Muraközy Pétert az Enyhe Fintor óta ismeri nagyon sok ember a városban. A hely azóta bezárt, Murak pedig újra és újra próbálkozik – Utcazeze Fesztivállal, Expresszó Klubmozival, Sörpincével… A régi Fintorról, az új lehetőségekről, a kiöregedésről és a fiatalokról beszélgettünk…

Index: - Miért volt annak idején annyira sikeres az Enyhe Fintor?

Murak: - Az újszerűsége miatt, mivel nem volt másik ilyen típusú hely a városban. Akkoriban a klasszikus értelemben vett kocsmák üzemeltek, ám a Fintorban nem volt muszáj leülni, az átlagnál hangosabban szólt a zene, koncerteket szerveztünk, s ha nem fogyasztottál, akkor sem néztek ki. Mi nem is kimondottan kocsmának indítottuk a helyet, de félre ne értsél, nem volt benne semmiféle misztikum, csak éppen nem tetszettek azok a „vendéglátó-egységek”, amelyek léteztek Veszprémben. Olyant szerettünk volna, ahol mi tehetjük be a zenét, mi határozzuk meg az arculatot… Valójában mi akkor a hiány ellen küzdöttünk…

Index: - Pedig elég misztikus ma már a Fintor-érzés…

Murak: - Az összefogás misztikumában biztosan segítségünkre volt a régi úttörős énünk… Tényleg, kicsit őrsi gyűlés-szerűen működött az egész – ki, kinek lesz a párja a pult mögött, milyen programot szervezünk –, de efelett tényleg eljárt az idő.

Index: - Ezért is lett vége?

Murak: - Részben generációs problémák, részben az anyagiak miatt zárt be a Fintor. A nyitástól a zárásig eltelt tíz év, s az, ami évekkel azelőtt jó volt nekünk, már nem felelt meg tíz évvel később. Ahhoz, hogy megcsinálhassuk azt, amit szerettünk volna, nem is a pénz, hanem a biztonság hiányzott. Pontosan az, hogy tudjuk, még sokáig ott maradhatunk. Ezt viszont a város nem tudta garantálni. A Fintorra ráfért volna egy felújítás, át kellett volna alakítani az arculatát – a mi megváltozott elképzelésünknek megfelelően. A műanyag pohár, a sötét WC fölött eljárt az idő.

Index: - Azért van nosztalgiád?

Murak: - Olyan szinten igen, hogy nagyon sok embert ismerek, aki „Fintoros” volt, nap mint nap találkozom velük – hivatalokban, iskolákban, bárhol. Jó látni, tapasztalni, hogy örömmel emlékeznek vissza arra az időszakra. Ott nőtt föl az egész jelenlegi, huszonöttől harmincötig terjedő korosztály. Viszont most is ugyanazt csináljuk tovább, csak máshol és máshogyan, tehát nem hiányzik az a fajta életérzés.

Index: - Nem merült fel az az ötlet, hogy továbbadjátok az új generációnak a Fintort?

Murak: - Én mindig azt mondtam bárkinek, aki megkeresett – márpedig sokan megtaláltak –, hogy vigyék csak tovább, még segítünk is nekik. De úgy látszik senki sem volt eléggé elszánt. Az ingatlan ma is ott áll üresen, ha annyira lenne rá igény, akkor megcsinálná valaki.

Index: - Tehát szerinted nincs létjogosultsága a helynek?

Murak: - Ha lenne, már újra működne. Úgy gondolom, amit valaha a Fintor képviselt, az ma is létezik, csak kicsiben és szétszórtan a városban. Akadnak olyan helyek, ahol szabadabb a légkör, akár táncolhatsz is az asztalon, koncerteket hallgathatsz, DJ partykon vehetsz részt.

Index: - Ahhoz, hogy valaki belevágjon abba, amibe ti akkor, mi kell? Sok pénz?

Murak: - Nem hiszem, nekünk sem volt. Persze most nehéz megítélni a helyzetet, megváltozott a világ. Valószínűleg több pénz kellene hozzá, de leginkább a lelkesedés hiányzik. A városé volt az épület – ma is az –, nem fizettünk érte, csak tettük a dolgunkat. A mozinál is ez a helyzet. Az önkormányzat végül is hagyja dolgozni az embert. A Fintor most is ott áll üresen, ha valaki nagyon akarná, és naponta kopogna a Dióssynál, akkor ki tudná harcolni előbb-utóbb az újraüzemelés lehetőségét. Valószínűleg a mai világban valaki odaállna mögé, és már nem lenne olyan, mint akkor volt, de ez más kérdés.

Index: - Mennyire látod pezsgőnek a veszprémi ifjúsági életet?

Murak: - Az Expresszóban például elkezdődtek a koncertek, s bár az első hónapban nem nagyon érdeklődtek, azóta egyre több veszprémi zenekar jelentkezik, hogy szeretnének fellépni nálunk. Azt látom, hogy a fiatalok megragadják a lehetőséget – ha azokat eléjük tesszük. A zenekarok koncertjei iránt egyre nagyobb az érdeklődés, szóval működnek ezek a körök. Az, hogy össze kell-e fogni őket, az más kérdés. Szerintem nem.

Index: - Egy ifjúsági jellegű hely nem segíthetné a fiatalok önszerveződését?

Murak: - Léteznek ilyen szerveződések, csak nem helyhez kötöttek. Ott van például a Syrup. Ők országosan elismerten képviselnek egy szubkultúrát, működnek, megjelennek az ország több pontján, hírleveleket adnak ki, Veszprémben az Expresszó Klubmozi a törzshelyük…

Index: - Furcsa, hogy az Expresszó kezd valamiféle klubbá alakulni.

Murak: - Ez cél is volt, nem véletlenül döntöttünk a „Klubmozi” elnevezés mellett. Most, hogy kivettük a széksorokat, még inkább klubszerű a hangulat, amit a hétvégi koncertek, DJ partyk tovább erősítenek. Mégsem ugyanaz, mint régen, nincsenek „Expresszósok”, de nem biztos, hogy ez baj.

Index: - Szerinted mi hiányzik itt Veszprémben?

Murak: - Nem is kell sokat gondolkodnom rajta, mint szülő – nyilván, ahogy öregszem – érzem a hiányt. Egy többfunkciós, zárt játszótérnek egészen bizonyosan létjogosultsága lenne a városban. Ezt még szeretném megvalósítani a jövőben. Harmincöt éves vagyok, más mozgat, mint tizenöt évvel ezelőtt. Mi részben valóra váltottuk álmainkat, most a fiatalokon a sor, csinálják meg a saját helyüket, „forradalmukat”, ha tényleg hiányzik nekik.