Az egykori Csomay-strand területét először egy 1855-ös térkép jelöli – ekkor a ma belvárosi térség a település szélét jelentette. 1924-ben legelőként jelzik, majd az elhanyagolt, városi szemétlerakóként és kavicstermelőként használt, vad területen 1933 augusztusában építeni kezdik a strandot.

Az építkezés indulásának évében a munkálatokat lelkesen fogadta a közvélemény, a Veszprémi Hírlap újságírója így kommentálja az eseményeket: „a Völgyikút elhagyott környékén rövid idő alatt kultúrát csinált az emberi akarat”, s a cikk írójának szemei előtt megjelenik „Veszprém mint úszóhegemónia” képe.

Ha nagyhatalom nem is lett a város, tény, hogy a harmincas években a strand versenymedencéjében tartotta edzéseit Veszprém NB I-es vízilabdacsapata. A kilencvenes évek közepén, a Naplóban megjelent nosztalgiázó cikkek arról szólnak, hogy a két-háromezer vendég befogadására képes strand a hatvanas évek végéig társadalmi események színhelyéül szolgált. A gyerekmedence közepén lévő szigeten koncerteket szerveztek, minden szombaton bált rendeztek, a látogatók tornaszereket használhattak a füves területen, működött itt büfé, borbély és cukrászda, s itt nyílt lehetőségük a kikapcsolódásra azoknak, akik pénz, idő vagy egyéb lehetőség híján nem utazhattak a Balatonra. A strand területe tehát valóban a köz parkja volt.

A strand a hatvanas évek végéig működött, ám elavultságára és a medencék korszerűtlenségére hivatkozva 1968-ban bezárták. Két medencét építési törmelékekkel töltöttek fel, a terület forrásainak vízhozama és minősége pedig csökkeni kezdett, s a 2003-as területfelmérés eredményeként az „erősen szennyezett” minősítést kapta. Néhány évvel ezelőtt, a Vetési Albert Gimnázium helytörténeti kutatással foglalkozó diákcsoportja a ma ismerős állapottal találkozott: a belváros egyetlen nagyobb zöld területe a hajléktalanok paradicsomaként funkcionál, romos házak szegélyezik. A kilencvenes években Egei Sándor kezdeményezésére aláírásgyűjtés indult a strand helyreállításért, a kezdeményezés azonban nem járt sikerrel, s a polgármester a Veszprémi 7 napnak azt nyilatkozta, hogy a strand felújítása nem lenne jövedelmező, helyére lakóparkot terveznek.

Ez az elképzelés nem bizonyult véglegesnek, ugyanis az utóbbi években többféle lehetőség is felmerült a régi Csomay-strand területével kapcsolatban. Brányi Mária táj- és kertépítész elmondta, hogy az egyik ötlet szerint, a Kopácsi utca mellett felparcellázták volna az önkormányzati tulajdonban lévő területet, de a javaslat a tiltakozások hatására elhalt. Ezek után a strandot a meglehetősen tág, „városközponti vegyes terület” kategóriába sorolták, mely a korábbi közparki besoroláshoz képest teret nyitott a beépítésre. A polgármesteri hivatal 2004-ben meghívásos tervpályázatot írt ki a terület hasznosítására. Sajnálatos, hogy csak építészeket hívtak meg, táj- és kertépítész tervezőket nem, holott a terület korábban közpark volt, s bizonyos százaléka még ma sem beépíthető.

Brányi Mária, aki kollégáival 2003-ban vizsgálatot készített az önkormányzat megbízásából a Kopácsi utca és a Völgykút patak közötti zöldterület múltjáról és jelen állapotáról, úgy gondolja, a legfontosabb kérdés az: lesz-e a területből igazi belvárosi közpark, ahol a város lakói pihenhetnek, szórakozhatnak, kikapcsolódhatnak. Programot jelenthet-e a hely, vagy csak egy növényekkel fedett területet kapunk, amin legjobb esetben is csak keresztülhaladnak az emberek, ha arrafelé akad dolguk. Visszanyerheti-e a terület régi jelentőségét? A hely adottságai alapján ennek nincs akadálya, hiszen a hely központi fekvésű, panorámája gyönyörű, a patak és a források pedig tovább növelik a terület értékét.

Az emberben azonban óhatatlanul felmerül a kétely, ha számba veszi a város közparkjait. Hogyan funkcionálnak Veszprémben az ehhez hasonló parkok? Ki-ki gondolja végig, mennyire használja ki például az Erzsébet-ligetet, ami régen szintén nem csupán a napi útvonal része, hanem úticél volt, s aminek játszóteréhez hasonlót a nyolcvanas években csak Budapesten lehetett találni. Hányan választják hétvégi programul a Betekints-völgybe való sétát – ez a hely szintén látott már mozgalmasabb napokat is.

A városnak valóban szüksége lenne végre egy valóban közösségi, szabadtéri területre, a tervezők pedig ezt is ígérik. Várjuk, mi lesz belőle.

kőváry