A Pannon Várszínház 2004 őszén fogott bele az önkormányzati tulajdonban lévő Séd Filmszínház részleges felújításába. A jelképes bérleti díj mellett kb. 15 millió forintot fordítottak a munkálatokra. Vándorfi Lászlót, a Pannon Várszínház ügyvezetőjét az eddigi eredményekről, a tervekről és az új helyzet adta lehetőségekről kérdeztük.

Index: - Mit szólt ahhoz, hogy nem sikerült értékesíteni a Séd Filmszínházat?

Vándorfi László: - Nem lepődtem meg, számítottam rá. Nem vagyok ingatlanszakértő, de sok hozzáértő ismerősöm azt mondta nekem, hogy feltehetőleg ez lesz a vége. Az épületet valamennyire ismerve megtapasztaltam, hogy valóban hatalmas beruházás a mozi elbontása és újraépítése.

Index: - Az új helyzetben hogyan látja a lehetőségeiket?

VL: - Egy évadunk biztos hogy van, szerintem több is. Nem olyan egyszerű egy szerződéskötés hivatalos részét lefuttatni, és utána még következnek a munkálatok. Meggyőződésem, hogy az épület lebontásával és újraépítésével nem valósítható meg a beruházás. Ráadásul az építészek szerint egy ilyen kocka alakú épületet nagyon egyszerű úgy „öltöztetni”, hogy abból valóban érdekes konstrukció kerekedjen.

Index: - Jelenleg milyen szerződés van a színház és az önkormányzat között?

VL: - Szerződésünk értelmében az ötezer forintos havi bérleti díjnak csak az áfáját kell befizetnünk, cserébe gondozzuk és fenntartjuk az épület ránk eső részét. Az elmúlt évben körülbelül 15 millió forintot költöttünk a felújításra és az állagmegóvásra. Jelen állás szerint 2005. június 30-ig maradhatunk az épületben, nyilvánvalóan az új helyzet értelmében újabb tárgyalásokat kell folytatnunk a város vezetésével. Mindenesetre úgy gondolom, hogy hosszú-hosszú évekre leróttuk ebben a városi tulajdonú épületben a helyrehozatali munkánkkal a bérleti díjat. Én inkább arra számítanék az elkövetkezendő megbeszéléseken, hogy a tulajdonos is hozzájárul a rekonstrukciós munkákhoz.

Index: - Mi lett volna, ha eladják az épületet?

VL: - Úgy határoztam, hogy nem gondolkozom ezen egészen addig, amíg nem születik döntés az ügyben. Különösebben nagy veszélyét azonban nem láttam. Ennek több oka is van. A konferenciaközpont beruházás hatalmas összegekkel járna, emellett léteznek olyan építészeti paraméterek, amelyek miatt nem lehet a jelenlegi magasság fölé terjeszkedni. Egy konferenciaközpont nélküli új nagy szállodának pedig szerintem nincs különösebb létjogosultsága Veszprémben. Az megint más kérdés, hogy ha elkészül a sportcsarnok, akkor ott érdemes lenne építeni egy konferenciaközpontot magába foglaló komplexumot.

Index: - Egyáltalán miért vágott bele a Pannon Várszínház ebbe a beruházásba?

VL: - Az egész úgy indult, hogy szükségünk volt egy helyre, ahol a Valahol Európában című darabot színpadra tudtuk vinni. A város pedig adott egy lehetőséget, amiben nem nagyon volt kockázata. Nyilván nem kezdtük volna el a felújítást komoly támogatói ígéretek nélkül. A pénz olyan cégek jóvoltából jött össze, amelyek leginkább a kockázatot is vállaló innovatív szándékot értékelték. Támogatóink beruházás jellegű kiadásokra adtak pénzt, úgy, hogy tudták, csak márciusig biztos a helyünk a moziban. Ha ennek hosszabb kifutása van, akkor – véleményem szerint – ez a hajlandóság megsokszorozódik. A rizikót mi vállaltuk, ugyanis csak akkor tudunk itt működni, ha a teltházunk van. A felújítás a támogatásokból valósult meg, de nem láttuk, mibe kerül a működtetés, mennyi lesz az épület rezsije, milyen buktatókkal találkozunk a munkálatok során.

