A 2004-es év utolsó jármű-formatervezési pályázatát a francia L’Argus autós magazin szervezte az Európai Unió designintézményeinek hallgatói számára. A pályázat témája egy jövőbeli, átalakítható kishaszon-gépjármű megtervezése volt. A versenyt egy magyar, sőt veszprémi fiatal egyetemista fiú, „ex-vetésis” diák, Magyari Gábor nyerte.

Index: - Mivel díjazták a munkádat?

MG: - Megkaptam az első helyezettnek járó 3000 euró pénzjutalmat, de annak sokkal jobban örülök, hogy a díjátadó esten a Renault designstúdiójának főnöke meghívott egy három hónapos franciaországi gyakorlatra.

Index: - Ha jól tudom, áprilisban utazol…

MG: - Igen, úgy állapodtunk meg, hogy április elejére várnak vissza. Elvileg bő egy hónap múlva indulok, igaz részleteket még mindig nem tudok… de hallottam már a franciák ügyintézési szokásairól, így próbálok nyugodt maradni.

Index: - Honnan jött az ötlet, hogyan kezdted a munkát?

MG: - Amikor tudomást szereztem erről a pályázatról, éppen egy másik pályázat kudarcait emésztettem. Utólagosan elemezve a helyzetet, arra jutottam, hogy azért nem értem el eredményt az ezt megelőző pályázaton, mert túl hétköznapit találtam ki, nem volt újdonságértéke. Ezért aztán minden gátat levetettem, szemet hunytam az eddig tanult gépészeti és fizika ismereteim felett, és nekiálltam fantáziálni… és voilà!

Index: - Hányan pályáztatok?

MG: - Pontos számot nem tudok mondani, de 700 és 800 között.

Index: - Jelenleg tanulsz vagy dolgozol?

MG: - Ezt is, azt is. Egyrészt a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem negyedéves ipari termék- és formatervező szakos hallgatója vagyok, másrészt egy irodaterek kialakításával foglalkozó cég 3D-s látványtervezőjeként dolgozom.

Index: - Mit szólnak az egyetemen az eredményedhez?

MG: - Csak azoknak az oktatóknak mondtam el, akik támogatták a munkámat. Ők természetesen nagyon büszkék.

Index: - Neked ez hobby vagy életcél?

MG: - Nem különíteném el a kettőt, nagyon élvezem ezt a munkát. Annyi igaz, hogy nem akarok mindenáron autótervező lenni, persze nagyon izgalmas világ, de szívesebben el tudnám képzelni magam egy designstúdióban, ahol az autós megrendelések mellett minden mást is tervezünk. Porszívót, diótörőt, vonatot…

Index: - Mit csinálsz a szabadidődben?

MG: - Ha jó idő van, nagyon szeretek a motorozni a haverokkal, főleg nyáron, a Balaton-parton, vagy falat mászom, hosszútávfutok, meg ilyenek.

Index: - Mi lesz, ha véget ér az ösztöndíj?

MG: - Először is akkor hiszem el, ha majd ott vagyok. A végén pedig két dolgot tudok elképzelni: 1.: Köszönjük, hogy itt voltál. Helló!, avagy 2.: Te, meg vagyunk elégedve veled, nincs kedved maradni?
Minden a teljesítményemen fog múlni, a mezőny elég kemény, így fel kell kötni a gatyámat.

Index: - Az egyetemmel mi lesz?

MG: - Most márciusban a kiutazás miatt a legtöbb tárgyból elővizsgázom, aztán elvileg jövőre diplomázom.

Index: - Ha jól tudom, kettő érettségid is van?

Index: - Elég mozgalmasak a mindennapjaid, emellett hogyan alakul a magánéleted, szabadidőd?

MG: - A barátnőmmel már elég régóta együtt élünk, sokat köszönhetek neki az eredmények elérésében, jó kritikus és kiválóan főz. A szabadidő meg rajtunk múlik, amit eltervezünk, arra általában jut idő.