Március 1-jén indult útjára Magyarország eddigi talán legnagyobb „savazó – showja”, a Nagy Könyv (Big Read). A Magyar Televízió, a kulturális minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alapprogram támogatásával létrejött tévés vetélkedő, amelyet a britektől importáltunk, egy éven keresztül keresi Magyarország kedvenc regényét.

Az angoloknak állítólag nagyon bejött a Big Read. Reneszánszát éli a könyvolvasás, jelentősen megnőtt a könyvesboltok forgalma, harminckétszeresére nőtt a könyvtári kölcsönzések száma és tizennégyezer olvasókör alakult.

A játék lényege, hogy offline (könyvesboltokban és a könyvtárakban található szavazócédulán) vagy online (http://www.anagykonyv.hu) megnevezzük kedvenc regényünk címét. Aztán április 23-ig drukkolhatunk, hogy a megjelölt cím szerepel-e a top 100-as listán. Amennyiben szerepel, úgy június 11-re megtudjuk, hogy a legjobb 12 regény között van-e kedvencünk, december 17-én pedig kiderül, hogy választottunkat tartotta-e a könyvmoly közösség a legjobbnak. Ha nem, annyi baj legyen!

Addig is végigkövethetjük, hogy híres médiaszemélyiségek melyik regényt tartják fontosnak és miért; ha akarunk, beléphetünk valamelyik alakuló olvasókörbe; író-olvasótalálkozókra járhatunk; megújíthatjuk alig használt könyvtári olvasójegyünket; és ha rávesszük magunkat, akkor a turkáló helyett akár még a könyvesboltba is betévedhetünk, vagy fölfedezhetjük városunk antikváriumait.

A lustábbja kezdheti az otthoni könyvek leporolásával, esetleg egy-egy óvatos belelapozással. S ha túl vagyunk az első rácsodálkozáson, hogy: „jééé, ez a könyv meg honnan van meg, mikor vettem, kitől kaptam?!” – akkor magunk alá húzhatjuk kedves fotelünket, és átadhatjuk magunkat az olvasás rég feledett bizsergető érzésének, egy új világ felfedezésének. Aztán egy laza mozdulattal kapcsoljuk ki az idegesítő búgás forrását, a számítógépet – az olvasás során csak az áramot fogyasztja, és a továbbiakban már úgysem lesz szükségünk rá. Néha azért ürítsük ki a sok reklámszeméttel teletömött postaládánkat (ezek olvasása helyett forduljunk új barátunkhoz, a könyvhöz). A bulvársajtó előfizetéseinket nyugodtan mondjuk le, a helyi orgánum naponta megjelenő cikkei miatt se sajnálkozzunk.

Naponta háromszor vigyük le kedvenc kutyusunkat sétálni, mert a folyamatos nyüszítés ronthat az olvasási élményen. Ne feledkezzünk meg a velünk egy háztartásban élőkről sem! Amikor már úgy érezzük, hogy elegük van új hóbortunkból, küldjünk feléjük egy ártatlan, de reménykeltő mosolyt, amellyel jelezzük, hogy tudomással bírunk róluk, és hamarosan visszatérünk közéjük. Ezt a műveletet óránként ismételjük meg! Ha ennek ellenére sűrűsödnek a szemrehányó pillantások, akkor hirtelen ajánljuk fel, hogy levisszük a szemetet. Kedvenc könyvünkkel a zsebünkben így egy időre ismét egyedül maradhatunk, magunk mögött hagyva a zavaró tekinteteket. Időzítsük úgy a visszatérést, hogy a család már nyugovóra térjen, s akkor az egész éjszakát átolvashatjuk.