Index: - Megkereste az önkormányzat az új pályázat előkészítésekor a Pannon Várszínházat?

VL: - Eddig még nem, nem is tudok semmit az új kiírásról. Épp ma beszéltem ez ügyben polgármesterünkkel – egészen bizonyosan le fogunk ülni és megbeszéljük az aktuális kérdéseket.

Index: - Milyen felújítási munkákat végeztek el eddig?

VL: - A tetőszigetelést, az épület belső festését, a teljes takarítást. Új színpadot, öltözőt alakítottunk ki, mobil színháztechnikai berendezéseket szereltünk be. A villany szétválasztását megcsináltattuk, január elsejétől külön árammérőről üzemel az Expresszó Klubmozi és a Pannon Várszínház. A mai napig villannyal fűtünk, ez pedig igen borsos összeget emészt fel. Létezik egy tanulmányterv a gáz bevezetésére, de ebbe csak akkor érdemes belevágni, ha hosszútávon tudunk tervezni.

Index: - Mire van szükség, mit szeretnétek még változtatni?

VL: - Fel kívánjuk újítani a nézőteret, az öltöző egy része nem hőszigetelt – ezt is meg kell oldanunk. A színháztechnikai fejlesztések sem maradhatnak el. Ha határozott, de hosszú távú szerződés jönne létre, akkor nem tartom lehetetlennek egy teherlift beszerelését.

Index: - Milyen megoldásnak örülne leginkább a Pannon Várszínház?

VL: - Azt szeretném, ha az eddigi kondíciók mellett tulajdonosi hozzájárulást is kapnánk, hogy a fejlesztéseket végre tudjuk hajtani. Egyre inkább látszik, hogy ezt az épületet feltehetőleg nem fogják elbontani, és a helyére másikat építeni. Ha a mozi állapota jó, akkor az ingatlan többet ér – ez megéri a tulajdonos önkormányzatnak is. Én egy befektetőjelölttel találkoztam, s ő úgy szerette volna megvalósítani tervét, hogy a színházi szolgáltatást megtartotta volna – tehát lett volna helyünk az épületben. Személy szerint ezt tartanám most a legésszerűbb megoldásnak. Így az egykori Séd Filmszínház hangversenyeknek, színházi, táncszínházi előadásoknak és mindenféle kortárs megmozdulásnak lehetne helyszíne – azt hiszem, erre lenne is igény a városban.

Index: - S ha mégsem így alakul a helyzet?

VL: - Úgy látom, egy évadunk akkor is biztosan van, ha 2005-ben az önkormányzat olyan befektetőnek adja el a mozit, aki nem tervezi a velünk történő együttműködést – ugyanis a munkálatok megkezdése bizonyára ki fog tolódni a 2005-ös 2006-os évad végéig.

Index: - Ön szerint Veszprém egyáltalán „elbír” három színházat?

VL: - Önkormányzati szempontból két színházat „bír el”, hiszen mi semmilyen városházi támogatást nem kapunk, a közpénz nem oszlik háromfelé. Csak a Táncfesztivál létrehozásában segít az önkormányzat, illetve természetesen megkaptuk ezt a lehetőséget – ám a beruházásunk nagyságát tekintve jó pár évre előre kifizettük a bérleti díjat. A nézők szempontjából pedig bármennyi színháznak létjogosultsága van a városban – ha életben tudnak maradni. Mi biztosan nem hasonlítunk a Petőfi Színházra – ők se ránk –, a Kabócára végképp nem… és ez így van rendjén. A többit a nézőkre kell bízni: döntsenek ők! Ha helyben, Veszprémben több választási lehetőség is adott, talán nem attól kell félnünk, hogy Székesfehérvár, Zalaegerszeg vagy Budapest elszívja a veszprémi színházlátogató közönséget.