emelt szintű vizsgák lebonyolítására – ilyen a mi intézményünk is. A diákok február 15-ig jelezték az Országos Értékelési és Vizsgaközpont Regionális Irodái felé, hogy mely tárgyból, milyen szintű vizsgát tesznek. A Lovassy László Gimnáziumra jellemző arányok nem általánosak, ugyanis nálunk nagyon magas az emelt szintre jelentkezők száma a többi középiskolához képest. Matematikából például a megyében emelt szintre jelentkezett 176 diákból 85 hozzánk jár, fizika tantárgyból pedig a megye 47 emelt szintű vizsgázójából 32 a mi iskolánk tanulója. Az az igazság, hogy mivel a legtöbb egyetem csupán középszintű érettségit ír elő, s az emelt szintet egyfajta plusz pontszerzési lehetőségként kezeli csak, sokan megelégszenek a középszinttel. Aki emelt szinten vizsgázik és legalább közepesre, 33 százalékosra teljesít, az 7 plusz pontot kap a felvételi vizsgán. Nálunk ezt sokan megkockáztatják, máshol azonban a jelek szerint kevesebben. Talán csak a bölcsészkarok képeznek az egyetemek közt kivételt, mert ezeken a karokon nyelvből mindenképpen követelmény az emelt szintű vizsga – megjegyzem, nagyon helyesen.

Index: – Az idén érettségizők olyan oktatásban részesültek, mely a lexikai tudásra helyezte a hangsúlyt. Milyen eredményességgel fognak vajon szerepelni egy kompetenciaközpontú vizsgán?

KS: – A PISA-felmérések alapján tudjuk, hol áll Magyarország a logikai készségek és a szövegértés terén. Nagy hiányosságaink vannak, melynek oka az oktatási rendszerben gyökerezik. Ezen segíteni fog az új érettségi rendszer, hiszen a tananyag, a tantervek, a tanítási módszerek és a követelmények mindig is a kimenethez igazodtak. Hogy mit és hogyan tanítunk, azt az határozta meg, mit várnak a diáktól a felvételin. A tanárok egy része persze nagyon nehezen áll majd át arra az új szemléletre, melyet az új érettségi képvisel; nehéz a húsz-harminc éves gyakorlatot megváltoztatni. Attól azonban óvakodnék, hogy túlságosan kisarkítsuk a régi és új érettségi közötti különbségeket, és messzemenő következtetéséket vonjunk le a diákok eredményességével kapcsolatban. Legtöbben ugyanis középszintű érettségit tesznek majd, s azt – ugyanúgy, ahogy eddig – a saját iskola bonyolítja, a bizottságokban a saját tanáraik ülnek, a dolgozatokat a saját szaktanár javítja, s külső szemként az eddigiekhez hasonlóan csak egy elnök jön, aki a törvényességet és nem a követelményeket, minősítéseket felügyeli.

Index: – Összességében mi a véleménye az új vizsgarendszerről?

KS: – A rendszer átgondolt és jó, de semmiképpen nem problémamentes. Nagyon precíz szervezést kíván, s a bonyolult és sokváltozós folyamat számos tévesztési lehetőséget rejt magában. Óriási viszont annak a jelentősége, hogy végre egységesíti a követelményeket. Eddig mondjuk matematikából nyolc-kilencféle érettségi létezett, s ezeket egymással nem lehetett összemérni: egy nappali tagozaton szerzett érettségi nem hasonlítható össze egy levelezőssel, egy szakközépiskolai egy kéttannyelvű gimnázium vizsgájával. Most ez a differenciáltság megszűnik. Ugyanazok a követelmények, a szintek, a pontozás. A rendszer előnye még, hogy megszünteti a diákok túlterheltségét is, mert egyértelművé válik a kimenet. Eddig a különböző egyetemek felvételi vizsgái jelentősen eltérhettek egymástól – hol többet, hol kevesebbet vártak a diákoktól. Ettől az évtől kezdve viszont mindenhol ugyanazt a szintet kell teljesíteni – erről a diákok jó előre tájékozódhatnak, s kezdettől fogva készülhetnek saját iskolájukban.