Nagy szeretettel fogadták kedden este a Március 15. utcai sportcsarnokban Éles Józsefet.- Imádom Veszprémet, ezért amikor hazatértem Svájcból a rövid húsvéti szabadságra, az első dolgom volt felhívni Hajnal Csabát, hogy megkérdezzem, mikor lesz Fotex-meccs - mondta a kiváló kézilabdázó, aki jelenleg a helvét másodosztályban a bentmaradásért küzdő Amiticia Zürich játékosa. Éles Józsefet méterenként állították meg az ismerősök, szurkolók a veszprémi csarnokban a Fotex-Győri ETO bajnoki mérkőzés előtt, és érdeklődtek hogyléte felől.

- Hogy megy a sora?
- Nem panaszkodhatom, jól érzem kint magam, egyedül a családom hiányzik. De úgy döntöttünk feleségemmel, hogy az ismerkedés fél évére egyedül megyek ki, hogy ne bolygassuk meg a gyerekek megszokott életét, s majd augusztustól leszünk együtt Zürichben.

- És hogy megy a játék az új állomáshelyén?
- Remekül. Azért vittek oda idény közben, hogy segítsek kiharcolni a bentmaradást. Egyelőre kiválóan alakulnak a dolgok: tíz mérkőzésből kilencet megnyertünk, egy pedig döntetlen lett. Számításaim szerint még négy pontot kell gyűjtenünk tervünk teljesítéséhez, és ez valószínűleg sikerül, mert azután a papírforma szerinti gyengébb csapatokkal találkozunk.

- Mintha kicsit soványabb lenne...
- Lefogytam négy kilót, most nyolcvanhárom a súlyom. Ez részben még a megváltozott görögországi étrend, másrészt pedig a svájci legényélet eredménye. Egyébként jót tett a műtött lábamnak, hogy kevesebb terhet kell cipelnie a meccseken és az edzéseken.

- Sikerült teljesen felépülni a súlyos sérüléséből?
- Hála Istennek, igen. Már egyáltalán nem fáj a lábam, és úgy terhelhetem, mint régen.
- Itthon korábban átlövő volt, majd irányító. Kint milyen poszton játszik?
- Lövő vagyok.
- Hány góllal terhelte meg az ellenfelek hálóját?
- Nem tudom pontosan, mert nem vezetek statisztikát, de hatvan-hetven között járok, ami tíz meccsen nem rossz.

- Nem érzi visszalépésnek a svájci másodosztályt?
- Egyáltalán nem, mert a közhiedelemmel ellentétben erős a mezőny. Ám a lényeg, amiért Svájcba akartam szerződni, hogy megkezdhessem az átmenetet a játékból az edzőségbe. Nos, nyártól én leszek a csapat játékos-edzője, és jelenleg azért lobbizom, hogy egykori veszprémi csapattársam, a korábbi szlovák válogatott kapus, Lu-bomir Svajlen legyen a pálya-edzőm.

- Mi a távolabbi célja?
- Csapatommal, az Amiticia Zürichhel szeretnék feljutni a svájci első osztályba. Nem lesz egyszerű, mert mint már mondtam, arrafelé is magas szinten játsszák a kézilabdát. Ne feledjük, pár éve a helvétek elbúcsúztatták válogatottunkat a svédországi Európa-bajnokság selejtezőjében.

Forrás: Napló