Legjobb a telefont reggel kikapcsolni, hátha munkahelyünkről érdeklődik a főnökünk, miért nem jelentünk meg a dolgozóban. Aztán használjuk ki, hogy a család munkába/iskolába ment. Teljes a nyugalom, a legideálisabbak a körülmények az olvasáshoz. Az esedékes kutyasétáltatás során térjünk be a sarki boltba, vegyünk néhány konzervet, amely pillanatok alatt felmelegíthető és fogyasztható, ezzel is időt spórolva meg az olvasáshoz. A pénztárnál bízzunk a pénztárosban, ő jobban ért a pénzolvasáshoz, nem szükséges, hogy emiatt megszakítsuk kedvenc időtöltésünket.

Ha netán útközben egy ismerősbe botlanánk, aki foggal-körömmel ragaszkodik egy esti sörözéshez, biztosítsuk, hogy okvetlenül elmegyünk a kedvenc kocsmába, ezzel rövid idő alatt lerázhatjuk a pácienst, a telefonunkat amúgy is kikapcsoltunk, tehát a számonkérés kizárva. Kertek alatt térjünk haza, nehogy a szomszéd kiszúrjon minket magának egy bájcsevelyre, mert az teljes haszontalanság, amúgy is elegünk van belőle, csak a jószomszédi viszony ápolása miatt tűrtük eddig is.

Hazatérve zárjuk magunkra a lakást. Amikor kulcscsörgést hallunk, ne zavartassuk magunkat. Csak a család szeretne beljebb kerülni. Amikor egyre erősödő kopogást, majd dörömbölést hallunk, szintén ne zavartassuk magunkat. Előbb utóbb lenyugszanak. Ha mégsem, akkor még egy kicsit időzzünk el könyvünknél, fejezzük be az elkezdett bekezdést, aztán dühösen rántsuk fel az ajtót, és kérjük ki magunknak magunkból kikelve, hogy ebben a házban még olvasni se hagyják az embert. Ha jól csináltuk, akkor a család megszeppenve beoson a lakásba, mindenki saját kis vackába menekül és meg se nyikkan reggelig.

Másnap csomagoljuk be egy kis táskába legszükségesebb személyes dolgainkat, hagyjunk hátra egy cetlit, valami hasonló szöveggel: „Dolgom van. Elmentem.”. Költözzünk be a helyi könyvtárba, hisz új őrületünknek mégiscsak ez a fellegvára. Ott aztán olvashatunk kedvünkre, senki által nem zavartatva. Körbevesz bennünket majd rengeteg új barát, új ismeretlen világok nyílnak meg előttünk elfeledtetve addigi kis valóságunkat.

Néha írjunk egy levélkét az elhagyottaknak hogylétünkről, megnyugtatásul, hogy: ”Élek. Megvagyok.” Aztán ezek a levélkék később el is maradhatnak, ne fájdítsuk fölöslegesen szeretteink szívét. Egy idő után megbékélnek, új életet kezdenek majd, emlékünk egyre halványabb lesz emlékezetükben, mígnem csak egy szál gyertya világítja meg Halottak napján a mindenki sírjánál a valaha volt kötődést.

És jól van ez így, nyugtázzuk, néha elmerengünk, hogy milyen is volt az a régi lét, majd visszatérünk a való világba, amelyet a könyv nyitott meg számunkra.

Szóval: Magyarok! Kalandra fel! Szavazzunk - ez most teljesen politikamentes! -, és olvassunk, hogy megvalósuljon Babits Mihály fantasztikus, futurisztikus álma:

Könyvmoly országot álmodtam én,
ahol minden könyvmoly volt,
minden könyvmoly, de nem csak kívül:
csontig, velőig könyvmoly,
könyvmoly,
könyvmoly, könyvmoly, könyvmoly.
Könyvmoly ég és könyvmoly tenger,
könyvmoly fák és könyvmoly ház,
könyvmoly állat, könyvmoly ember,
könyvmoly öröm, könyvmoly gyász,
könyvmoly érc és könyvmoly kő és
könyvmoly föld és könyvmoly fák,
könyvmoly férfi, könyvmoly nő és
könyvmoly, könyvmoly, könyvmoly világ.

bajla